9. hét

2014-et írunk. Szilveszterkor mindig eszembe jut a babona, miszerint amit szilveszterkor csinálsz, azt folytatod egész évben. (Jelen esetben augusztusig, tényleg, remélem, de ettől függetlenül...) Szerencsére nem vagyok babonás. Így nem gondolom, hogy fél pohár pezsgőtől minden esetben rosszul leszek, egyik éjjel sem fogok aludni a gyerekek miatt, és sajnos nem fogok minden este megnézni egy hosszú filmet.

A szilveszterünk is nyugisra sikerült egyébként. 30-án a Kicsi lett lázas, aki egész addig egészséges volt. Nem vagyok jós, ha mégis erre vetemednék, általában negatívak a jóslataim – ezért lemondtuk a programunkat. Utólag rossz döntésnek bizonyult, mert ő 31-én már egy szem betegségre utaló jelet sem produkált. Ez van. Volt. Lesz? Így társasjátékoztunk a gyerekekkel, mindnyájan együtt. Van mit tanulnunk, mivel a Középső kudarctűrő képessége még, finoman szólva, igencsak fejletlen. Este pedig moziztunk, sötétben megnéztük az Erdő Kapitányát. Az új helyzet itt a Kicsire hatott pezsdítően, az első 10 percben mindent kommentálnia kellett. (Miért van sötét? Mi az ott? Mit csinál? Mibe esett bele?) Végül a cumi segített valamelyest, hogy a többiek hallhassanak néhány szót a meséből. Éjjel aztán vége szakadt a nyugalomnak, a petárdázás után valakinek folyamatosan problémája volt az élettel...

Ennek következtében újabb nehéz reggellel kezdtük az új évet. A főzés esélytelen volt, így úgy döntöttünk, éttermi ebéddel ünnepelünk. Mise után neki is álltunk nyitva tartó vendéglátóipari egységet keresni – már-már fel is adtam és hát maradt némi virsli, amikor találtunk egy szimpatikusnak tűnő helyet. A gyerekekkel bevonulva sokkoltuk kicsit a pincért. Etetőszék? Az meg micsoda? Annyit hallottam még, hogy „elsején három gyerekkel...” Mindezek ellenére a továbbiakban kedves volt, a gyerekek meg extra jók, így különösebb műsor és kár nélkül hagytuk el a helyet egy órával később.

A hetem rosszullét szempontjából egész kedvezően alakult. Már voltak olyan napszakok, amikor nem émelyegtem. Van fény az alagút végén? Ha visszagondolok, a többieknél is így volt, kicsit javultak a tünetek- majd visszajöttek, és a 16. hétig maradtak. Nem. Inkább nem gondolok vissza.

Kénytelen voltam elővenni a kismamaruháimat. Elég korai, de határozott terhes-hasam lett. (nagyjából mint az elsőnél 16 hetesen...) Két hét alatt! Kicsit sokkolt. Meg kell szokni. Mert hát megszökni nem fogok!

Köszönöm a jó ötleteket a fogmosáshoz. Rá kellett jönnöm, hogy nekem a problémám nem a mentollal és társaival van, hanem egész egyszerűen a „köpési folyamattal”. Férjem bölcs tanácsa: vedd elő a gyerekfogkrémet, és ne köpd ki... Még belegondolni is szörnyű! Mindezek ellenére azért még nem hagytam ki fogmosást.

Mostanában megint nagyon fáradékony vagyok napközben. Már többször elaludtam a gyerekek mellett. Na, nem hagynak túl sokáig, de már 20 perceket is sikerül lopni. (Aztán jön az „anya, már eleget pihentél!” Na, igen, minden viszonyítás kérdése.) Épp ma a Kicsi mellett sikerült szundítanom, és mire felébredtem, az ágy tele volt pakolva játékokkal, a kezemben pedig egy 5 forintost találtam.

Az orvosom azt mondta, az ünnepek után keressem fel a védőnőt. Úgy érzem, itt az idő! Rájöttem, hogy lassan vérvételre és EKG-ra is el kéne mennem. Megvannak tehát a feladataim a következő hétre, megírtam a listát. Talán 3-ra meg is lesz. Kell hozzá 1 beutaló, 2 alkalmas bébiszitter és 3 időpont. Mi sem egyszerűbb. A védőnőnek már írtam emailt, most várom a választ. Hajrá!

A gyerekek néha elfelejtik, néha pedig eszükbe jut, hogy jön a Kistesó. A Nagy egyik este pánikba esett, hogy hogyan fogja hívni, ha lány lesz! (A délután folyamán ugyanis felsorolta az összes barátnője nevét, de nekünk egyik sem tetszett.) Megnyugtattuk, van még idő, végül is a Kicsi neve is csak két héttel szülés előtt lett meg. Egy délután a Kicsi jött, hogy játsszak vele kisbabásat. Jó. Hozd ide a kisbabát! Melyiket? Hát a pocakodból! De hát azt nem lehet! Még korán van, nem bújhat ki most. De igen, én most akarom!!! Elmagyaráztuk neki a helyzetet, de inkább megsértődöttnek tűnt, mintsem megértőnek...

Barnalány