Első gyermekemet 13 éve szültem, akkor az internettel járó információáradat még nem robbant be, az ember ismerősökön keresztül szerezte be a szükséges információkat. A szülésről, nálam hét évvel idősebb, négy lombikgyermekes barátnőmtől tájékozódtam, aki szerint a szülés lényege az epidurális érzéstelenítés. Ha az van, minden jó!
Zürichben - ott élő barátnőim elbeszélése alapján – a kórházi személyzet elég szűkmarkú az epidurálist érintően, ha nincs előre kérvényezve, akkor nagyon nem is adnak, ezért hatalmas betűkkel, a szülés előtt hónapokkal, a kórházfelvételi dokumentumom minden oldalára jól láthatóan felírtam, hogy EPIDURÁLT KÉREK! Ezt biztos ami biztos alapon tettem csak, ugyanis akkor még nehezen hittem, hogy egy szülés fájhat: hisz annyi embert megszültek már… A végén persze áldottam a barátnőmet.
A szüléssel kapcsolatban csak annyi, hogy a svájciak (a japánok mellett) szabályszerető nép, ezért az egész napos otthoni vajúdásom után, mikor telefonos egyeztetés nélkül érkeztünk az egyébként hónapokkal előtte regisztráltan kiválasztott kórházba, hazaküldtek minket. Azért egész napos, mert Zürichben nem illik a kórházban vajúdni. Azt tessék szépen otthon a családdal együtt csinálni, és majd csak a szülésre befáradni. Ezt nagyon alaposan belénk vésték az orvosi vizsgálatok során. Egyik zürichi magyar anyukánál a férj segített a szülést levezényelni, mert a szülésznő magukra hagyta őket, hogy szerinte itt még nincs szülés.
A kórházból hazafelé vezető úton viszont már levegőt alig kapva ordítoztam, a japán férjemet ezzel annyira kiborítva, hogy hazaérkezésünk második pillanatában már fogta is a telefont és rendkívül rossz svájci németséggel hívta a kórházat, hogy megyünk vissza. Ekkor már lelkesebben fogadtak, hat cm-re ki is voltam nyílva, epidurált talán megkésve, de kaptam, és azt leszámítva, hogy a férjemnek folyamatosan tolmácsolnom kellett az eseményeket németről japánra, nagyobb erőfeszítés nélkül megszületett a nagylányom. A kórházi ellátás szuper volt, de Svájcban minden szuper, ezzel nem árulok el nagy titkot. Mai napig nosztalgikusan gondolok az ott kapott kakaókra és csokoládékra, a mosott és vasalt kórházi hálóruhákra, amiket tetszőleges mennyiségben lehetett összevérezni vagy tejezni… Ráadásul a Krankenkasse mindent fizetett, a szülés száz százalékban ingyenes volt.
Miyake
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
