A hét első fele különösebb esemény nélkül telt el. A lányomnál szerencsére a betegség végül megállt az orrfolyás szintjén, egyszer fordult elő még, hogy levert lett és talán egy kis hőemelkedés is befigyelt. Nekem sincs okom panaszkodni, mert a torokfájás-orrfolyás kombónál nem kellett komolyabbal megküzdeni, bár az éjszakák nem teltek könnyen, mert ha nem pisilni keltem fel, akkor a torokfájás, később a köhögés zavarta meg az álmomat.
Szerencsére viszont egy tünet sem volt annyira kínzó, hogy gyógyszer bevételén egyáltalán gondolkodni kelljen, maradtam a meleg tea-méz csodatévő erejénél.
Csütörtökön tönkrement a hálószobában az egyik ablak sötétítője. Ha valami elromlik, vagy bármi probléma van az albérletben, akkor a tulaj nem szokott tétlenkedni. Most is azonnal ajánlotta, hogy küld egy karbantartót, hogy nézzen rá. Igen, ám, de a hálószobai ablakokat már évek óta nem pucoltam meg :)
Múltkor említettem, hogy tetőtérben lakunk. Az ablakok is kivétel nélkül a tető síkjában vannak, úgyhogy a tisztításuk azon kívül, hogy se nem egyszerű, se nem kényelmes, de még totális időpazarlás is, mert az első eső rámossa a tetőről a koszt, homokot, kóbor macskákat :)
A nappali ablakait időről-időre azért megpucolom, mégse járja, hogy ne "lássunk ki" abban a helyiségben, ahol a napunk legnagyobb részét töltjük, de a hálószobával kapcsolatban nyugodt szívvel halogattam a feladatot, elvégre oda csak aludni járunk.
Már egy ideje érlelődött bennem, hogy a második baba születése előtt azért le kéne mosni, nehogy azt higgye a kis pöttöm, hogy az ég és a fák is szürkék, de a szerelő váratlan betoppánásának híre adta meg a kellő lökést.
Végül Boróka kis ruhásszekrényét is letakarítottam, szortíroztam a kis mindenes dobozát, ezzel (érzésre) még egy apró lépést tettem a kisbaba fogadása felé.
A lakásban ez az egyetlen hálószoba, ezen kívül egy amerikai konyhás nappali van.
A napunkat a nappaliban töltjük (mindhárman). Eddig nem említettem, de a férjem itthonról dolgozik az első covid-karantén óta. Ennek a helyzetnek számtalan előnye, de szerintem kb ugyanennyi hátránya is van, de ezeknek a részletezésével most nem akarok fárasztani senkit.
Többször gondolkodtunk már azon, hogyan lehetne optimalizálni ezt a felállást, és a férjem "munkaállomását" átköltöztetni, hogy neki ne abban a helységben kelljen (szellemi)munkát végezni, ahol mi a lányommal éljük a néha békés, néha hangos életünket, ráadásul ahol főzünk, pakolunk, zörgünk és eszünk, de minden ötletelésnek az a vége, hogy még mindig úgy a legjobb, ahogy most van.
A (kisebb)szoba így kizárólag az alvás helyszíne egyelőre még csak hármunknak, de a tervek szerint ha megszületik a baba, akkor már négyünknek.
Őszintén fogalmam sincs ez a felállás mennyire fog működni, ki kinek az alvását fogja legjobban zavarni, de ez egyelőre a jövő problémája, először azt kellett megoldani, hogy a kiságy egyáltalán beférjen a hálóba.
Mivel imádok pepecselni, tervezgetni, ezért lemértem minden most bent lévő bútort (a mi ágyunk, Boróka ágya, egy éjjeliszekrény, beépített szekrény és egy kicsi ruhásszekrény), egy képszerkesztő programban méretarányosan "megrajzoltam" a szobát és elkezdtem benne elhelyezni a berendezést a kisággyal kiegészítve. Végül három (élhetőnek tűnő) verzió született, amiből a férjemmel egyöntetűen megszavaztuk az egyiket.
A babaruhákhoz hasonlóan ezzel kapcsolatban is azt gondolom, hogy még ha a terv meg is van, korai lenne mindent az új helyére tolni, és összerakni a kiságyat, de azért már nagyon izgatott vagyok, hogy élőben is lássam a szobát az új felállásban.
Szombaton anyukámmal, húgommal, a barátjával és Borókával kimentünk az Édes napokra a Bazilikához. Nem is emlékszem már hány éve járunk ki, hogy aztán a karácsonyi vásárhoz hasonlóan alig vegyünk/kóstoljunk valamit és csak hüledezzünk minden milyen drága :)
Azért Budapest desszertjét minden évben megkóstoljuk. Szerintem az idei nagyon finom lett, bár nem tudnám felidézni a korábbi évek sütijeit, de érzésre ez messze a legjobb.
Boróka is nagyon élvezte, minden standnál megállt, mutogatott, mondogatta, hogy "ham-ham", vagy az innen-onnan hallatszó zenére kezdett forogni-táncolni.
Vasárnapra nekem volt programom.
Nem túl sűrűn megyünk el egyedül itthonról, férjem szinte soha. Ő a barátaival inkább online tartja a kapcsolatot, találkozni évente egyszer-kétszer szoktak.
Nekem több barátom van, akikkel tényleg szoros a kapcsolat, de mi is inkább az online térnél maradunk. Tényleg igaz, hogy felnőttként már nagyon nehéz összehozni egy találkozást, pláne ha egyre több gyerek kerül a képbe :)
Az egyik társasággal azért így is igyekszünk néhány havonta összefutni. Most már lassan két éve, hogy szabdulószobákba járunk, így tettünk vasárnap is. Ilyenkor a pálya befejezése után beülünk még valahova enni-inni, beszélgetni kicsit. Nagyon szeretem ezeket a "gyerekmentes" programokat, úgyhogy meg is beszéltük, hogy december előtt még egy "szabadulást" megpróbálunk összehozni, mert utána egy jó időre úgyis szünetel majd a társasági életem.
Polli
