34.hét
A festést követő romeltakarítás után, nyugodtan indult a hét. A hét elején elmentem a szokásos védőnői vizitre, ahol mindent rendben találtak. Kicsit keresni kellett a Kicsi szívhangját, de végül meglett. Hát ez van, bujkál még mindig, hiába van híján a helynek már odabent.
Az aktivitása kissé megcsappant, de nem számot tevően, még mindig bír akrobatikázni nekem. A derékfájásom hol van, hol nincs, gondolom ez attól is függ, éppen merre-hogyan fekszik a Kishölgy, illetve hogy nekem mennyire mozgalmas a napom. Az alvással is küzdök. Egy-két órát megesik, hogy ébren töltök a kétóránkénti pisis szüneteken és a gyógyszerszedés miatti felkelésen túl, ebből kifolyólag előfordul, hogy a délelőttbe húzódva ejtőzöm kicsit hosszabban, ahogy jól esik.
Nagyon éltem a 20-22 fok körüli hőmérsékletet, jól éreztem magam. Tudom, tudom, nyár van, legyen meleg, de nem bánom, hogy nem olvad az ablak. (még). A tapasztalat az ugyanis, hogy nem bírom a meleget, sem a melegfrontot. (jó, hogy jövő hétre kánikulát mondanak, szerintem beköltözöm a hűtőbe, lol) Akkor ürüé ki teljesen a maradék energiám is a szervezetemből, túlélésre megyünk a vérnyomással kapcsolatban is.
Abba kellett hagynom a gyógyszert a hét közepén, amit a toxaemiára szedtem, mert a császár miatt nem lehetett, csak a 34. hétig szedni. Ez „szépen” meglátszik a vérnyomás értékeimen is, örülök, ha tudok 140 alattit mérni… megküzdünk a végével, nem mondom, mégsem panaszkodásként szánom ezt, mert tudom, van akinek a többszöröse is kijut, ha kijut. Így szépen tűrök és kitartok, még négy hét. Anyám szerint jó, ha kettőt kibírok még, de mi Férjjel optimisták vagyunk, hogy kitartok a 38.hétig.
Sikerült letudni a patika kört is, a kórházi lista is leürült, megvan minden. Végleges helyére került a gyerekszobába a kiságy, szépen berendeztük, készen várja Pötyit. A szoba még nincs teljesen kész, pár polcot és a dekorációt fel kell még tegyük, illetve várjuk a szőnyeget is. A fotelt is el kell még hozni Anyámtól, de úgy 80%-ban kialakult a Kicsi kis birodalmának a képe.
Pénteken a barátnőimmel találkoztam egy kicsit jó volt elfecsegni, elkávézni. Jó két órácskát odavoltam, és most kivételesen a lábam is bírta és nem dagadt be. (annyira)
Hétvégén sütögettünk egy kicsit, de most nem szabad lángon csak a kinti elektromos sütőben. Nagyon kellemes időnk volt, külön örültem, hogy mozgott a levegő, járt a szél. Anyósomék is meglátogattak minket egy órára, vacsorázni azonban nem akartak hiába kínáltam.
Késő estébe nyúlóan beszélgettünk Férjjel kint a teraszon.
Szóba került sok mindent, látom rajta nagyon várja a kislányát, és rettentően aggódik azért, hogy minden rendben menjen majd a műtőben velünk. Bennem is van félelem nem is kevés, de igyekszem felül kerekedni rajta és próbálom Férjet is meggyőzni arról, hogy aggódjon kevesebbet majd, és élje meg mélyen a lánya születését. Sokat vártunk a Picire, szeretné, ha rendben menne minden. Én is Szívem ,hidd el, ebben bízunk így fogunk hozzáállni és másképp nem is fog történni csak így. Jó kezekben leszünk,és mindent is meg fognak tenni értünk, ha azon múlik.
Annyira jó érzéssel tölt el, hogy ez az ember ennyire feltétel nélkül szeret minket!
Mindenki nagyon várja már a Kicsi érkezését, és emellett aggódnak is. Mi is nagyon kíváncsiak vagyunk a kis arcára, a szemére, a hajára, hogy kire fog jobban hasonlítani. Már csak 4 hét és megtudjuk! Egy szempillantás alatt el fog már menni ez a kevés idő, úgy ahogy az elmúlt 7 hónap is…
Mindy
