28. hét

A héten beléptem hát a harmadik trimeszterbe. Furcsa érzés volt, hirtelen rám tört, hogy jaj, már csak három hónap, lesz-e elég időm mindenre? Lázasan gondolkodtam, miket kell még elrendezni a szülésig. Listát azért még nem írtam, szerintem nem is fogok, bár amilyen lyukas az agyam mostanában, lehet, mégse ártana. Mindenesetre meggyőződésem, hogy így negyedikre már minden a fejemben van. Nulladik lépésként legalább felmásztam a padlásra, és a három „nagy” összes ruháját átválogattam, lehoztam a nyáriak maradékát, a Kicsinek az épp belenőtt következő méretet. A leragasztott dobozok szeptemberig újra békében nyugodhatnak, a szennyestartó tetején pedig embermagasságban tornyosulnak az átmosandó gyerekruhák. A babának a cuccai még maradnak, mivel nincs szekrény, ahol elférnének. De június végére lesz, ezzel biztatom magam, július előtt úgyse venném elő őket. Meglehetősen kifáradtam a nagy pakolásban, estére alig bírtam megmozdulni, de a férjem megállapítása szerint (amint telefonban ecsetelte a tesójának) a neje „most legalább boldog”. És hát valljuk be, igaza van!

Még egy határkő volt a héten: a Kicsi betöltötte a három évet. Már épp kezdtem elmélázni azon, hogy bár már április végén elküldtem a megfelelő iratokat az illetékes helyre, miszerint gyesről gyetre váltanék az újra munkába állás helyett, visszajelzés még nem érkezett, így a helyzetem átmenetileg még rendezetlennek is minősülhet. Ámde hihetetlen gyorsaságról tettek tanúságot a hivatalos szervek, mert a születésnap másnapján megkaptam a szükséges papírokat, minden elrendeztetett. Hivatalosan is Főállású Anya lettem.

Ez egy nehéz döntés volt novemberben az életemben. Nagyon visszamentem volna dolgozni, és adódott is egy lehetőség, hogy szakmában elhelyezkedjek újra. Nagy volt a kísértés, már kezdtem keresni bölcsit is, hogy hogyan oldhatnánk meg ezt a helyzetet, amikor rádöbbentem: nem akarok visszamenni. Legalábbis most nem, amíg ilyen kicsik a gyerekek, és tervezzük a negyediket. Velük akarok lenni, amíg lehet, hogy egész nyáron itthon lehessenek, itt legyek, amikor szükségük van rám – és a Kicsit se kelljen bölcsibe adni. Rádöbbentem arra is, hogy nem csak miattuk maradok itthon, hanem magam miatt is: én nem akarok lemaradni egy velük eltölthető percről sem. Így megnyugodtam, és eldöntöttem: itthon maradok a gyes után is. A dolog kedves lezárása volt, hogy a döntés után két héttel a kezemben tartottam a kétcsíkos tesztet. És most itt vagyok.

A Kicsi már nagyon várta a születésnapját. Hónapok óta hallgatom, hogy neki katica-tortája lesz, bizony! Jó, lett, természetesen. Amikor mondtuk, hogy ma lesz a születésnapod, nekiállt, hogy hozza a „meghívókat”, ahogy a nagyok is, amikor kapnak valakitől egy szülinapi partyra. Szerencsére teljesen megelégedett két kis unokatestvérével, akik őt jöttek felköszönteni, és a keresztszüleivel, egy nagynénivel és egy nagymamával-nagypapával. Igazán helyes rögtönzött buli lett, amiben az egyetlen furcsaság a torta volt. Katicának katicaforma volt, de én elképzeltem egy szép marcipánt, pirosat és feketét, ehelyett valami „sós” anyag volt a borítás, enyhén szólva érdekes ételfestékkel színezve. Ez a festék ugyanis fogott, lemoshatatlanul. Én kicsit elborzadtam, de a gyerek boldog volt, őt ez az apróság egyáltalán nem zavarta, így én is túltettem magam rajta. Tanulságnak mindenesetre jó volt.

A baba nagyon jól érzi magát, azt hiszem. Rengeteget mozog, annyira sokat, hogy nem emlékszem, a többiek is ennyire sokat rugdalóztak volna a pocakomban? A férjem szerint biztos. Azt is ki tudja fejezni, ha valami nem tetszik neki. Például ha lehajolok, mert mondjuk felszedek valamit a földről, vagy a szemetes irányában van némi teendőm, és kicsit összeszorul a hasam, azonnal rúg egy határozottat: hagyd abba, ez nekem nem jó! Először furcsa volt, hogy ez lehet-e az ok, de leteszteltem (szegény gyerek), és úgy tűnik, igazam volt! Alszik is valószínűleg, de hogy mikor? Gyakorlatilag ha nyugalomban vagyok, rögtön beindul, a hasam pedig hullámzik. Éjjel ha felébredek, és kimegyek mosdóba, vagy a gyerekszobában van jelenésem, azonnal jelentkezik ő is: itt vagyok anya, jó, ugye? És ránézek az órára: hajnali 3. Remélem, ha megszületik, az éjszakákat legalább egy idő után nyugalomban fogja tölteni. Bár ne legyenek illúzióim, az előző három tapasztalatai alapján nem fogja. De nincs két egyforma gyerek-ezzel nyugtatom magam.

Barnalány

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?