Terhesnapló - Hogy akar maga utazni, el se viszi a pilóta!

28. hét

Az elmúlt napokban egy fontos felfedezést tettem. Az, hogy éjjelente másfél óránként ki kell mennem pisilni, tulajdonképpen egy rendkívül hasznos dolog. Eleinte nagyon zavart, mert ha én felébredek éjszaka, akkor beletelik egy jó félórába, amíg vissza tudok aludni. Ebből egyenesen következik, hogy ha másfél óránként ki kell menni, az legjobb esetben is egy óra alvás – fél óra ébrenlét váltakozását jelenti, ami, valljuk be, nem valami pihentető. Maga az alvás kizárólag egyetlen pózban megy, egy jó nagy párna segítségével, amelyre a lábamat ráteszem – igen ám, de ez egy nagyon bonyolultan kivitelezhető pozitúra, ráadásul nem is mindig sikerül úgy rendezni a különböző testrészeimet, hogy jó legyen. A Férj persze az igazak álmát aludná akkor is, ha légvédelmi szirénák hasítanák az éj csöndjét, és közben bombáznák a házat, a beste.

Szóval kimegyek pisilni átlagosan négyszer egy éjszaka. Ez a következőképpen zajlik: először konstatálom, hogy ébren vagyok. Ekkor még reménykedem: hátha nem is kell annyira. Fetrengek egy kicsit, megpróbálok visszaaludni, közben talán sikerül elnyomni az ingert… Pár perc múltán világos lesz számomra, hogy reménytelen, ki kell mennem, nincs mese. Kibotorkálok, villanyt nem gyújtok, mert akkor tuti, hogy az összes álom kimegy a szememből. Nekimegyek néhány asztallábnak, felrúgom a frissen kivirágzott orchideámat, leverek pár poharat, és mivel a Férj úgysem ébred fel, szentségelek is egy sort. Nagy nehezen kijutok a fürdőszobába, elintézem a dolgot, visszafelé székláb, pohár, orchidea, végre sikerül lefeküdni. És akkor kezdetét veszi a harc a Férjjel és a párnával.

Ugyanis amíg kint voltam, az én drága, álmában is empatikus férjem szépen elterült az ágyon félig keresztbe’. Nagy nehezen bevackolok mellé, ha nem lenne hasam, még el is férnék, így viszont lehetetlen, pláne, ha a párnát is a lábam alá akarom ügyeskedni. Lökdösöm egy kicsit szegényt, amire a maximum reakció egy horkanás. Lökdösöm jobban, legalább a lábát arrébb teszi, remek. Újabb két és fél perc alatt sikeresen felveszem az ideális alvópózt, immár készen arra, hogy újra elnyomjon az álom. Ami a fent vázlatosan előadott procedúra után baszik elnyomni. A legjobb valamelyik éjjel volt, amikor is olyan sokáig nem tudtam elaludni, hogy újra pisilni kellett.

Hogy mi az a fontos, amire rájöttem? Nincs ennél praktikusabb dolog a világon! Hát nem kiváló felkészülés ez egy kisbaba érkezésére? De az egész folyamat: először az ébredés (nyöszörög a gyerek), aztán a reménykedés (hátha abbahagyja), majd a felismerés (nem hagyja abba, sőt), probléma orvoslása felkeléssel (opcionális), visszafekvés, aludni próbálás - vagy sikerül, vagy nem, ha vagy nem, akkor éber várakozás a következő nyöszörgésig, amikor is kezdődik az egész elölről.

A pisilés napközben is kardinális kérdés, rájöttem, hogy ahol van lehetőség rá, ott el kell menni. Akár van inger, akár nincs. Ha nincs, lesz, és akkor félő, hogy késő lesz. Egyszóval ki kell használni a kínálkozó alkalmakat, de mindegyiket. Erről sikeresen megfeledkeztem egy hazalátogatásomkor, és a kocsiban jött rám a pisilhetnék, viszont hazáig még jó tíz perc lett volna az út, amit garantáltan nem bírtam volna ki. Kétségbeesetten néztem az út két oldalát, hátha van valahol egy kávézó, étterem, bármi. Találtam is egy kávézószerű dolgot, gyors parkolás (ekkor már nagyon kellett), mindent a kocsiban hagyva (hatalmas hiba!) rohantam befelé. A pultnál előadtam, hogy nekem kérem nagyon kell pisilni, hol a vécé. A pultos csaj rezignáltan odamutatott egy kis táblára, miszerint 100 Ft a vécéhasználat nem fogyasztó vendégeknek. Oké, mondom, kint hagytam a táskámat a kocsiban, ki is szaladok érte, ha végeztem, de kérem, engedjen be, mert rögtön bepisilek. Azt nem lehet, 100 Ft.

(Akkor nem jutott eszembe, hogy lefőzessek vele pl egy kávét, hogy fogyasztó vendégnek számítsak, de az agyam már kezdett kiszivacsosodni szorult helyzetemben…) Szóval nézek rá, mint egy hülye, hogy ennyire nem lehet kegyetlen. De, lehet. Kiszaladtam a kocsihoz, gyorsan magamhoz vettem egy százast, berohantam, lebasztam elé pultra. Ekkor már tényleg nagyon előrehaladott állapotban voltam. Ő pedig egy köszvényes lajhár gyorsaságával előkereste a mosdó kulcsát, amit fapofával letett elém, majd mutatta, merre van a mosdó. Hát mit mondjak, majdnem besikerült. Annyira rossz élmény volt, hogy még az sem jutott eszembe, hogy elküldjem ezt az aljas picsát a halál holdkóros faszára. Azóta is szorongva gondolok rá. Nem tudok más magyarázatot, mint hogy egy nagyon gonosz nővel hozott össze a sors. Szerintem röhögött is rajtam. Női szolidaritás? Bruhaha. Ja, hogy terhes is vagy? Hát dögölj meg, guggolj le az út szélére. Külön gyönyörűség lehetett végignéznie, hogy a kulccsal szarakodok a mosdóajtónál. Öklömnyi lesz a gyomrom, ha csak eszembe jut.

Aztán a másik, ez már nem pisiléssel kapcsolatos, bár mostanában kétségkívül az áll életem középpontjában. Szeretnénk még egyet nyaralni a Férjjel, a következő jó másfél évben úgysem lesz közös nyaralás. Hosszas tanakodás után eldöntöttük, hogy vagy Görögország, vagy Tunézia, vagy Egyiptom, vagy Marokkó, vagy Bulgária, vagy Horvátország, vagy…. (Én javasoltam Zalakarost, de nem tetszett neki.) Orvossal előzőleg konzultáltam, mi van a repülővel, azt mondta, menjek, persze, makkegészséges vagyok, írásba is adja. Hosszú repülőútra ne, de 2-4 órásra simán, gond nélkül. Szóval döntésképtelenségünk teljes tudatában bementünk egy utazási irodába. (Előzőleg a Férj már beszélt ott egy nővel, le is szűkítették a lehetőségeket négyre.) Ott ül a nő az asztalnál, meg még egy másik szőke, aki nem tudom, hogy ki lehetett, barátnő? asszisztens? szabadnapos munkatárs? (Először az ügyfeleknek fenntartott székben ült, és beszélgetett a csajjal, akihez jöttünk, aztán, amikor meglátott minket, átült mellé.)

Szóval belekezdünk a tárgyalásba, és ez a szőke (akit nem tudok, hogy ki volt) valamiért nagyon okos vagy fontos vagy nemtudommi akart lenni, de elkezdte nyomatni, hogy ugye tudjuk, hogy bizonyos légitársaságok nem visznek terhes nőt a 32. hét után? Mondtam neki kedvesen, igen, de én csak a 30.-on leszek, amikor megyünk, különben is konzultáltam az orvosommal, aki ad igazolást, hogy mehetek, amerre látok, de köszi. Nem adta fel, kis idő múltán megjegyezte, hogy repülni terhesen nagyon kényelmetlen dolog, a légnyomás-különbség rossz hatással van a babára, különben is: vizesedés, visszér stb. Mondtam neki, hogy nekem szerencsére semmi bajom, és nem valószínű, hogy pont két hét alatt lesz (meg ha lesz is: köze hozzá? Ezt már csak gondoltam). Óóóóóó, hát az nem olyan biztos, kopogjuk csak le gyorsan! (Itt már kezdtem ideges lenni, de nem szóltam. Hát az nem létezik, hogy a mázlista kurvája nem szenved a terhességtől! Olyan nincs! – megjegyzem, tisztában vagyok vele, hogy még mindig jöhetnek terhesnyavalyák, nem vagyok védett, de ha én udvariasan elugatom, hogy az orvossal mindent megbeszéltem, akkor feltételezheti, hogy a dolog veszélyeit is megbeszéltem…)

Folytatjuk a tárgyalást az utazási irodás nővel, amikor ez a másik megint rákezd.A pilóta megtagadhatja, hogy terhes nőt szállítson, és akár a kapunál is mondhatják, hogy nem visznek el, ezt vegyük számításba! (Na, itt már majdnem lepofoztam, de nagyon udvariasan rámosolyogtam – a vipera mosolya - , és nem szóltam egy kurva szót sem. Most le akar beszélni? Vagy csak simán pénecol? Oda kéne ültetni minden ügyfélhez, hogy elmondhassa, miért ne menjen nyaralni, kedves Odákovics Géza!) A Férj is csak pislogott, nem nagyon tudtunk mit kezdeni a helyzettel.

Elég rossz szájízzel jöttünk el az irodából. A tárgyalás alatt végig próbálkozott a csaj, hogy érezzem már egy kicsit szarul magam, pl. fölösleges olyan helyre menni, ahol aktívkodni, kirándulni lehet (wtf??), mert hogy ugye a terhesség. Már majdnem megkérdeztem tőle, hogy miért, az betegség? (De miért, miért, miért akar beleszólni???) Aztán közöltem, hogy én csak olyan helyre vagyok hajlandó menni, ahol van csúszdapark és bungee jumping, na erre eldugult. De hogy ki volt ez a nő, mit keresett ott, és miért érezte, hogy engem mindenképpen vissza kell tartani a nyaralástól, illetve bebizonyítani nekem, hogy bizony a terhesség azzal jár, hogy szarul van az ember, az azóta is rejtély. Elhiszem én, hogy jót akart…

Úticélt egyébként még mindig nem választottunk, de biztosan lesz majd nyaralási beszámoló. A legrosszabb, ami történhet, hogy azt kell megírnom, hogy terhesen repülni szar, vizesedek, visszeresedek, refluxom van, a pilóta el sem vitt, és különben is szívás az egész. Aztán valahogy eljuttatom hozzá az írást, hadd örvendjen.

Iphigeneia

u.i.: Vettünk festéket a gyerekszoba falára, meg egy gyönyörű függönyt az ablakra… projekt beindítva!

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?