Kedves olvasó, igyekszem ezt a posztot a lehető legindulatmentesebben, tényszerűen hivatkozva megírni, bár bevallom, nem egyszerű feladat. Főleg nem, mióta a saját évnyitónk után a saját helyzetünket is valamivel jobban ismerem, de attól tartok, se az indulatszavak, sem a nagyobb mennyiségben fogyasztott alkoholtartalmúak nem hoznak megoldást.
Korábban információhiányban szenvedtem, ezért volt nehéz tájékozódni. Mostanában pedig zúdul rám innen-onnan az információ, de ettől sem vagyok okosabb, legfeljebb ingerültebb. Nem vagyok képes elszakadni attól az egyre inkább szervesülő rögeszmémtől, hogy valakik, akiknek ezt a feladatot a kezébe nyomták, esetleg maguk lihegtek érte a jó ég tudja miért, szóval hogy ismeretlenül is utálják a gyerekemet, a tiédet, az övét, rettegnek tőle, nem is szólva arról, mennyire felháborítónak találják, hogy még esetleg pénzt és egyéb erőforrásokat kéne rászánni az oktatásukra. Értetlenül állok az egész előtt, hisz annyi mást is lehet csinálni akkor, de nyilván nem kell énnékem mindent értenem.
Szóval itt hevernek előttem ezek a kiragadott idézetek, mindenféle baráti-ismerősi-szakmai és ki tudja milyen Facebook-csoportokból, beszélgetésekből, üzenetekből. Esküszöm, egyiket sem én találtam ki - és összerakosgatva, kedves olvasó, az jön ki belőle, hogy a probléma rendszerszintű - hiába akarják elhitetni, hogy helyi apróbb-nagyobb egyedi és megoldható problémákról van szó, átmeneti nehézségekről, amit megold egy kis kreativitás. Ha egybefüggően nézzük ezeket a kisebb-nagyobb felháborodásról, tanácstalanságról és/vagy kétségbeeséről is szóló mondatokat, valami egészen más rajzolódik ki belőle, úgy járunk, mint az egyszeri munkás, aki hiába akart a gyárból kilopott alkatrészekből traktort csinálni, valahogy mindig csak tank jött ki belőle.
Lássuk a töredékeket, szépen tematikusan csoportba rendezve. Több részletben, sajnos hosszú lett a felsorolás, és hogy stílszerű legyek a templomi tanévnyitóhoz, csak dagad, mint barátban az alleluja. Íme az első rész, az illetékesek és támogatóik által "műhisztinek" titulált tankönyves mizéria.
Papíripari paripa, avagy add vissza év végén a teleírt munkatankönyvet is! Ha addig megérkezik.
A késve, raklapon, ömlesztve, hiányosan szállított tankönyvek kálváriája első ránézésre szervezési és logisztikai probléma, olyasmi, amire azért általában azt mondom, ennél nagyobb bajunk sose legyen. Mégse erről van szó feltétlenül - az iskola elé raklapon lehajított, vagy egyetlen diákmunkással "kisegített" többtonnás kupacokról ordít az "OMB" üzenete (aki nem ismeri: "oldd meg, b+..."), de a háromszor-négyszer módosított határidő is általában az ügyfél kutyába se vételét szokta jelezni - persze megértőek a logisztikai gubanccal akár lehetnénk is. De az milyen már, amikor a minisztérium szülői panaszokra hivatkozva rendeli el a későbbi tankönyvosztást, az én nevemben ugyan ne beszéljen senki, hogy ezt én kértem, mert augusztusban én még pacsálni szoktam a Balatonon, én nem írtam ilyet senkinek, nyilván a legtöbb szülőtárs sem. Különben is, pont most hallgatnának meg értő fülekkel, mikor ezer és egy esetben jelezték máskor, hogy közoktatási ügyekben nekem leginkább csak kötelességeim vannak, na meg a csendes bólogatás joga? Akár névvel is vállalom: a kutya se kérdezett, de ha tette volna, akkor se kérek ilyesmit. Nem szeretek lastminute éjjel tankönyvet csomagolni átlátszó ragacsba. De bár ez lenne a legfőbb gondom. De kezdjük ezzel, nálatok is most osztják nyilván.
"Ma, a 31 névre szóló iskolai - elvileg teljes- csomagból 2, azaz kettő tanuló tud tanévkezdéskor hiánytalan csomagot átvenni. A többi tanulónak VALAMIKOR érkezik . . . no comment! Ne minket hibáztassanak, mi mindent megtettünk, s intézünk folyamatosan . . .!"
"Aug. 9-én jelezte a terjesztőnk, hogy 13-án érkeznek a tankönyvek. Örömmel tudatta, hogy nem lesz hiányzó tankönyv. Meghirdettük az időpontokat: aug. 26-30 között évfolyamonként tankönyvosztás az ingyeneseknek, szept. 2-án a csekkek bemutatása után az osztályfőnökök kiosztják a teljes áras csomagokat.
Aug. 13-án hiánytalanul megérkezett a diákszintű rendelés. Hideg zuhany: a könyvtári szintű nem. A terjesztőnk tárta karjait. ő csak ezeket szállítja, a többit a KELLÓ-tól kapjuk."
"A KELLO e hétre ígérte a a kiosztandó ingyenes új tartós tankönyveket. Ma csütörtök van... és "szállítási időpont még nincs rögzítve". Hétfőn mit osztunk ki az elsősöknek? Miért nincs tájékoztatás? A média szerint minden rendben van. Mi látjuk a káoszt. Hétfőn nekem kell odaállni az elsős szülők elé..."
"Belső forrásból úgy tudom, nem a tankönyvfelelősök kapják a tanulónként 100 Ft-ot, hanem az iskolák. Azaz az iskolai könyvtárak állománygyarapítása történhet meg ebből."
"Mi nem kapunk könyveket, nincs tanári példány! Nem rendelhető! Persze megvehetem magamnak. A gyerekeknek nem adjuk oda a tankönyvcsomagot (másodikosok), mert első dolga lesz, hogy kibontja, megnézi. ( Még megvan a kíváncsiságuk.) Ha nem viszi haza minden darabját, mi felelünk érte. Csak a szülő kezébe adhatjuk, aláírás ellenében. Év végén az ingyenesektől vissza kell szednünk az utolsó munkáltató tankönyvet is. Ennek mi értelme? Biztos, hogy 2013. augusztusa van?"
"Hétfőn kiosztjuk a könyveket. A környezetismeret kivételével, az nem jött senkinek. Talán két héten belül megkapjuk azt is."
"Nekünk az a válaszunk a kétségbeesett szülőknek, akik aggódnak, hogy nem tudják másnapra kötve-fűzve prezentálni a tankönyveket, hogy nem gond, anyuka, úgyse lesz még órarend. Nem nagyon látom a megkönnyebbült mosolyt az arcukon."
"Hozzánk még nem érkeztek meg a tankönyvek. Tegnap kaptuk, immár a negyedszerre módosított időpontot: augusztus 31. szombat......"
"Órarend még sehol, tanároknak könyv-munkafüzet a holdban. A fénymásolót ki tudja mikor javítják meg. Pénz úgysincs rá.."
"Ha az elsősök ingyen tankönyvét év végén vissza kell adni sértetlenül, akkor ki volt az a zseni, aki a tankönyvet oly módon szerkesztette meg, hogy fejjel lefelé fordítva a könyv másik fele a munkafüzet...Radírozott példányt nem vesznek vissza!"
"Augusztus 6-án befizettem a tankönyvek árát. Most üzent az osztályfőnök, hogy megérkezett a fiam pótcsekkje és legyek szíves befizetni.
Azt üzentem vissza, hogy erősen gondolkodom azon, hogy ilyen káoszban egyáltalán elengedjem a gyereket iskolába, mert nem látom biztosítottnak a megfelelő színvonalú oktatást."
És ez csak az első fejezete a szappanoperának. A folytatásban szerepelnek majd azok a gyerekek, akiket először felvettek valami iskolába, majd tanévkezdés előtt pár nappal ki is hajították őket onnan, mivel mondjuk SNI-sek, akiket ott és arra mégsem lehet tanítani, indokolás nincs. A tízperces ebédszünetek, mert a diákra-tanárra kiszabott óraszámok csak így, és egy PhD fokozatú programozó matematikus által kikínlódott órarend alapján teljesíthetőek. A napközibe terelt felsősök, a menza befogadóképességét a beáramló plusztömeggel rémülten arányosító, létszámleépítés után maradt konyhás nénik, a megnövelt munkaidő mellett elvégezhetetlen, ám a továbblépéshez nélkülözhetetlen, de amúgy megfizethetetlen továbbképzések. És még pár érdekesség.
Maradjanak velünk, a reklám után jövünk, írjátok meg, nálatok mivel örvendeztettek meg benneteket.
Vakmacska
Megjelent cikkek a témáról máshol (ehhez a részhez, szándékosan minden irányból válogatva):
http://index.hu/belfold/2013/08/28/muhiszti-e_a_tankonyvek_koruli_mizeria/
http://nol.hu/belfold/20130827-itt_az_ido__nincs_tankonyv
http://hvg.hu/itthon/20130828_tankonyv_szabotazs_kaosz
http://mno.hu/ahirtvhirei/hoffmann-rozsa-minden-gyerek-asztalan-ott-lesznek-a-tankonyvek-1181214
http://mno.hu/belfold/a-tankonyvek-95-szazaleka-mar-az-iskolakban-van-1180763
http://fn.hir24.hu/gazdasag/2013/08/27/mindjart-becsengetnek-de-meg-nincs-tankonyv/
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
