Sorban állok, hogy bejuthassak a Madagaszkár 3 sajtótájékoztatójára. Egyre izgatottabb a sajtósok hada, a kétméteresek előnyben vannak, hogy fotót készíthessenek az előttünk mindjárt ellibbenő sztárokról. A morajlásból ebben a pillanatban hat különböző nyelvet tudok megkülönböztetni. Felzúdul a tömeg, de téves a riasztás: csak a filmfesztivál egyik über-elegáns, tejeskávészínű öltönybe öltözött biztonsági embere jött ki.


A Festival des Palais belsejében


Tegnap érkeztünk Cannes-ba, a kolléganőmmel Milánóba repültünk, majd onnan vonatoztunk azon a szakaszon, ami sokak számára világ legszebbike. Lélegzetelállító táj, azúrkék tenger, csodás építészet: elsuhant mellettünk Monaco, Nizza, mi meg csak ámultunk szájtátva.

Szállásunkon a háziúr maga is filmbeillő figura: Gary Oldmanre hasonlít, Cannes-ban élő holland életművész-hippi, aki a kicsit nyugodtabb környéken lévő nyaralójába vonul erre a pár napra. Gyorsan takarítunk egy kicsit, szellőztetünk (gyanús füst terjeng), majd elindulunk, hogy felvegyük az akkreditációnkat.

Az egalité hazájában igen antidemokratikus módon történik az akkreditációk kiosztása. Attól függően, milyen színű kártyát utaltak ki számukra eddigi tevékenységük alapján, a fesztivál résztvevőinek különböző jogaik vannak. Én kék sajtókártyát kaptam, ez közepesen jó. A hierarchia alsó lépcsőjén az un. cinephile-ek vannak, akiket kevés helyre engednek be, oda is csak utolsóként. A legjobb kártya pedig, amivel bárhova könnyedén bebocsátást nyer az ember, a fehér sajtóakkreditáció. A rendre a mar említett, elegáns öltönyös urak ügyelnek.
A Cannes-i Filmfesztivált nem csak emiatt a szigorú egyenlőtlenség miatt szoktak bírálni: idén komoly kritikákat kapott állítólagos szexizmusa miatt. A 22 film közül, melyet az idei hivatalos versenybe beválogattak, egyet sem készített nő. Harcos feministák gúnyos hangvételű levelet fogalmaztak a szervezőknek, akik viszont azzal védekeztek, hogy soha nem volt hátrány a válogatásnál, hogy női rendező jegyzi-e a filmet, de idén ezeket a férfiak által készített filmeket ítélték a legjobbaknak, punktum.


Ben Stiller

A 65. fesztivál hivatalos plakátján a gyönyörű látható, kacér mosollyal fújja el a gyertyát születésnapi tortáján. Mint minden évben, most is egy nagy dívát választott arcául a fesztivál: a feminista bennem azt kérdezi, mikor láthatunk vajon egy férfit a hivatalos plakáton.

Ma délelőtt, mielőtt eljöttem volna az óriási óceánjáróra hasonlító Palais Des Festivals-ba, sétáltam kicsit a tengerparton. A kikötőben mindenütt yachtok horgonyoznak, rajtuk koktélpartik, fogadások, bemutatók. Megdöbbentő, milyen hatással van Cannes az emberekre: a Berlini Filmfesztivál idején farmert és tornacipőt viselő filmesek itt gondosan elkészített sminkben, selyemben, tűsarkúban, öltönyben pompáznak. Esélyiben, szmokingban is látni riportereket, egy szépséges fiatal nő például fényes nappal fekete hattyúnak öltözve, tollas uszállyal vonul a kamerák között a Croisette-en, hogy aztán kiderüljön róla: riporter, és tévéfelvételt készít éppen. Az esti, tengerparti vetítések vászna most fel van vonva, így a yachtoknak szolgál monumentális keretül.


A tengerparti vetítések vászna nappal fel van vonva

A Chopard üzletének bejárata előtt hatalmas tömeg verődött össze: azt mondják, Eva Longoria tért be ide egy kis vásárlásra. Az épp erre elhaladó emeletes turistabusz utasainak nagy napja van: tökéletes a helyzet a fotózásra. Míg a járdán állók csak a nyakukat nyújtogatják, ők talán a sajtónak is eladhatják ad hoc paparazziként készített fotóikat. Én mindenesetre nem várom meg, hogy talán megpillanthassam Eva Longoria fejbúbját, inkább a Palais felé veszem az irányt. Nemsokára kezdődik a Madagaszkár 3 sajtótájékoztatója, és mivel az állatfiguráknak olyan színészek kölcsönzik hangjukat, mint Ben Stiller, Jada Pinkett-Smith es Jessica Chastain, úgy döntöttem, erre márpedig beülök.

Most tehát rájuk várok a sajtótájékoztató terme előtt a többi újságíróval együtt, és meg is érkeznek: Ben Stiller a mellettem álló lánnyal borul össze egy fotó kedvéért (szerencsére így jó közelről tudok róla felvételt készíteni), Jessica Chastain 30 centiről nézve is sugárzóan szép és tökéletes, ráadásul kedves is: mindenkinek ad autogramot, boldogan fényképezkedik újságíró-rajongóival. Chis Rock az orosz és kínai nézőknek is azt üzeni, hogy „I love Russia” és „I love China” (kíváncsi vagyok, mint üzent volna a magyaroknak, ha én is oda merek kiabálni neki, hogy „Chris, something for Hungary!”). De nem merek, én csak gyáva szemlélődő vagyok, fotókat is csak a telefonomon készítek, mert a nagy fényképezőgépem nem fért bele a csomagomba. Ami nagy kár, mert a legjobb barátnőm legnagyobb kedvence, David Schwimmer is itt van, fáradtnak tűnik, de azért mosolyogva fotózkodik Jada Pinkett-Smith mellett, aki gyönyörű zöld selyemruhájában.


Jessica Chastain

A sajtótájékoztató annyira jó hangulatú, hogy mindenki végigneveti, színészek, rendezők, újságírók és moderátor egyaránt. A négy humorista: Stiller, Schwimmer, Chris Rock es Martin Short itt, a hosszú asztalnál ülve is végig komédiáznak - csak azt sajnálom, hogy Sacha Baron Cohen nincs itt, aki pedig az én legeslegnagyobb kedvencem, es szintén hallható a filmben.

Amint vége, rohanok is tovább, hogy még a rövidfilmes vetítések kezdete előtt megírhassam nektek, bezzeganyáknak ezt a kis színest innen, erről az antidemokratikussága es szexizmusa ellenére is mindenkit – engem is – elvarázsoló fesztiválról.

Almajemima