15. hét

Elérkezettnek láttam az időt, hogy beszerezzem első kismamaruháimat. Na, nem azt, amire szükségem lett volna. Leginkább a nadrágok okoznak már problémát. Állva még elmennek, egész kényelmesek, de ülni már annyira nem az igazi. Megoldottam egy laza kigombolással.

Tudni kell rólam, hogy én a női nem megcsúfolója vagyok, gyűlölök vásárolni. Utálok boltokba járkálni, és bárminemű terméket venni. Legyen az egy ruha, cipő, vagy valami ajándék. Ha ruhát kell vennem, az a legrosszabb. Nincs is sok ruhám. Csak ami kell. Nem szeretek próbálni, nem tetszenek a fazonok, nincs választék. De az is lehet, hogy én születtem rossz helyre. Vagy hülyén. Már előre rettegek, ha valamit vennem kell. Az első boltban fel tudom magam húzni, nem igaz, hogy nincs semmi, ami nekem jó lenne. Ilyenkor általában az van, hogy dacból leakasztom az első dolgot, gyorsan kifizetem, és kiszaladok a boltból. A menyasszonyi ruhámmal is ez volt. Nagyjából volt elképzelésem, tudtam mit akarok. Bementem a szalonba. Naná, hogy hülyének néztek, hogy miért akarom én „azt” a ruhát. Nyakpántos volt – ilyet szerettem volna a méreteimből kiindulva – de azt A kosarasaknak tervezték. Mert nekik szükségük van nyakpántra. Amikor rám adták – mert én csak azért is azt akartam -, a mellem felső harmadáig ért az a rész, ami normál esetben a mell alattinak kellett volna lenni. A méretem 38-as. Szóval kaptam egy 42-es ruhát, mert az beért mellben. Igaz pánt nélküli volt, mert az a divat. Ezen úgy felhúztam magam, hogy rábólintottam. Szépen rám szabták, de én akkor sem ilyen lovat akartam. Viszont nem volt hozzá türelmem, hogy még egy szalonba bemenjek. A végeredmény nem volt szörnyű, de kényelmes sem.

Itt jön képbe az internet. Szerintem a világ egyik legokosabb embere volt, aki feltalálta a webáruházakat, remélem kapott érte Nobel-díjat. Az elmúlt 2-3 évben mindent csak netről veszek. Lassan már levegőt is. A ruhákat szinte csak netről, mert jobban megtetszenek, ha látom egy modellen felvéve, mint ha lógnának vállfán. Szerintem úgy az összes ronda. Először kicsiben kezdtem, kozmetikumok, apró ajándékok, aztán belelendültem. Könyvek, ruhák, cipők, műszaki cikkek (fényképező, gps), stb., a legnagyobb eddig a mosógépem volt. Neten nagyobb a választék, nem kell hetente berohangálni a boltba, hogy jött e már új áru, könnyebben hazacipelem a dolgokat, pláne ha a futár házhoz hozza. Ráadásul olcsóbban kijövünk.

Így keveredtem az egyik ruhás webáruház honlapjára – megint. Felfedeztem, hogy van kismama ruházatos fül is. Eddig ezt nem láttam. Valószínű azért, mert céltudatosan megyek. Ha pulóver kell, akkor nem fogom a nadrágokat is végignézni. Megnéztem a kínálatot, és sok minden megtetszett. Mert annyira cukik. Pont cuki ruhákra van szükségem. (Nem is igaz.) De a biztonság kedvéért vettem két derékmelegítőt, mert volt rajtuk olyan kis aranyos babalábnyom. Hát nem zabálnivaló? Meg egy kismamapólót. Mert azon is van cuki babalábnyom. A felsőimbe kivételesen mindbe bőven beleférek még, de azért vettem, hátha kell majd. A nadrágjaimba nem férek bele, de azt nem vettem, mert azon nem voltak cuki babalábnyomok. Jó, ha lett volna, akkor biztos veszek.

De nem maradhatok nadrág nélkül, úgyhogy egy másik városban felderítettem egy baba-mama ruhaboltot. Jöttek a mumusaim, kis kínálat, próbálás, hisztizés. Konkrétan egy nadrág volt jó rám, arra lecsaptam. Az eladó megkérdezte, hogy érdekel-e kertésznadrág. Én lelkendezve, ugrálva, tapsikolva, szexin bugyi-zokniban örvendtem, hogy igen-igen-igen, egész életemben arra vágytam, hogy kismama legyek, és vehessek kertész nadrágot, mert kisvakond akarok lenni. Közben pedig összehajtottam a már kiválasztott nadrágomat. Az eladó viszont csak állt velem szemben. Megkérdeztem bús bociszemekkel, hogy nincs is kertésznadrág, vagy félreértettem? Azt a választ adta, hogy olyan stílusban adtam elő az iménti jelenetet, hogy azt hitte ironizálok, és visszahajtogatta a nadrágokat a helyére. De azért leszedettem vele, hogy én mégis úgy gondolom, hogy vakond leszek. Pechemre nem volt rám jó egyik sem. Oda még talán visszamegyek, ha nem zárja be az üzletet, amikor meglát közeledni.

A és B babák is megkapták első holmijukat, de remélem még sokára lesz rá szükség. Sikerült beszereznünk egy alig használt, jó állapotban lévő babakocsit. Természetesen neten vettük, de még nem hoztuk el. Igaz, nincs rajta babalábnyom, vagy barika, de biztos nagyon cukik lesznek benne így is.

OriasCJ