35 hetes kismama vagyok. Imádok terhesnek/állapotosnak lenni. Viszont már alig várom, hogy megszűnjön végre ez az állandó hercehurca. Nem, nem a gyerek miatt a pocakban, vele semmi bajom nincs, nagyon jó kisfiú, már nagyon várjuk. Hanem a miskolci sztk-ban uralkodó állapotok miatt.
Nincs fogadott orvosom. De ha lenne, akkor sem lenne sokkal jobb a helyzet, ahogy látom. Bocsánat, ha kicsit durva leszek, de nagyon-nagyon mérges vagyok, és ezt úgy érzem, most meg kell osztanom veletek. Mire megszülök, minimum a pszichiátriára kerülök!
Voltam ma tanácsadáson. Nst-re is kellett volna mennem, de ütötte egymást a két időpont. A védőnőm 8-tól 10-ig van, orvos leghamarabb 9-től. Már ha van egyáltalán. Ma nem volt. Kb. senki nem volt előttem 9-kor, be is mentünk. A gyerekkel, aki 4 és fél éves, mert szerencsétlent vinnem kellett magammal, mert természetesen pont ma nincs ovi – nevelés nélküli munkanap van. Végeztünk is hamar, szokásos mérések, stb., de ugye az orvost meg kell várni, mert hogy új szabály, hogy kenetet vesznek 35-36. héten. Na, vártunk fél órát, hát a doki nem tud átjönni, aki mind a két terhesgondozást viszi(!!!) egyébként ma, mert szüleszt. De menjek át az osztályra, amúgy is mennem kell nst-re, olyan nincs, hogy most akkor nem megyek, majd ott megcsinálják a mintavételt is. Át is szólnak nst-re, hogy megyek. Közben adott a védőnő egy csomó beutalót megint, vérvétel, vizelet, ma meg is csináltathatom, mert nem kell éhgyomorra menni ugye.
Ok, átmegyünk. Mondja az nst-s csaj, hogy nagyon sokat kell várni, mert ugye jönnek időpontra. Na, mondom, addig bemegyek áramlásra, utána úgyis elküldenek. Állunk, várunk, semmi. Állunk, várunk, már 11 óra! Na, végre, bementem ultrahangra, 2 perc, minden oké. Kiszól a csaj nst-ről, hívná név szerint a delikvenseket, de senki nincs ott, aki időpontos, és mégse hív be. Nagy nehezen bejutok. A végén kerít egy orvost, mert a kenetet le kell venni, nst-t aláírni. Itt nem kellett várnom csak 10 percet. Kész, megyek vérvételre a szűrőcentrumba. A nővérke épp eltűnt, megint negyedóra ácsorgás. Megjön, nézi a papírt: nem volt még a pultnál? Minek?!?! Hát be kell vinni a gépbe az adatokat. De milyen adatokat? Mindig ide járok, hosszú évek óta mindennel. Nem értem, de mindegy. De szerencsére jó fej, kimegy, megcsinálja. Visszajön, menjek már pisilni is akkor egyet. Itt már kezdett az agyam nagyon elborulni. Végzünk a vérvétellel, megint nézi a papírt. Ezt most kaptam? Most. Akkor menjek vissza, kérjek rá pecsétet, mert NINCS RAJTA PECSÉT, nem fogják elvenni a vérellátóban a vért, MERT AZT MÁR NEKEM KELL ELVINNEM ODA. Mi van?!
Jó, nem gond, persze, legfeljebb arra megyünk ki a kórházból. Ez volt fél 1-kor. Na, vissza az nst-s csajhoz, kérek pecsétet. Nem is ő adta a beutalót, de nem érdekel, nekem kell egy pecsét egy orvostól! Nst-s csaj: ezt most vetted észre? Nem. ÉN nem vettem észre, mert nem szoktam nézegetni a pecséteket a papíron. Erre ő: jogos! Na, 5 perc alatt szerzett egy pecsétet, irány a vérellátó. Jujjj, de jó, indulhatunk haza onnan! Megyünk ki a nagykapun, ugye, vérellátó. Be a vérellátóba, kezemben a kémcső vér, papír, jön a portás: á-á, be kell menni a kórházba, ugyanez az épület, csak a benti bejárat. WTF?! Most menjek vissza megint. Na, itt már a sírás környékezett. Vissza a nagykapun, beadtam, megnézte, volt rajta pecsét. Így jöttünk el. Reggel 9-től délután 1-kor. Nagyon elegem van ebből az egészből! Én elhiszem, hogy mindenki úgy van vele, hogy anyukának úgyis van ideje, ráér, de azért ez már egy kicsit túlzás.
XY
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
