37. hét

Bedagadt a lábam. Basszus, azt hittem, semmilyen „terhesbetegség” nem fog megjelenni rajtam, erre a finisben bedagadt a lábam. Jó persze közrejátszhatott az is, hogy Hanna most már 3100 gramm. Hogy bár végre átköltöztünk az új lakásunkba, de két nap alatt (segítséggel), reggel héttől este kilencig egyfolytában azon dolgoztunk, hogy a dolgok a helyükre kerüljenek.

Nem panaszkodásképpen mondom, hogy sajnáljanak, hogy nagy hassal, leszakadó derékkal pakoltam, hanem mert jó érzés, hogy ennyi mindent tudok még csinálni. Illetve tudtam. Mert már nem megy. Bedagadt a lábam, és már a cipőt sem tudom felhúzni. Szóval most már pihenek.

Pihenés közepette arra lett hirtelen időm, hogy el tudjak menni D anyukájának közreműködésével a Heim Pál Kórház egyik programjára. Kismamáknak, nagyszülőknek, apukáknak, szakmai érdeklődőknek tartanak egy színes, szagos, tevékenykedős előadást a bölcsőhalálról. Egy nagyon helyes doktornő részletesebben elmesélte, hogy mitől is alakulhat ez ki. Beszélt a saját tapasztalatairól. A legmegdöbbentőbb történeteken keresztül. Volt egy, amin tényleg nagyon elcsodálkoztam, hogy ilyen megtörténhetett.

A doktornő kifejezetten intett minket attól, hogy az újszülöttel egy ágyban éjszakázzunk. Nem jó a babának, nem jó a szülőknek. Senki nem alussza ki magát, senkinek sem kényelmes, ha folyton éberen kell arra figyelni, hogy nehogy ráfeküdjön a másikra. Ez utóbbi intő példa nagyon megragadott, mert ekkor felemelte a bemutató asztalon lévő műcsecsemőt, és megmutatta mennyire könnyű a levegőtől megszabadítani gyermekünket, és végérvényes álomba ringatni. Történetei között szerepelt az is, mikor a kórházban, a nővérek figyelmeztetetése ellenére egy anyuka mégis befeküdt a kislánya ágyába, hogy együtt aludjanak, és az éjszaka közepén a gyermekét magához szorító anyuka a kislánnyal együtt fordult hasra, hogy úgy aludjon tovább. Reggel már csak anyuka ébredt fel.

Légzésfigyelő. Ez volt a program második szakaszának témája. Mi beszereztük. Fontos, és hasznos dolognak tartom. Tudom, hogy mikor mi voltunk kicsik, ennek nem volt keletje, ma már egyre inkább. Egy barátnőm mesélte, hogy az alig egy hónapos babájánál kétszer is riasztott már, de szerencsére a hiba a készülékben volt. A második alkalom után apuka saját magán tesztelte, így derült ki, hogy cserére lesz szükség.

A harmadik, és egyben leghosszabb része a bemutatónak maga az újraélesztés lépéseinek elsajátítása volt. Mindenki megcsinálta egymás után. Érdekes volt egymást nézni.  Érdekes volt magunkat figyelni, ahogy előttünk már megcsinálták 10-en, de mégis kimaradt egy-egy lépés. Pedig pofonegyszerűnek tűnik, és még csak nem is volt éles a helyzet.

Szép hetet.

Ildikó (yzzma)