Két barátnő felejteni utazott Spanyolországba, és megfogadták, hogy nem fognak pasizni, csak jól érzik magukat.
Aztán végül úgy alakult, hogy egy delfinárium előtti káromkodásnak köszönhetően megismertek két magyar srácot, akikkel bulizni mentek – majd kiderült, hogy hazafelé is egy busszal utaznak.
A mi történetünk talán csak nekünk különleges, de szeretném veletek megosztani, mert hiába vagyok magyar szakos tanárnő, ez a kedvenc történetem, amit remélem, hogy majd a gyerekeinknek is unos-untalan mesélhetem.
23 éves voltam, az egyetem után az első állásomban dolgoztam, ami elég stresszes volt, nem sokat kerestem, ráadásul tönkrement az akkori komoly kapcsolatom egy másik fiú miatt, akibe szerelmes voltam, vagy legalábbis annak képzeltem magam. A dolgot elmondtam a páromnak, aki szakított velem, a másik fiú meg visszament a párjához, így két szék közül a pad alá estem. A barátnőim próbáltak vigasztalni, amit ők úgy értelmeztek, hogy keresnek nekem új párt. De valahogy mindegyik jelölt csak egy éjszakányit akart belőlem, nekem ez akkor már nem volt elég.
Egy barátnőm vetette fel az ötletet, menjünk el nyaralni kettesben jó messzire, hogy elfeledjük ezt a borzalmas évet (neki is volt min túltennie magát). Ezért 10 napra Spanyolországba utaztunk. Megfogadtuk, nem fogunk pasizni, csak bulizunk, nem törődünk a férfiakkal, csak egymással és magunkkal.
Mivel a buszon, illetve a szálláson szinte csak családokkal voltunk együtt, kivéve a 16 éves német kamaszokat, ezért teljesen vállalhatónak tűnt a tervünk. Kivételesen jó, csodálatos nyaralásunk volt ketten, amit soha nem felejtek el!
Egyik nap elmentünk egy delfináriumba, ahol tudni lehetett, a várakozó tömeg a kapuknál mind-mind az első sorba szeretne ülni, hiszen onnan lehet a legjobban látni. Nekem se kellett több! Kézen ragadtam a barátnőmet és törtem az utat nekünk, míg a korláthoz passzírozva várhattuk a nyitást. Ekkor valami igen cifrát káromkodtam a hátulról jövő nyomás miatt. Nem vagyok káromkodós, de kihasználtam, hogy közel-távol mindenki orosz és német, úgysem értik, mit mondok. Ám a hátunk mögött megszólalt valaki: – Ez szép volt! – két fiú állt mögöttünk. Naná, hogy magyarok voltak.
A show után a medencék mellett napoztunk az élményfürdő részben, amikor az egyikük odajött hozzánk. Nekem egyáltalán nem tetszett, ezért úgy intéztem, hogy a barátnőm mellé üljön le. Mondta, hogy el akarnak menni diszkóba, lenne-e kedvünk. Kiderült, hogy egy szálláson lakunk, csak másik részben és hogy ők is barátok és kettesben jöttek el. De nem beszéltünk meg semmi fixet, a másik srác oda se jött, így annyiban hagytuk a dolgot.
Aztán egyik este, mikor hazaértünk láttuk, valaki bedobott egy cetlit az ajtónk alatt: kiderült, a két srác addig udvarolt a recepciósnak, míg el nem árulta a szobaszámunkat. Az üzenet a következő estére szóló meghívás volt, először a szobájukba, majd diszkóba. Láttam, hogy nagyon tetszik a fiú a barátnőmnek, hát belementem. Másnap átmentünk hozzájuk és megláttam közelebbről a másik fiút! Az volt az első gondolatom: úristen, de jól néz ki! Bárcsak ő lenne majd a férjem!
Talán ő is így gondolhatta, mert egész este le sem vette a szemét rólam. Kártyáztunk, iszogattunk, aztán elmentünk táncolni. Nemcsak az fogott meg benne, hogy milyen helyes, hanem az udvariassága is: széket szerzett nekünk, italt hozott és mikor a zsúfolt teremből hazafelé indultunk, megfogta a kezemet, hogy ne tudjanak lökdösni. Akkor már biztos voltam benne, hogy ő az igazi.
A bónusz reggel ért minket a buszon, ugyanis ők is velünk jöttek haza, mert kiderült, alig 50 km-re laknak tőlünk egy másik városban ugyanabban a megyében. Mondanom se kell, mire hazaértem, már otthon várt az e-mailje: mikor találkozunk legközelebb? Azóta is együtt vagyunk és nagyon boldogok vagyunk. Ha megkérdezik tőlünk, hogy jöttünk össze, ha más városban lakunk, mindig meglepődnek, ha azt hallják: Spanyolországban!
Viki
