El lehet-e szúrni valamit a gyerek életében visszavonhatatlanul?
Ha már a kérdés felmerül, jó úton jársz hozzá, hogy te ne tedd. De azért ez ennél összetettebb dolog, hiszen a túlzott aggódás is okozhat gondot a gyerek életében.
Sok mindent tud a pszichológia a szülői viselkedésről, ennek hatásáról a gyerekre, a nevelői attitűdökről, a kötődésről, a kisbaba és az anya közötti kommunikációról, az elhanyagolás, a hospitalizáció hatásáról. Tudjuk, hogy mennyire fontos az egyszemélyes gondozó jelenléte egy 6 hónapnál fiatalabb gyerek életében, és rengeteget tudunk a gyerekek egészséges, és attól eltérő fejlődéséről. De az, hogy mennyit és mit hibázhat egy szülő, arról csak elképzeléseink lehetnek.
Ha a legsúlyosabb és egész életre szóló hibákat akarjuk meghatározni, akkor a legelső a bántalmazás. Ez jelentheti a gyerek elhanyagolását, vagy a fizikai, lelki, szexuális erőszakot. A kutatások szerint a szerető családokban felnövő gyerekek még bizonyos szintű fizikai nélkülözést is gond nélkül elviselnek, ha az érzelmi háttér biztos (ld. háborús időszakokban született gyerekek). A Harlow-féle majomkísérletek egyik fontos tanulsága volt, hogy jobban ragaszkodtak a kismajmok a „szőranyához”, akihez oda lehetett bújni, mint a „drótanyához”, akitől a tejet kapták.
Életreszóló hatással jár egy kisbaba vagy kisgyerek testi, lelki elhanyagolása, a kötődési szükséglet ki nem elégítése, a folyamatosan változó gondozószemélyzet, vagy ha a gondozó felé irányuló kommunikációja válasz nélkül marad. Szintén megkerülhetetlen és súlyos vétség a gyerekre irányuló érzelmi vagy fizikai, vagy szexuális erőszak. Világosan elkülöníthető ez a bántástól, amikor a szülő, gondozó idegességében, fáradtságában a gyerekre kiabál, esetleg megüti, ha egyébként szeretetben és biztonságban neveli.
A vizsgálatok szerint a szülő pszichés problémái, a saját családjából, vagy annak hiányából eredő kötődési zavarai, alkoholizmusa, drogfüggősége könnyen vezethet a gyerek bántalmazásához, elhanyagolásához. Könnyen vezethet ehhez, de nem szükségszerűen vezet.
Vannak pszichológusok, akik szerint, ha a fentieket elkerüli az ember, már nem árthat nagyot. De már a pszichés bántalmazás is olyan tág kategória, amiről hosszú könyveket lehet írni (ld. Susan Forward: Mérgező szülők). Mindenesetre sokat segít, ha időnként megkérdezzük magunktól, mit miért teszünk. Beszéljünk a számunkra nehézséget jelentő helyzetektől, kérjünk tanácsot olyan emberektől, akiknek az ítéletében megbízunk, kérdőjelezzük meg a saját igazunkat, és próbáljunk más nézőpontból is ránézni! Akiben sosem merül fel, hogy valamit is rosszul csinálna, akinek nincsenek kétségei az véleménye felől, ott vannak a legnagyobb gondok – de rajtuk és a gyerekeiken ez a poszt nem is segít. De a folyamatos tépelődés, önmarcangolás, bizonytalankodás sem jó a gyereknek. Igen, van olyan, hogy minden rendben van, és van olyan, hogy tényleg elég jó anyák vagyunk – el szabad hinni!
Sokat lehet beszélni a nevelési bakikról, amelyek akár nevelési hibákká is válhatnak, majd fogunk is, addig is hoztam egy listát azokról a szavakról, kifejezésekről, amelyek egy szülő szótárából sem hiányozhatnak (és bizony mindegyikre szükség van):
- Légy szíves!
- Köszönöm!
- Biztos vagyok benne, hogy meg tudod csinálni.
- Ideje hozzáfogni.
- Fő, hogy megpróbáltad, legközelebb majd jobban sikerül!
- Segítsek?
- Fogjunk hozzá együtt!
- Gratulálok, szép munka volt!
- Mesélj erről többet!
- Szerinted ő hogy érzi most magát?
- Nem szabad!
- Most már elég!
- Megértem a haragodat.
- Elnézést kérek!
Marcangoló
