Az előző posztomban már említettem néhány fontos vonását a skandináv gyermekirodalom hazai megfelelőjének. Ebben a posztban Oravecz Imre: Máshogy mindenki más című kötetéről szeretnék néhány gondolatot írni.
Mindenképpen kiemelném a szövegek egyedi látásmódját: nagyon fontos, hogy ne csak lineáris (egyenes vonalú: elejétől a végéig térben és időben elhelyezett történet) gondolatmenetekkel találkozzanak a gyerekek, hanem divergensekkel is (széttartó). Fontos az egyediség, eredetiség: ezekben a versekben az asszociációknak nagy szerepe van, így ha átlátjuk egy-egy adott gondolatmenetben a logikai ugrásokat, a kihagyásokat „be tudjuk helyettesíteni”, akkor az értő olvasás felé teszünk nagy-nagy lépéseket. Nem kapunk „készre csomagolt”, könnyen fogyasztható információkat. Itt meg kell dolgozni azért, hogy közelebb mehessünk a szöveghez: gondolkodni kell az értelmén, próbálgatni kell a megfeleléseket felfedezni a saját életünkben.
Elsőként arra utalnék, hogy a szövegértéshez stabil és pontos nyelvi ismeretek szükségesek, a nyelv működésének értése, tudatosítása.
Oravecz Nikije rávilágít arra, hogy hogyan működik a nyelv: nem mindig következetesen nevez meg tárgyakat vagy testrészeket. Ezt nagyon fontos tudatosítani a gyerekekben, mert a nyelv alapvetően szabályszerű, konvenciókon alapul, de sokszor vannak kivételek. Alkotó és önszabályozó egyben. Rugalmas rendszer, társadalmi képződmény is, nem olyan merev, mint pl.: a szintén társadalom által alkotott KRESZ, ami nem alkotja újra önmagát. Elvileg anyanyelvi beszélő nem tévedhet!
„ez a lábfejem
ez a kézfejem
de melyik a bokafejem
de melyik a térdfejem
de melyik a fenékfejem…”
Szintén a nyelv működésére világít rá az „óvó néni otthona” című vers. Vannak tárgyak, amelyeket nem a tulajdonosuk, egyedi funkciójuk alapján nevezünk meg, hanem csak funkciójuk, rendeltetésük szerint. Pedig logikus lenne.
„óvókonyhában óvóételt főz óvó néni
óvószobában óvókönyvet olvas óvó bácsi
óvófolyosón áll az óvófogas
óvófürdőszobában van az óvóvécé…”
A harmadik példában láthatjuk, hogy az előzetes elvárásokkal szemben mi lesz egy szöveg vége, csattanója, csúcspontja, ami sok szöveg olvasása után alakul ki bennünk, milyen az, amikor ez nem igazolódik. Azt is fontos tudatosítás a gyerekekben, hogy sok szöveg olvasása után vagy egy „elváráshálónk”. Sok „Mórickás” vagy „nyuszikás” vicc után könnyen be tudjuk jósolni, mi lesz a csattanó. Léteznek nyelvileg formalizált végkifejletek is meséknél: „… és boldogan éltek, míg meg nem haltak.”
„lehunyom a szemem
és Pisti azt hiszi
hogy nem látom,
és tényleg nem látom”
Egy negyedik példán keresztül pedig azt szeretném szemléltetni, hogy a kétértelműséget és az átvitt jelentéstartalmat (nehézfejű) hogyan tudjuk tudatosítani az ifjú olvasókban. Ez az alaplépés ahhoz, hogy felnőttként értsük az iróniát, a gúnyt, a szarkazmust. Tudjunk olvasni a sorok között és eljusson a tudatunkig, hogy valamit szó szerint kell-e érteni.
„kiveszem a fejemből a nyálam
kiveszem a fejemből az ínyem
kiveszem a fejemből a fogam
kiveszem a fejemből a nyelvem…
így biztos nem leszek nehézfejű gyerek”
Ezeknél a szövegeknél megfigyelhetjük, hogy írásjelek vagy nagybetűk hiánya nehezíti ugyan az értést elsőre, de egy idő után rááll a szemünk, így már nem zavaróak. Sokszor azonos mondatszerkezet fordul elő bennük, ugyanarra a sémára épülnek nyelvtanilag. Ez ad egyfajta ritmust a szövegeknek. Komplex kérdéseket is fel lehet tenni pl.: Jellemezd Niki családját! Az összes olvasása után kiderül, hogy hívják a testvéreit, szüleit, mit csinál a kutyája, így könnyen adható válasz.
Szalíz
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
