Báró csömörei Zay Anna az első magyar nőírók egyike. A kegyességi irodalomban hagyott hátra néhány alkotást és egy Herbáriumot, mivel élénken érdeklődött a gyógyítás iránt. Személye mégis érdekes, hiszen abban a korban – néhány nemesasszonyt leszámítva, amilyen Zay Anna is volt – kevés nő ragadott tollat. A női írás korántsem váltott ki akkora vitát, mint a későbbi századokban. (Sajnos a 19. századot sokkal negatívabb hozzáállás jellemzi a nőírással kapcsolatban.) A költőnők leginkább a kegyességi irodalomban tevékenykedtek, a magánéleti versek többnyire a naplóknak vagy a szűk családi körnek szóltak. Petrőczy Kata Szidónia – a kegyességi próza jelentős alakja – egyik előszavában megjegyzi: „Tudom, lesznek olyanok, kik gyalázni s olcsárolni fogják e kis munkámat, (…) annál is inkább, hogy asszonyember munkája”. De ez inkább az előszavak szokványos mentegetőzése volt, az asszonyok által írt versek semmilyen erkölcsi normát nem sértettek, férfiak is elismeréssel tekintettek rájuk és dicsőségnek számítottak.
Zay Anna szülei a török hódítás elől menekültek a Felvidékre. Apja Zay András, anyja Báró Révay Krisztina voltak. Anna 1680-ban született. Korán árva lett, gyermekkorában elveszítette szüleit. 1696-ban feleségül ment özvegy Vay Ádámhoz. A Vay család Szabolcs vármegye egyik legrégebbi családja volt, nevüket Vaja településről kapták. Vay Ádám 1657-ben született Vaján, első felesége, Iványi Fekete Erzsébet korán elhunyt. A férfi 1679-ben csatlakozott Thököly Imre kuruc vezetőhöz. Vay Ádámot ezért az osztrákok elfogták, és hűtlenség vádjával börtönbe került. Mivel a császár később visszafogadta kegyeibe, visszakapta birtokait és szabadságát. Többször szembefordult a Habsburg-házzal. A Rákóczi szabadságharc kitörésekor a család Gácsra, majd Hajnácskő várába húzódott vissza. 1702-ben Vay végleg csatlakozott II. Rákóczi Ferenchez. Zay Annának férjétől 5 gyermeke született, Sámuel, Katalin, Judit, Klára és Julianna. Vay Ádám a jászok és kunok főkapitánya, később munkácsi és huszti főkapitány lett. a szécsényi országgyűlésen kuruc szenátorrá választották. Rákóczi egyik legfőbb bizalmasa volt, s bár katonai tevékenységet nem folytatott, a legmagasabb rangú tábornokok közé sorolható. Bekerült az Erdélyi Fejedelmi Tanácsba, és főispáni pozíciókat is magáénak tudhatott. A trencséni csatavesztés után Vay a békekötés felé hajlott. Sokan emigrációba vonultak, II. Rákóczi Ferenc is, aki felszólította Vay Ádámot, hagyja el hazáját.
A család 1711-ben Lengyelországba költözött. Először Sztryjv, Ilyvo, majd Jaworow várában húzták meg magukat. 1712-ben Danckában (ma Gdansk, Lengyelország) telepedtek le. Vay Ádám a magyar emigránsok vezetője lett. Nagy szegénységben éltek. Vay Ádám első házasságából született gyermekei a régi családi birtokon laktak, nem örültek volna, ha a család hazatér. A családnak a legenda szerint sokszor még enni sem volt pénze, Zay Annának a brokátszoknyájából kiolvasztott aranyból kellett élelmet vásárolnia. 1716-ban elhunyt Julianna leányuk.
Anna támasza volt idős férjének. Mivel értett a gyógynövényekhez és érdekelte az orvostudomány, a betegeskedő embert ő gyógyította. Csehről magyarra fordította Andreas Mattioli népszerű gyógyfüves könyvét, kiegészítve saját megfigyeléseivel, tapasztalataival és más orvosok írásainak fordításával. Herbárium néven maradt fenn, Marosvásárhelyen őrzik. („Orvos könyv, mellyet Néhai Tudós és igen hires Doctor Mathiolus Tseh nyelvre fordittatott és meg is bővitetett 1690-ben. Herbáriumából a nyavalyáknak rende szerént Danczkai keserves, hoszszas bujdosásában maga és Gyermekei Számokra magyarra forditott N. T. N. Vay Ádám Uram Árva özvegye Zsömeri Zay Anna.”) A könyv 140 oldalas és 470 receptet tartalmaz. Többnyire növényi eredetű gyógymódokat ismertet, bár néhány állati eredetű „orvosságot” is említ. Fejfájásra és pestisre például elevenen kettévágott fekete galambot javasol, melyet a fejre kellett kötni. A kakastaréj vérének szintén gyógyító erőt tulajdonított az akkori orvostudomány a könyv szerint. A mű nyelvtörténeti jelentőséggel bír, a különleges, népi növényneveknek köszönhetően. Néhány példa a műből: csengő fű (orbáncfű, alakja miatt kaphatta a nevet), bárányüröm (fehér üröm, virága a bolyhos báránybundára emlékeztet). Anna a Herbárium megírásával az orvoshiányt akarta csökkenteni, és népszerűsíteni a természetes gyógymódokat. 1719-ben Vay Ádám ágynak esett, s hamarosan meghalt szeretett hazájától távol, száműzetésben. Anna leányának és férjének is a danckai Szent Erzsébet templomban állíttatott síremléket.
1721-ben pietista imádságoskönyvet írt fiának Nyomorúság oskolája címmel, melyhez világi verseket is csatolt. (Nyomoruság oskolája; avagy abban gyakorlott embernek való egynéhány imádságok 's elmélkedések; és hasonló ujj énekek, mellyeket nyomorúságának 's bujdosásának hoszszas napjaiban lehető vigasztalására és az Istennek ellene felgerjedett haragjának engesztelésére el-készitett Cs. Zay Anna Dantzkán 1721. esztendőben.) Az imádság kevéssé vizsgált, elfeledett irodalmi műfaj. Inkább az egyházi, mint irodalmi kutatások foglalkoznak vele. Pedig figyelmet érdemelne, hiszen hosszú ideig nagyrészt ebben a műfajban születtek az alkotások. A Biblia után talán az imádságok a legolvasottabbak, a magyar nyelv fejlődésében kiemelkedő szerepet játszottak. Zay Anna pergamentbe kötött kéziratának külső tábláján betűk olvashatók: A. Z. A. W. S. (Árva Zay Anna Way Sámuelnek). A műben található versek az egyházi irodalom ismert műfajaiban íródtak, mint dicséret vagy könyörgés. („Könyörgés, hogy az Isten az embert tanítsa imádkozni” vagy „Az ember Isten előtt bűneit megvallván, azoknak bocsánatját kéri Krisztus érdeme által”.) Az egyházi téma mellett megjelenik a versekben a hazából való menekülés fájdalma, az árvaságra jutás (megözvegyülés) gondolata. A versek többnyire nótajelzést kaptak, tehát dallamra íródtak, kivéve a Búban ellankadt szívem jajgatása címűt. Egy vallásához ragaszkodó, magyar református nő alakja bontakozik ki az imádságoskönyvből, aki hatalmas szeretettel és egy anya minden ragaszkodásával fordul gyermekei felé, aki özvegyen, kis családjával a mindennapokért küzd, de hite és bizalma Istenben töretlen. Az „Ajánló levélben” fiához fordul:
„Édes Fiam! Noha téged szülő anyád vagyok; de amellett oly szegény anyád; e világi gazdagságbúl ajándékot nem adhatok, mert aranyom, se ezüstöm nincsen; hanem azt adom néked, amim van: Isten nékem nyújtott szikrácskábúl, annak ajándékábúl való ajándékocskát anyai szívem indulatjábúl. Olvassuk szent írásból, az Isten megszokta volt teljesíteni szüléknek magzatokra mondott áldásokat; azért én is kérem az én jó Istenemet, teljesítse be rajtad édes atyád rád sokszor mondott áldásának kívánságait; az én anyai rád mondott áldásomat is meg ne vesse, se semmivé ne tegye az Isten.” A Nyomorúság oskolája egy fiához szóló intéssel zárul. Anna szerencseverseket is írt. Ezek morális tanulsággal bírnak, példázatosak, a szerencse forgandósága, a rossz és a jó közötti átmenet fogalmazódik meg bennük. Gyakran személyes indítékból íródtak, a lengyelországi száműzetés fájdalma, a remélt hazatérés utáni vágy inspirálhatták.
A nyomorúság oskolájából életrajzi adatok is kiderültek. Anna kérelmezte hazabocsátását, de ellenségei és azok, akik birtokaiból kaptak, ellene hangolták a döntéshozókat. Imáiban Istenhez fohászkodik: „hajtsd hozzám királyom szívét, akinek hatalma alá vetettél”. Egy másik imában lánya gyógyulását kéri. A mű vége felé lelkesebb hangvételű imádság olvasható, melyben arról számol be, hazaindulhat végre. „Édes Istenem! áldassál hozzám való irgalmasságodért, amelyet cselekedtél én velem, bűnös szolgálóddal legközelebb, mert régen kívánt órát engedtél érnem, melyben hazám felé indulok.”
Búban ellankadt szívem jajgatása
Boldogtalan, szörnyű, keseredett sorsom,
Melyben immár lészen holtig maradásom,
Mint tengernek habja, olyan én forgásom,
Szerencse kerekén nő sok változásom.
Óh, jaj, mely kínosan emésztődik szívem,
Búbánat, gyötrelem fogyatja életem,
Sok keserves nyilak általjárták szívem,
Gyógyulását immár hogy kell reménylenem?
Mert ámbár acélból lehetne állanom,
El kelletik mégis ekkétig lankadnom,
Cicero nyelvével ha lehetne bírnom,
Szörnyű bánatomat hogy kéne számlálnom?
Világi szerencse, rám is mosolygottál,
De mosolygásoddal homályba borítál,
Minden javaimtól engem megfosztottál,
Mint megszedett szőlőt, látom, csak úgy hagytál.
Bár soha semmi jót ne kóstoltam volna,
Avagy úri ágyból ne születtem volna,
Mostan bús elmémtől nyugodalmam volna,
Csúfolók nyelveken nem forgottam volna.
Tizenkét esztendőt tölték bujdosásban,
Tengeri habok közt bizonytalanságban;
Onnan szabadulván élek árvaságban,
Végzem is életem bizonytalanságban.
Bölcs Salamon király mindent megpróbála,
Aranynak, ezüstnek ki szűkit nem látta,
Mégis vanitasnak mindeneket hagyta,
Mert állandóságát világnak nem látta.
Állhatatlan világ, vélem csak játszottál,
Felvetvén, mint laptát, esésemre vágytál,
Amikor leestem, kacagva kacagtál,
Végtére nagy gyorsan a porba tapodtál.
De mivel éntőlem már megesmértettél,
Látom, nemcsak velem, sokakkal így tettél,
Kiket hunyorgással hálódba vetettél,
Légyen ámbár tiéd, amit rajtam nyertél.
Árnyékhoz, hidd, többet nem kapatol velem,
Mert vízi buborék, semmit ér előttem,
Amaz erős torony, melyhez hátam vetem,
Mozdulhatatlanul áll, bizonnyal hiszem.
Sem jó, sem a gonosz nem jő a városban,
Melyet amaz nagy Úr nem küldene abban,
Nem kereshet senki gáncsot dolgaiban,
Minden szabadosan mert áll hatalmában.
Immár elvégeztem nehéz panaszomat,
Mert magamban szállván vádolom magamat,
Hogy megérdemlettem ezen ostoridat;
Úristen! ne vesd el szegény szolgálódat.
Ez verseket szerzé keseredett Mára,
Akinek élete búbánat jobbára,
Árván neveltetett ő atyja házába,
Ki légyen ez? Ne kérdd, neve van homályba.
Zay Anna művei megtalálhatók voltak Bethlen Zsuzsanna nagyenyedi könyvtárában, a román csapatok azonban 1849-ben felgyújtották az épületet. 1722-ben Anna Ráday Pál közbenjárásának köszönhetően hazatérhetett. Császáriban élt. 1732-ben elvesztette Sámuel fiát. Anna 1733-ban hunyt el, fia mellé temették a cegei temetőbe. Gimnáziumot, egészségügyi szakközépiskolát és kollégiumot neveztek el róla. 1906-ban férje hamvait is hazahozták Rákóczi és bujdosótársai újratemetése idején. Vaján helyezték örök nyugalomra, az ősi birtokon.
Özvegynek vigasztalása
Szívem fájdalmát nem tagadhatom
És keserűségét ki nem mondhatom,
Mert annak súlyát alig hordozhatom,
Mindenektől már sanyargattatom.
Életem társa engem elhagyott,
Özvegységet reám keservest hagyott;
Ily idegen földön nagy bú rám szállott,
S miden terh azolta rajtam állott.
Árvaságomból noha ő kivött,
És világi gyámolom énnékem lött,
De halálával nagyobb árvává tött,
Így tetszett annak, aki teremtött.
Végzem hát siralmim, s így vigadok:
Gondviselésében Istennek vagyok.
Őrá hagyattam, azért bút nem látok,
Mert ő szárnyával béfedve állok.
Amely társom volt előttem, megholt,
Tőle megváltam, mert az is ember volt,
Már máshoz mentem, ki engem megváltott,
És immár jegyben gyűrűt is adott.
Ez lesz immár lelkem vőlegényje
Nagyobb hozzám sokkal ennek szerelme,
Mert ez szeretetnek soha nincs vége,
S ez örömnek nagy gyönyörűsége.
Ó nem magáért, de értem megholt,
S hozzám oly nagy szeretetet mutatott,
Ilyetén nagy csudát vajon ki látott?
Ember lett értem, noha Isten volt.
Így szólt lelkemnek: Te vagy jegyesem,.
Érted volt az én kínos szenvedésem,
Én mostalak meg véremmel, édesem,
Mindenkor velem légy, szerelmesem.
Áldlak azért, oh, lelkem jegyesse,
Add, hogy szívem csak személyed szeresse,
Világot érted örömmel megvesse,
Egyedül te légy néki kedvesse.
Szerelmem hozzád vég nélkül légyen,
Gyűlölséget köztünk senki ne tégyen,
Én elmém máshoz el ne vetemedjen,
Örökké bennem szívem örvendjen,
Hogy örömmel én várjam órámat,
Melyben levethessem ócska ruhámat,
Hogy vígan érhessem lakodalmomat,
Kialudván utolsó álmomat.
Forrás:
Ferenczi Zoltán: Kuruc Vay Ádámné, Br. Zay Anna imádságos könyve
Édes Anyanyelvünk, 2011 február, Kelemen Lívia: Herbáriumok kincsei
http://epa.oszk.hu/00000/00001/00127/pdf/ITK_00127_1925_03-04_153-170.pdf
http://www.freeweb.hu/baktaloranthaza/index.php?x=iskolamenu/nevado
http://csicsada.freeblog.hu/archives/2009/07/10/Zay_Anna_1687-1731_utan_Buba_ellankadt_szivnek_jajgatasa/
Szigeti Jenő: A 18. század első felének magyar protestáns imádságirodalma, A magyar imádság irodalma
Juditty
