Szaktudásom a tárgyban nincs sok, mégis előszeretettel és lelkesedéssel böngészem a lakberendezési magazinokat, sőt, azok építkezős, épületgépészeti mellékleteit is. Nézegetem a legújabb trendeket, műszaki megoldásokat, építkezni eszem ágában sincs persze, de egy meglévő hajlékra is ráférhet időnként némi korszerűsítés.
A legnagyobb probléma szinte minden házban az energetika: fűtés, áram, meleg víz. A lakcimke.hu oldal szerint amúgy új épületek esetében 2009-től, a többinél csak 2012-től kell energetikai tanúsítvány, ha az épületet használatba akarják venni, átminősíteni, eladni vagy bérbe adni (ez utóbbit nem értem, persze egy EU előírás nem mindig Magyarisztán-konform: minek is kéne energetikai tanúsítvány, ha Márta néni kiadja a panelt három egyetemistának fél évre?). Szép elgondolás, logikus is, én biztos örültem volna, ha ilyet nyomnak a kezembe házvásárláskor – csak nem tudom, mit kezdenek vele a faluvégi vályogok, a toldi putrisor, a Dzsumbuj megmaradt részeinek tulajdonosai. Magam is adtam el év elején olyan háznak alig minősülő építményt (örököltem szegényt, valaha szebb napokat is látott), amire szerencsétlen tanúsítók nyilván azt mondták volna, hogy kérem, ez az EU szabályok alapján disznó tartására is alkalmatlan.
A Lakcímke kitalálói szerint a tanúsítvány segítséget tud nyújtani abban, mik a hiányosságok, és a dokumentumban konkrét javaslatok is találhatóak, mit lehetne tenni az energiahatékonyság javítása érdekében. De akinek ez nem elég, és mégis építkezne, annak ott a legújabb, Nyugatról terjedő divat, a passzívház, ami persze nem úgy passzív, hogy csak úgy guggol a földön (mind azt csinálja), hanem hogy mindenféle megújuló energiát kinyer-termel, legalább annyit, amit a benne lakók elfogyasztanak.
Idáig tetszik. Szívből remélem, hogy egyszer majd jobban megéri hőszivattyút, napkollektort, szolárcserepet, akár szélkereket telepíteni, akár ilyen kicsiben is, mint egy magánház vagy társasház. Passzívházat mégsem szeretnék magamnak, mert az első bekezdésben említett ismertetők általában a második bekezdésben megemlítik, hogy ja, ablakot nyitni azt ott nem illik, nem nagyon lehet, a légcseréről elektromos szellőztető és szűrő rendszer gondoskodik. Hermetikusan szigetelve, akár egy akvárium, csak a gondolata elegendő, hogy máris tátogni kezdjek, mint valami partra vetett potyka.
Ehhez már kellőképp dinoszaurusz vagyok, az irodában is utálom a nyithatatlan üvegtáblákat, az így-úgy működő kondicionáló berendezéseknek kiszolgáltatva, valaha dolgoztam egy gépteremben, ami a régimódi, hőt termelő merevlemezek miatt félóra alatt lett negyven fokos, mikor a légkondi-berendezés egy nyári péntek délután beadta a kulcsot. A mi házunkba most épp orgonaillat jön be kintről, aztán jön a jázmin, az akác, de ha neadjisten odaégetem a tejet, akkor se szívesen várnám ki, míg a csudafilteres rendszer alig egy nap alatt energiatakarékosan kiviszi a szagot. Ha pedig a házban folyamatosan zümmögne valami, nemsokára én is zümmögni kezdenék, nyilván.
Ja, és klausztrofóbiás vagyok, és egyáltalán, ehhez az ablaknemnyitáshoz mit szólnak a tűzoltók? És hogy megyek ki az erkélyre, felmászok kívülről? Ja, nézem a képeket, ezeken aztán nincs erkély.
Pedig már mai modern rendszereink is rendesen kiszolgáltatnak bennünket, többé nem igazán az elemeknek, csak a műszaki hibáknak. Egy téli éjszakán elment az áram, kint mínusz tizenöt fok volt, tűnődtünk, hány óra alatt hűlne ki a szoba, benne a gyerekekkel. Mert ugye a kazán gázzal megy ugyan, de a villamos meghajtású keringető szivattyú nélkül ebből aligha lesz meleg. Van egy remek befalazott kéményünk, abba kéne bekötni egy kis vaskályhát a házunk közepén, de mostanság már nem úgy megy a’, jól megvédenek minket magunktól, ezerféle engedély, kéménybélelés, tanúsítás, hitelesítés, papír, pénz, pénz, sok pénz kell, egyetlen egyszerű kis kályhához.
Mostanában én épp egy jurtát szeretnék. Nincs benne lépcső, nincs benne szöglet, minden részéből látnám, mit művel a gyerek éppen, nincsenek szögletes, borulékony, súlyos berendezési tárgyak sem, kint az a pár kecske meg elszórakozna a kölykökkel. Vagy esetleg téli és nyári szállást, külön. Volt ám esze az ősmagyaroknak.
Te milyen házban laknál? Birizgál téged is az energiatakarékosság gondolata? Engem tulajdonképpen igen, ha továbbra is élvezhetem az ablakon beáradó orgonaillatot, és közben legfeljebb a méhecskék zümmögnek.
Vakmacska
Felhasznált információk forrása:
A Figyelőnet most indult sorozata hamarosan folytatódik, főleg a családi házak energiatakarékossági beruházásairól, az idézett cikk pedig az Energiaklub tanulmányára is linkel. A mostani hazai helyzetről is esik szó.
További infók az Energiaklubtól.
A Mi Otthonunk magazin (papír és online változatban)
