Egy hónap telt el az iskolakezdés óta, és a színes ceruzákkal dugig töltött tolltartó erősen hiányos lett. Először csak egy-egy ceruzával volt kevesebb (néhányat megtaláltam a táska aljában), mostanra több lett az üres hely, mint a teli. Ellenben monogramos ceruzák jelentek meg benne mindenféle verzióban.
Ekkor csaptam a fejemre, te jó ég, erre nem is gondoltam! Korábban jó ötletnek tűnt, hogy mindenki (sokan) megrendeli az egyencsomagot, hogy ne kelljen órákat tölteni vásárolgatással, viszont azt nem vettem számításba, hogy így minden gyereknek, aki így szerezte be a tancuccokat, egyforma ceruzái lesznek. Rutinosabb és előrelátóbb versenyzők monogrammal látták el a kölykök íróeszközeit, ám ez nem akadályozta meg a ceruzákat a szökésben.
Míg a mi monogramtalan színeseinknek végleg lába kélt, addig a címkézettek (feltételezhetően) visszakerültek a gazdájukhoz. (Legalábbis én mindig visszaküldöm a gyerekkel az idegen eszközöket). Mi pedig felkerestünk egy írószerboltot és új szettet vásároltunk egy alkoholos tűfilc kíséretében. Este mindegyikre ráírtam a gyerek nevét. Remélem, ha névvel ellátott szökevényeket talál valaki az osztálytársak szülei közül, visszaküldi őket hozzánk. Meglátjuk.
Az egyentornapólónk is világgá ment egyébként. Az egyiket mondjuk én fogtam be törlőrongynak, mivel az első héten összekente Manka violaszín gyurmalinnal, jó alaposan, a másik viszont állítólag nincs meg. Reggel a gyerek lelkére kötöttem, hogy nézzen utána a pólónak is, mert nincs több egyenpólónk. És vajon rá volt írva a neve a címkére? Sosem tanulok…
Tünde
Hogy lehet két eltérő úszógatyát összecserélni, hogy mindkettőn Pókember volt? Ha csak úgy nem….
Kezdenek normalizálódni az iskolai ügyek, irtóra élvezem például, hogy nem találok (főleg másokra vonatkozó) dörgedelmes litániákat kétnaponta az üzenőben, a „lökdösős” osztálytárs figyelme is inkább a tanulás felé fordult, a fiam meg – bár hivatalosan szöveges értékelés van elsőben – máris hazahozott egy hibátlan, csillagos ötösre értékelt felmérőt. Nagyon örült neki. Mintha a vonalakat is nagyobb lelkesedéssel húzogatná, bár a felnőtt színezők gyártóinak is aligha lesz ő a célcsoportja.
Én a ceruzákra már az első héten vállat vontam: 35-40 darabot monogramozzon, akinek két szülőanyja van, ha kell valami, pótolom, néha meg észre se veszem, hogy valami nincs meg, a sajátjaimat is úgy hagyogattam el anno, hogy fel se tűnt a hiányuk hetekig. Észrevettem viszont a radírt: a jó minőségű, elefántos radírt, amit az ovijától kapott a fiam, máris tönkretették a gonosz manók, aki először ceruzát döftek a szerencsétlen közepébe, majd titokzatos módon ketté is törték valahogy, persze radírozni még így is lehet vele, már ha nem volna épp szökésben. Egy jó minőségű, de kevésbé vadiújjal pótoltam, válogatott kínzásnemeket ígérve a manóknak, akik a legtöbb alsós gyerek radírját rágják, csipegetik, tintázzák. A radírvégű ceruzákat viszont átkozom: akkor is lukas maszatot csinálnak többnyire a papíron, ha a kölök NEM nyálazza be a végüket, mint tettük ezt mi a hetvenes években. Ne kérdezzétek, miért.
Az első héten az első úszás után egy vadidegen úszógatya került elő a táskából (pedig a miénken volt monogram és ovisjel is.) Nem tűnt fel fiacska hogy ez száras, a tiéd meg fecske?! Ja, nem, mindkettőn Pókember van. Hacsak úgy nem.
Megindultak az edzések is: ha már van műfüves pálya és jófejnek tűnő edző, hát focizzunk! Kíváncsi leszek a kitartásra, meg hát az enyémre is: a pénteki időpont öttől hatig nem valami vonzó, ahogy belegondolok a november délutánokra, amikor már háromnegyed ötkor az orromig se látok. Viszont kell a mozgás – mégis eredményesebb tán egy edzés, mint az én tavalyi erőlködésem mondjuk a bárányhimlős bezártság alatt, amikor egy puha ikeás laszti segítségével próbáltam rávenni, hogy ne bontsa le a fél lakást.
Egyelőre nem mondanám hullafáradtnak az újdonsült elsőst – tegnap este például ragaszkodott hozzá, hogy együtt süssük a munkahelyemen tervezett közös ebédhez a sütiket, hiszen máskor (vasárnap kora délután, amikor belefér) mindig ezt tesszük. Reggel is inkább a nővérével kínlódunk felkelés-ügyben, aki elvileg lefekszik időben, mégis úgy kel, akár a lassított felvétel. Fülig Jimmyhez hasonlóan én is nagy horderejű döntést hoznék elsőként, ha valahogy rám kerülne a korona: én nem a zoknit hoznám az államtanácsba, hanem a nulladik órát törölném el, gránitszilárdságú betonként, vagy hogy is szokták azt a frappáns képzavart fogalmazni.
Vakmacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
