Ülök a lépcsőn, folyik a könnyem. Úgy ugrottam ki az ágyból, mintha rá haragudnék, és egy percig azt is éreztem. Dehogy egy percig! Ha meg bírnék szólalni, már menne is a vád. Ülök, teljesen szerencsétlennek érzem magam. Aztán moccan a hátam mögött valami, és megáll bennem az ütő. Az hiányzik, hogy valamelyik gyerek észrevegyen, ahogy itt ülök. A lépcsőn. Az éjjel közepén.
Visszamegyek az ágyba, ebben a házban nem lehet egyedül lenni. De annyira haragszom! Ő meg felül, egyre rosszabb, mit mondjak neki, mikor rá haragszom, és ráadásul teljesen ok nélkül?! De valami már menthetetlenül el van rontva. Ölelne, ahogy az előbb, amikor elhúzódtam, és kiugrottam az ágyból. És én megint elhúzódom, de miért?! Tiszta görcs vagyok. Patakzik a könnyem, utálom az egész világot, beleértve, igen, őt is, magamat is. Tudom, ez hiszti. Tudom, fáradt vagyok, sok minden jött össze. De nem azok a dolgok izgatnak. Csak EZ.
Amikor kiderült, hogy nincs peteérés, csinálni kell, akkor felhívtam. Így beszélgetünk, ő és én, reggeltől estig, mert ő is dolgozik, én is feszt a munkában, ha végre otthon, a gyerekek beszélnek, sokszor egyszerre mind, kettőnkre nagyon kevés idő jut. Telefonon vagyunk kettesben. Utálom. Felhívtam, elmondtam neki, hogy gyógyszert kaptam, mert nincs peteérés, mi legyen? Ha beveszem, valószínűleg lesz peteérés, akkor lesz ciklus, ez egy. A ciklusra szükség van. Kérdés, hogy akarjuk-e, hogy esetleg a gyógyszerrel gyerekünk is legyen. Jó, régóta próbálkozunk, kell a rásegítés. De kell? Időzített szex, meg ami vele jár? Azt mondta, kell. Csináljuk.
És akkor begörcsöltem. Nekiálltam hőmérőzni, utánaolvasni, tesztekre pisilni, nyákot figyelni, számolni, grafikont vezetni, lelkiállapotot, szexet leírni, táblázatban vezetni. (Higgadt barátnőmnek már nem is mertem mondani. Tudom, izgul értem, tudom, örülne nekem, de a higgadt józanságától a falnak megyek. Olyan, mintha a rég elment eszem suttogna a fülembe. Kell ez? Negyedik gyerekhez ennyi minden? Biztos kell? Nem vagytok így boldogok, gömbölyűk? És baromira igaza van, az ész felől nézvést. Nem tudok vele vitatkozni, mégis mindig érveket keresek. Szóval neki nem is szólok, hogy a jelek szerint az összes maradék eszemet elvesztettem.) És féltem a férjem, az érzéseit, a lelkét. Hogy kényszerítve van, hogy esetleg azért van az egész, mert én ráerőltettem. Ilyent nem csinálunk egy másik emberrel. Nyilván közben megy az élet, megy a munka, a játék - az a kicsi, ami jut -, megy az egész tovább. Csak éppen valahol belül egy sarokban mindig ez mocorog. Elvesztettem magam.
De ez nem vészes, egészen addig, amíg a jelek, sőt, Jelek peteérést nem mutatnak. Amikor meglátom a két csíkot az ovuteszten, belepirulok, érzem, hogy baromira nekilódult a szívem. Izgulok. Jó ég, mi lesz?! Sose csináltam még gyereket ilyen rettenetesen kiszámolt, előre eltervezett, percre beosztott módon. Eszembe jut az összes hülye film, amit hamvas koromban láttam meddő nőkről, elszürkült házasságokról, férjekről, akik az egészet nem is akarták. Nem kell. Nem akarom. Ezt nem.
Persze azért szólok neki. Szólok, hogy idő van, most kell. KELL. Fúj. Dehogy kell, nem kell. Elbizonytalanodom, teljesen, persze, csak belül, mert én, aki mindig mindent kimond, ha igazán bajom van, nem tudom kinyögni. Csak begörcsölök. Ez a szex nem azért van, mert akarjuk, mert kívánjuk, hanem mert kell. Ezt kell csinálni, pont most, ha gyereket akarok. Teljes görcs. Biztos ő is érzi. Biztos ezért olyan fáradt másnap. Mert megint kéne. Máskor, ha nincs kényszer, kívánom. Ő is kíván, tudom – de most?! És akkor belealszom a filmnézésbe, tudván tudva, hogy nem kéne, hogy most nem kéne aludni, szexelni kéne, de könyörgöm, kényszerből?! Éjjel pedig felébredek, haragszom, rá, naná, nem is a hisztis hülye picsára, akivé váltam, másra haragudni egyszerűbb, nem?!
Akkor rájövök, hogy érti. Tudja, mi a bajom, végig értette az egészet, és végig velem volt. Csak ő nem olyan beszédes. Baromi hülyének érzem magam, de végre a helyére kattan a lelkem. Ketten akarjuk, kettőnknek feladat, ketten csináljuk végig. Ebben a pillanatban tudom, hogy rendben van minden. Kienged a görcs. Legalábbis reggelig. De nem akarok belegondolni, hogy mi lesz, ha nem jött össze.
xy
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
