Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni.
Mindig érdekelt iskoláskoromban a történelem. Na nem az évszámokat bifláztam, de még a tengeri csatákat sem óhajtottam újrajátszani a fürdőkádban, viszont kíváncsi lettem volna az akkoriak mindennapjaira, híresek és jelentéktelenek hogyan éltek a középkorban, az ókorban, a reformkorban. Piszkálta-e az orrát lámpaoltás után az erényes királyné, randalírozott-e részegen egy nyertes vagy elveszített csata után a hadvezér, hogy építettek házat daru és mestertapasz nélkül, tényleg olyan illetlen dolgok is történtek-e az apácakolostorban, ahogy egyes történetírók leírják, milyen zene szólt a tizenkettedik században, ilyesmi. És persze az is piszkálta a csőrömet, ha valami túl kerek és túl egyértelmű sztoriról olvastam, valaki nagyon szent, nagyon bölcs, velejéig gonosz volt. Kik stilizálták és miért ilyen meseszerűre? És mi történt valójában?
Ha leírunk valamit akkori nagyemberként, lehet, az marad meg egyedül az életművünkből élőnek. Muris ez, hiszen mi az, pár kimondott és leírt szó – de míg épületeink romba dőlnek, államrendünket felülírják, szövetségeinket megtörik, leszármazottaink kihalnak, az írott szó megmarad, terjed, olvassák és idézik. Aztán meg csuklunk, hogyha már akkor tudtuk, most miért nem tudjuk. Mert újraolvasva a gimis tananyag részeként olvasott intelmeket, úgy tűnik, nem tudjuk, vagy annyira fogadjuk meg, mint a telefonját nyomkodó, unott kamasz a nagypapa intelmeit az érettségi utáni családi vacsorán.
Valahányszor, kedves fiam, ítéletet érdemlő ügy kerül eléd vagy valamely főbenjáró bűn vádlottja, türelmetlenül ne viselkedjél, esküvel se erősködjél, hogy megbünteted; bizony ez ingatag lenne és mulandó, mert a bolond fogadalmat megszegi az ember; és ne ítélkezz te magad, nehogy királyi méltóságodban a hitvány ügyben forgolódva folt essék, hanem az efféle ügyet inkább bírákhoz utasítsd, az ő megbízatásuk, hogy törvény szerint döntsenek.
István király régen volt, talán azért is ilyen egyértelmű az ügy, nincs már aki feltápászkodjon a sarokból, hogy belerikkantsa, nem úgy volt az, Pista (Szabó Magda persze megtette, mindenkinek ajánlom az Az a szép, fényes nap című drámát, majdnem annyira szentségtörő, mint hajdani iskolai fogalmazása, ahol a bibliai történetet a kutya szemszögéből írta meg). Viszont ahogy beleolvasok fiához írott szövegébe, csak ingatom a fejem – ej-ej szent király, te leírtad szépen világosan, késői utódaid meg tojnak rá, meg is van az eredménye.
Legyenek ők, fiam, atyáid és testvéreid, közülük bizony senkit se hajts szolgaságba, senkit se nevezz szolgának. Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.
Mindezt a nemesség, rendi társadalom, törzsi szerveződések és miegymások ma lenézett és úgymond meghaladott állapotában. Meghaladott állapotában? Netalán a nagy király, jó néhány rangtársától eltérően komolyan vette a szandálos, szakállas ürge tanításait, és nem csak azért vallotta szigorúan a nyilvánosság előtt csak magáénak, mert pár erősen buktaszagú csatát ki lehetett ezzel védeni?
Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.
Hülye pirézek, hörpöli ki a késői utód a kannásbort a tiszteletedre az ünnepen, lelkesen utálkozva az idejöttek és a nem is létező ide nem jöttek fölött. Ha a nagy király álruhásan a kocsma másik székén ülve mondaná el ezt a mondatot az előzményeivel együtt, alighanem kerekedne olyan verekedés, hogy a kerület összes rendőre összeszaladna.
Mert a királynak szóló tanács zárva legyen a bölcs szívbe, ne terjessze a bolondok szelessége. Ha ugyanis a bölcsekkel jársz, bölcs leszel, ha a bolondokkal forgolódsz, társul adod magad hozzájuk, szól a Szentlélek Salamon által: "Aki jár a bölcsekkel, bölcsek barátja lesz, nem a bolondokhoz lesz hasonlatos."
Hát ehhez még királynak sem kell lenni, hogy haszonnal megfogadhassuk, én magam is jártam úgy, hogy ha hallgattam volna, bölcs maradtam volna, de sokan buktunk azon is is, hogy nem igazán gondoltuk át, mihez adjuk a nevünket. Életünk tévösvényeit „akkor jó ötletnek tűnt” feliratú kockák szegélyezik, amelyeket a mellénk szegődő „akkor zseniális szövetségesnek tűnt” személyek helyeztek el.
Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni. Ennek okából hát, szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul.
Nyehehe. Kedves mai beszédírók, ne fáradjatok, cafrangosabbat és mézesmázosabbat tudtok ti írni, de aligha szólna nagyobbat, mint ez az egyetlen bekezdés, ha bármely nevesebb szömély felolvasná a címer alatt, főműsoridőben.
Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét.
Drága szent királyom, van egy jó és egy rossz hírem. A jó hír az, hogy ez a szöveg népeddel együtt évszázadokon és nemzedékeken át fennmaradt, és ma is idézgetik a gimnáziumok falai közt, sőt tűzijátékot, körmenetet és egyéb ünnepségeket is rendeznek a tiszteletedre. A rossz hírem meg az, hogy úgy tűnik, veretes, bölcs és modern szövegedet épp azok nem olvassák értő olvasással, akiknek a legnagyobb szüksége lenne erre.
Tégy csodát, nagy király, odafentről. Mondjuk írd ki ezt az intelemszöveget ma este fél kilenckor a Göncölszekér alá, posztnak épp megfelelő a hossza, olyankor az ország nagy része garantáltan az égre bámul.
Kommentelni úgyis az élet fog hozzá.
Vakmacska
