32. hét
A hét fénypontja a pénteki ultrahang és vizsgálat volt a dokinál. Azon a napon a fellegekben jártam. Ugyanis nem nyílt tovább a méhszáj nyolc heti kitartó görcsölés és keményedés ellenére sem, olyan boldogság ez nekem, lehet, hogy mégse olyan rozoga az inkubátorom. Tudom, két óra alatt bécsi kapu lehet, de nem lesz, mert én azt mondtam! Kérdeztem a dokit hogy szerinte három hétig húzhatom-e még, ha még a görcsölést is számba veszi, (fogalmam sincs, miért hármat mondtam), erre ő határozottan rávágta, hogy három hétig biztosan, a 36-ig is valószínű, de mikor rákérdeztem, hogy szerinte a 36. hét után mennyi lehet még, ha görcsölök, csak annyit mondott, hogy nem valószínű, hogy végig. Csodálkoztam is rajta hogy konkrétan válaszolt ezekre a kérdésekre, mert eddig az ilyen mennyi még, mikor már kérdésekre mindig terelt.
A lényeg: Saul megint idősebb lett minden porcikája alapján, és a következő vizsgálatokat ehhez az uh-hoz igazította már a doki, 1700g és 80-as bpd-je volt a 31+0-n. A legfontosabb, hogy doki szerint korához képest fejlett, és lassan megnyugodhatok! A plusz öröm még annyi volt, hogy kiderült, hogy 2000 g születési súly felett szülhetek itt, és a lányok életében is részt tudok venni, ha esetleg előbb jönne, de megbeszéltük Brájtival, hogy minimum három hetet kibír, különben szobafogság! Egyébként is, fogadjon szót az anyjának a beste kölke!
A lányaink rengeteg örömet okoznak nekünk, és nem tudunk velük betelni! Lénának most lesz az első anyák napi ünnepsége, valamelyik nap úgy jött haza oviból, hogy " váljuk szeletettel az anyukákat, nagymamákat az ünnepszégünkle, de titok, mi lesz ott", nem mondhatja el. Azóta gyakran elképzelem kiöltözve egy szál virággal a kezében, ahogy mondja a mondókáját, egyből elönt az érzelgősség, és arra gondolok, megijed-e, ha sírni lát majd, illetve hogy elég lesz egy százas pzs? Mert hogy szem nem marad szárazon, az biztos! Egyébként is, most értem el a durván nyálas érzelgősséget, mikor mindenen elbőgöm magam, ezerszer is elképzelem, milyen lesz a szülés, lejátszom magamban, midőn először a fiam szemébe nézek majd, de borzalmas nyálasan, és potyognak a könnyeim és teszem ezt mondjuk mosogatás közben, kezemben a zsíros trutyival és bőgök a nyúlós hagymázas képzelgéseimtől.
Még valami, amitől majd az ájulás kerülgetett. Pénteken doki előtt szépen, ahogy illik, megborotválkoztam. Mivel a nagy hasamtól nem látom, hova a mit, és meddig az addig, a tükörről meg elfelejtettem akkor, hogy létezik, szanaszét vagdostam magam, amire csak később jöttem rá. Nekiállok törölközni, ami tiszta vér lett, gondolom elvágtam magam, éreztem is talán. Kis idő múlva megyek vécére, a fehér papír tiszta vér megint, na, akkor émelyegni kezdtem, és ahogy kell, szépen berosáltam, elő a tükörrel, és látom, hogy össze-vissza kaszaboltam magam, belülről semmi vér nem jön.
Megkönnyebbülés, és harag saját magamra, hogy hogy lehetek ilyen béna. A másik, ami kiakaszt, azok a szöszök. Vetkőzés közben a fürdőben a talpamra tapadnak, és ahogy kicsit megáll a víz a kádban, ilyen piros izéket látok a víz színén, amitől az agybaj kerülget, de rendre kiderül, hogy csak egy szöszmösz valami ruciból, viszont x-akta, hogy miért pont és mindig a piros, mikor egy rakat más színű ruhánk is van ám, a zöldtől a hupililáig! Valaki jót szórakozhat elnyúlt képemen, ahogy halászom a vízből a kis dögöket.
Hát ja, aggódom. Három hét nagyon kéne még. Szeretnék nyávogni a 40. héten hogy még sehol semmi! Cuccom sincs még, miért? Nem tudom... talán babona! Bízom benne, hogy rendben lesz minden? Igen, tudom, hogy Saul oké lesz! Ellentmondás? Az. Ha nem lesz sok front, rendben lehet minden. Ha front van, egyre durvábbak a jóslók, enyhe szülési fájdalmak már, de fél napig tartanak maximum, és az a röhej, hogy tudom, hogy abbamaradnak! Hát ez van, kérem szépen!
Minakó április 11 (31+7)
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
