21. hét

Elérkeztünk a félidőhöz. Azt hiszem, hogy egy ilyen „lélektani határt” úgy átlépni, hogy közben talán a tavasz is megérkezett, igazán örömteli esemény. A babával kapcsolatban is csupa jót tudok feljegyezni a héten – mozog, hall, szóval fejlődik rendesen. Ráadásul most, mivel lekerült a kabát, a környéken lassan mindenkinek feltűnik, hogy többen leszünk egyel. A játszótéren, az utcán, a boltban, de a piacon a zöldséges se hagyja szó nélkül. Szerencsére a többség gratulál, és megjegyzi, hogy milyen sokan várnak augusztusra babát errefelé. Van, aki óvatosan csak annyit mond: de bátor vagy! Ó, köszi! Bátornak ugyan nem érzem magam, nem is értem, miért kellene.

Bizakodó, na igen, az biztosan vagyok. Ilyenkor, ha kisüt a nap, amúgy is mindenki derűlátó és optimista. Azt az érzést már kicsit elfelejtettem milyen, amikor a villamoson is sokan megbámulnak a pocakom miatt. Kicsit zavar. Aztán eszembe jut, hogy én is megnézek minden kismamát. Pusztán örömködve. Akkor induljunk ki ebből.

Ez volt az első hét, hogy minden nap éreztem a baba mozgását. Eddig ilyen nem volt, kimaradtak napok, néha kettő is, de nem aggódtam, mert még annyira kicsi, sokan nem is érzik a mozgást ilyenkor. Mostantól viszont változik a helyzet. Még emlékszem, milyen volt a többieknél ez az időszak, amikor minden nap figyeltem befelé, és addig nem voltam nyugodt, amíg meg nem mozdult odabent valaki. És ez így van most is. Jól is van így. Jó, attól még messze vagyunk, hogy írni kelljen, mikor mozog – elvben ugye az a 34. hét, bár azt őszintén megvallva én sose tartottam be. Eszembe jutott, hogy meglepődtem az elsőnél, amikor a 41. héten be kellett feküdnöm a kórházba, és közölték a nővérek, hogy folytassam tovább a baba-mozgás írását, mint eddig, hoznak hozzá lapot. Mondom tessék? És el voltak hűlve, hogy nem is tudtam róla, hogy kéne... Azt hiszem, maradni fogok az aktív figyelésnél most is, innentől kezdve még 19-20 hétig. Persze nem vagyok jós, majd meglátjuk.

Az ennyi idős babák már hallanak, így bizonyára a miénk is! A férjem nagyon örül, mert végre nem hűtöm le a babához beszélés közben, hogy: még úgysem hallja! Most már biztos, lehet beszélgetni! A gyerekeknek is mondtuk, hogy már hallja, ha beszélnek körülötte, és meg fogja ismerni a hangjukat, ha megszületik. (Meg a visítást is. Upsz!) Nagyon lelkesek. A Középső rögtön be is mutatkozott neki, és elmondta a teljes nevét. Továbbá érdeklődött, hogy Ő is annyira szereti-e az Angry Birds-öt? A Kicsi meg megkérdezte, hogy akkor már a baba is választ mesét a mesekönyvből? Nem, attól, hogy hall, még nem látja, mi történik idekint, egyenlőre még nem választ mesét és nem játszik a madarakkal. Sőt, etetőszék sem kell még neki, és etetni sem kell egyenlőre. Annyira családtagnak érzik már a kistesót, hogy folyamatosan ilyen problémákon pörögnek. És a központi kérdés: én is megfoghatom majd? ÁLLVA is? És mindenki már most arra készül, hogy mennyire ügyesen fogja megetetni a jövevényt. A Nagy egyik este vacsoránál megszámolta a családot. Időnként szokták. Öten vagyunk. Most hozzátette a végén: és a baba, az már hat!

Pénteken este vendégek jöttek hozzánk, a házas közösségünk havi találkozóját tartottuk mi. Ebből az alkalomból a gyerekeket átdobtuk a szüleimhez éjszakára, hogy nyugodtabb legyen az esemény. Szerencsére a nyugalom reggel is folytatódott, mivel csak 11-re kellett értük mennünk. Szépen elterveztük a délelőttöt közös vásárlással-főzéssel – amiből persze nem sok valósult meg. Ehelyett, mivel nem csörgött sem az óra, sem egyéb nyekergés (Cumim! Anyaaa! Éhes vagyok! és társaik) nem zavarta meg a nyugalmunkat, szépen elaludtunk, és jól kipihentük magunkat. Ilyen se volt szeptember óta, hihetetlenül jól esett! Mondjuk rá kellett döbbennem, hogy nem vagyok gyerek nélkül! A szokatlanul hosszúra nyúlt pihenőt a baba is furcsának találhatta, vagy nagyon jónak, nem tudom, minden esetre arra ébredtem, hogy táncot jár a pocakomban. Hihetetlenül aktív volt, legalább 20 percig. Szóval a Negyedik felébresztett. Jót mosolyogtam rajta, és érdekes módon kicsit sem voltam mérges, sőt, még örültem is neki!

Barnalány

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?