Hogyan mondtam el a páromnak, hogy terhes vagyok című sorozatunkban Paramami mesél első terhességének híréről, amely elvileg természetes úton nem is jöhetett volna össze. A baba azonban megcáfolta a híres professzort, és harmadik alkalommal megfogant.
A munkahelyi vécében végzett tesztelés közben telefonos kapcsolatban volt férjével, aki először kicsit megijedt a két csíktól. Te is elmesélnéd, hogy tudattad pároddal, hogy gyereketek lesz? Írd meg nekünk a bezzeganya kukac freemail.hu címre.
"Hosszas", három hónapos próbálkozáson voltunk túl. Pontosabban az volt a 3. hónap. A párom korábban egy szuper termékeny csajszival (kétszer is esett teherbe - mástól - védekezés mellett) több mint egy év alatt sikertelenül próbált utódot nemzeni, így a babaprojekt előtt elmentünk egy andrológiai kivizsgálásra. A nagy hírű prof. az eredményt látva közölte, hogy természetes úton ne is próbálkozzunk, nem éri meg a fáradságot, minimum inszemináció kell, hogy legyen az első lépés. Elmentünk máshoz is, mert egy vélemény nem vélemény – ő azt mondta, hogy bár tényleg szar az eredmény, "biológiai próba" nélkül ő semmit nem csinál. Higgyük el, az elvi eredmény még nem jelent semmit, az élet hozza meg az eredményt.
Ennek megfelelően plusz a korom miatt (nagy családot akartunk és akkor már 32 voltam) mi nem próbálkoztunk csak úgy lazán, előtte hormonszint-mérés, hőmérőzés, minden volt.
Abban a hónapban, két sikertelen hónap után már nem koncentráltam annyira a babára. Egy olyan jel volt, amikor nagyon éreztem, hogy talán van valami: olyan rosszul lettem a koffeintől, mint még soha. Akkor még nem lehetett tudni, van-e baba a hasamban, de megfogadtam neki, ha mégis lenne, hogy amíg ő bent lesz, többet nem iszom kávét, csak bírjuk ki (tényleg azt hittem, infarktust kapok helyben, annyira rosszul lettem hirtelen).
A névnapom közeledett egy szombati napon, akkorra már biztos eredményre lehetett számítani, ezért addig nem akartam tesztelni. Mégis, előtte pénteken délután elementáris erővel rám tört, hogy nekem MOST, AZONNAL kell csinálnom egy tesztet. A munkahelyemtől egy percre van egy patika, berohantam, közöltem, hogy egy Nagyon Érzékeny tesztet adjanak. Adtak is, jóval érzékenyebbet, mint a többit, szerencsére. Felrohantam a munkahelyi vécébe, és a férjjel való folyamatos telefonos összeköttetés közben vártam a teszteredményt (csak a pisilés és csíkmártás után hívtam fel persze). Ha kicsit halványan is, de ott virított a második csík.
Én hihetetlenül örültem, egyrészt a babának magának, másrészt, hogy megmenekültünk egy érzelmileg, anyagilag, időben is nagyon megterhelő mesterséges megtermékenyítési procedúrától. A férj érzései vegyesek voltak akkor. Aznap éppen nagyon rossz híreket kapott a munkahelyén, kicsit bizonytalannak érezte a helyzetét (egyébként nem volt az, csak néha elhagyja az önbizalma), és hirtelen megrémítette, hogy ebben a helyzetben ő lesz majd az egyedüli kereső egy ideig.
Azonnal találkoztunk (mindketten elrohantunk a munkahelyünkről, már vége volt a munkaidőnek elvileg, de mindketten általában jóval tovább dolgoztunk), és elmentünk ünnepelni egy étterembe, később a húgom is csatlakozott.
A férjem azóta még háromszor ejtett pakkra teherbe, tehát ennyit a nagyhírű profról, volt, hogy totál védekezés mellett. Azóta szépen előre lépett a ranglétrán, és magabiztos családfenntartó lett, a gyerekeket imádjuk, most várjuk a harmadikat (egy vetélésem is volt, így a négy terhesség - három gyerek).
Paramami
