Rengeteg ember és programlehetőség. Nekünk a két nap kevésnek bizonyult arra, hogy mindent kipróbáljunk a Szigeten legalább egyszer, pedig szombat reggel már kimentünk. A bejutás meglepően egyszerű volt. Véletlenül a gyerkőcömre tették a napi karszalagot a barátnőm helyett. Azt hittem, tovább ácsorgunk majd, de szerencsénkre azonnal, minden késlekedés nélkül megtörtént a jegyzőkönyv felvétele, a csere, a ragasztás és mehettünk befelé. A gyerkőc is nagyon örült, mert kapott egy külön neki készült karszalagot, amire ráírták a nevét és a telefonszámomat. Ez mellesleg még most is a kezén van, teljesen jól olvashatóak az információk még mindig. Az ellenőrzés a híd túloldalán meglehetősen laza volt, nem vitték túlzásba a táskák átvizsgálását.

Tekeregtünk egy jó nagyot, mire megtaláltuk a családi kemping bejáratát. A sátrat pikkpakk felállítottuk, és mehettünk felfedezni a forgatagot. Délelőtt még kevés aktivitás volt. A fesztiválozók nagy része az előző estét heverte ki. Általában a sátraikban. De láttunk bőrönd kialakítású fekhelyet, nagyon mókásan néztek ki a benne alvó emberek.

Nem messze a mi bázisunktól került kialakításra az Ability Park. Itt a különböző fogyatékossággal élők életébe nyerhettünk bepillantást mókás formában. Kipróbáltuk milyen vakon végigmenni egy akadálypályán, csőlátással focizni, air softozni, falat mászni, vagy egész egyszerűen felöltözni. Volt kerekesszékes kosárlabda és akadálypálya, tandembicikli, megtanulhattunk néhány kézjelet, önfeledten beszélgettünk autistákkal, akik segítettek megérteni, nekik hogyan áll össze egy napjuk, milyen rendszer szerint élnek. Nagyon jól éreztük magunkat, órákig játszottunk.

Az Ability Park után megpróbáltuk körbejárni a fesztivált. A felét sikerült is. Mindenfelé volt mit megcsodálni. Még a fák is fel lettek öltöztetve, mindenütt színek körbe-körbe. Ahogy telt az idő, úgy lettünk egyre többen. Nagyon meleg volt, hatalmas por mindenütt. Két óra alatt sikerült úgy bepiszkolódni, mintha egy hete nem fürödtünk volna. De nem zavartattuk magunkat. Ez a nem kívánatos „kellék” is a program velejárója volt. Locsolókocsikkal próbálták ugyan mérsékelni a talaj szárazságát, amiből általában az kerekedett ki, hogy mindenki a vízsugár alatt táncolt. Mi is csatlakoztunk minden esetben.

Mivel már egy ideje kint voltunk, enyhítenünk kellett az éhséget és a szomjúságot. Sajnos az árak nem a mi pénztárcánkhoz lettek szabva. Megpróbáltunk nem elájulni egy-egy árlista fürkészése közben. Koktéloztunk, fröccsöztünk. Persze csak a felnőttek. A gyerkőcömnek külön alkoholmentes koktélt kevertek – ingyen! Kapott literes szörpöt, és mindenkinek volt egy-két kedves szava hozzá. Az ételek sokkal drágábbak voltak, mint azt általában megszokhattuk. A legolcsóbbak közé a szeletben kapható pizza volt sorolható 700 Ft-ért, vagy a hot dog 890 Ft-ért. E felett a határ a csillagos ég. Egy gyros annyiba került, mintha egy egész gyros tál menüt venne az ember. A zsemle darabja 140 Ft. Az árak meglehetősen elszálltak, a kifőzdék előtt mégis tele voltak a padok. Valószínűleg mindenki úgy volt vele, hogy egyszer megteheti, ha már itt van. Nálam azért kiverte a biztosítékot, amikor 4000 – 9000 Ft közötti áron láttam meg az egyszerű permetező kannákat, amiket amúgy 600 Ft-ért már be lehet szerezni. Aztán megbeszéltük, hogy biztos borsos árat kérnek helypénz gyanánt. A külföldieknek minden bizonnyal nem volt annyira nagy megerőltetés a vásárlás, mint nekünk. A madaras áruház egy könnyű sétára volt, vasárnap is nyitva voltak természetesen, így azok is tudtak ügyeskedni, akik már nem engedhették meg maguknak, hogy bent vásároljanak.

Annyi impulzus ért minket hirtelen, és még el sem kezdődtek a koncertek! Hintáztunk, nevettünk, strandoltunk, sétáltunk mindenfelé. Az emberek kedvesek, közvetlenek, segítőkészek voltak, senki nem tolakodott elénk. Egy teljesen más világba csöppentünk, akaratlanul is boldogság öntött el minket tetőtől talpig.

Első nap hamar kidőlt a törpém, a Punnany Massif után a pihenés mellett döntött. A koncert elején még visszafogott és kicsit bátortalan volt, a végére nagyon belejött a bulizásba. A tánc, a sok séta és élmény kiszívta teljesen. Visszaballagtunk a sátorhoz, és miután ő lefeküdt, a barátnőmmel a nyakunkba vettük az éjszakát. Hatalmas tömeg mindenütt, bele sem mentünk a sűrűjébe. Táncoltunk a periférián. Nagyon élveztük.

Hajnalban megkaptuk az esőt is tapasztalat gyanánt. Szerencsére mire magunkhoz tértünk délelőtt 11 óra körül (ISTENEM, CSODÁLATOS ÉRZÉS VOLT VÉGRE TOVÁBB ALUDNI, MINT FÉL HÉT), addigra már csak néhány pocsolya, megtépázott sátor és portalanság maradt. Felfedező utunk folytatódott, óriás virágok, labirintusok, árusok minden mennyiségben. Szerettünk volna virágkoszorút is a hajunkba, de nem jött össze. Mivel későn keltünk, már mindenhol hatalmas sorok álltak. Várakozás, játék, móka, kacagás ismét. Majd újra koncertek.

Szinte euforikus hangulatban buliztuk végig Rudimentalt. Itt külön meg kell említenem, hogy ez a koncert különös fontosságot kapott az életünkben. Van valaki messze tőlünk, akinek rengeteg erőre és kitartásra lesz szüksége az elkövetkezendő években. Valaki, akinek a kis családja hamarosan egy minden bizonnyal csodálatos kislánnyal bővül. Amit tenni tudunk jelenleg annyi, hogy mi is nagyon akarjuk, hogy mielőbb rendbe jöjjenek a dolgok – a Waiting all night értük szólt.

Ezek után Limp Bizkit, majd a végén hatalmas záró műsorral, tűzcsóvával és lézerjátékkal megfűszereve Martin Garrix. Csodáltam a tízévesemet aki egy fénycsővel a kezében hatalmasat bulizott. Ott ugrabugrált előttem, sorra jöttek a fesztiválozók gratulálni, hogy ott vagyunk, és körbetáncolták a kislányomat. Sírni tudtam volna a boldogságtól. A hét lezárása a tűzijáték volt, amit ölelkezve néztünk végig. Sejtettem, hogy a tömeg egyszerre iramodik meg a végén, de úgy voltam vele, hogy egész jó helyen állunk a „meneküléshez”. Kissé kaotikusra sikerült a kijutás a tűzvédelmi okokból felállított kordonok miatt, de sikeresen megoldottuk. Sajnos elég nagy vihar is érkezett, folyamatosan tájékoztattak a hangosbemondókon keresztül, a biztonsági őrökre egytől egyig felkerült az esőkabát is. Bőrig áztunk. De nem bántuk.

Nem tudom, hogy mennyire sikerült visszaadnom, amit ez alatt a két nap alatt kaptunk, tapasztaltunk. Annyit elmondhatok, hogy még most is bizsereg a bőröm, ha visszaemlékezem. Fantasztikus volt minden perc, amit kint töltöttünk. Azt hiszem bárki, aki kimegy a Szigetre, megtalálja a számára legkedvesebb időtöltést, legyen szó akár előadókról, pihenési lehetőségről, kreatív időtöltésről, vagy egy jó színdarabról. Jövőre biztosan több ételt és italt viszünk otthonról, meg egy felfújható matracot a sátorba. Remélem, ismét átélhetjük a most megtapasztalt boldogságot.  Mert szükségünk van rá az egész éves hajtás után. Mindenkinek kívánom, hogy találja meg azt a kikapcsolódási formát, amitől ugyanúgy, mint most én, a föld felett lebeg majd tíz centivel.

Erika     

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?