Weöres Sándort egyszer megkérdezte egy riporter:
„Sanyi bácsi, maga biztosan szereti a gyerekeket, hiszen olyan sok verset írt nekik!”
Mire a költő:
„Jaj, szörnyen utálom…”
A történet egy másik verziója szerint nem fogalmazott ilyen szélsőségesen, csupán azt mondta:
„Nem igazán szeretem őket.”
Amikor megkérdezték, hogy akkor miért ír gyerekverseket, csodálkozva nézett:
„Én? Én nem írok gyerekverseket!”
Weöres Sándor szavait sokan szentségtörésnek tekintették. Hogyan lehet ilyet mondani?! Még hogy valaki nem szereti a gyerekeket?!
Emlékszem, 21 éves koromban sógornőm egy bizalmas beszélgetés során súgva bevallotta: ő nem szereti a gyerekeket. A saját kislányát imádja, de mások gyerekét nem állhatja. Tegnap egy fórumon az alábbi kérdésre bukkantam: „Gonosz vagyok, ha nem szeretem a gyerekeket?” A válaszok 90%-a biztosította a kérdezőt, hogy ez teljesen normális dolog. Természetesen a saját gyermekeit mindenki szereti, sőt, imádja, de a másoké…
Te szereted a gyerekeket? És ha nem, bevallod?
kiriád
