Facebook-oldalunkon kérdeztük, ki melyik szót, kifejezést, mondatot tartotta a legidegesítőbbnek a terhessége során?
A legnagyobb vita azon kerekedett, hogy inkább „terhes” vagy „várandós” valaki. Az állapot megítélésében sokat számított, ki hogy élte végig, de vidám, eseménytelen babavárás is lehetett valakinek inkább „terhesség”, míg más szerint fellengzősen hangzik a „várandós” vagy az "állapotos", pedig örömteli, lelkes időszaknak élte meg a kilenc hónapot. (Hja, állapotos, van, akinek már erről is az ugorhat be, hogy "idegállapotban vagyok"...)
„Áldott állapot, édes teher.. Az első 14 hetet végig hánytam, görcsökkel kórházban volt többször, majd zártam 180-as vérnyomással, terhességi toxémiával, császárral. Minden eszemben volt a terhesség alatt, csak a fenti két szó nem” – írta Szandra. Rebeka is ezen a véleményen volt, mivel a hányingertől a savproblémákig és szédülésig mindent megtapasztalt. (De ezzel együtt, bár sokáig tiltakozott magában, mégis úton a második is…) Adrienn attól kapott lábrázást, amikor egész napig tartó rosszullétét „reggeli rosszullétnek” nevezték, hiába, hogy estére se lett jobb.
„Pocaklakó” – fintorgott Zsófi és Cecília, akikhez később Kinga, Szilvi, Ilona és sokan mások csatlakoztak. A „babaprojekt” sem volt népszerű sokaknál, és a latinosan dallamos „amniocentézis” se tetszett valakinek.
Eszter a régies, ma már kikopófélben lévő „megesett” szó ellen tiltakozott: "Manapság már szerencsére alig hallom, de sokan tudattalanul mesélnek úgy történetet anyukájukról, nagymamáról, aki házasságon kívül teherbe esett, hogy “hát tudod az én anyukám annak idején megesett velem” és ez tele van szégyennel. Miközben egy új életről beszélünk, aki ártatlanul jön erre a világra. Soha semmilyen formában nem lenne szabad, hogy ez szégyen legyen. De persze tudom mind a mai napig születnek sajnos úgy gyerekek, hogy nem várják őket. Vagy nem úgy ahogy megérdemlik. Én naivan bízom benne, hogy ez a szám csökken, és ha manapság valaki “megesik” akkor az már nem szégyen. Megesett, így esett, jönni akart, hadd jöjjön, várjuk sok szeretettel.”
Rengetegen tartották idegesítőnek az „egyben vagy még?” kérdést. Mindjárt utána jön a császárosok réme, a "nem rendesen szültél???" álmélkodás.
Van, akit a gügyögés idegesített, a becéző formák, mint a „mosipelus”, "tejci", "szopikázás". A baba megszületése után pedig a többes szám: „ettünk”, „büfiztünk”, "jön a fogunk" (postán?), „kakiltunk”….
De a pálmát az általunk korábban sose hallott CICILNI vitte el: „…kórházban hallottam először, mint szoptatás szinonimája szerintük. A szőr felállt a hátamon!”
Tünde és Vakmacska
