Sose hittem, hogy ez velünk megtörténhet. Mindig úgy hittem, hogy az élet olyan embernek ad beteg gyermeket, aki azt el bírja viselni. Magamról ezt nem tudtam elképzelni. Tudtam, hogy van bohócdoktor a kórházakban, de amikor az én gyermekemnek vicceskedett, akkor úgy éreztem, hogy ez nem az én életem.
A történetünk a következő: 13 éves fiú, az elmúlt pár hétben sokkal több folyadékot fogyasztott (ez az egyik jele a cukorbetegségnek), de mivel nem kisgyerek és kiszolgálta magát, különösebben nem foglalkoztam vele, hogy mennyivel többet iszik, mint régebben, meg talán struccpolitikát is folytattam, hogy ez nem lehet cukorbetegség miatt. Aztán úgy hozta a véletlen, hogy egy hétvégét együtt töltöttük egy cukorbeteg ismerőssel, akinek volt cukormérője. Éhgyomorra 13,8. Szerintem ezt a számot sose felejtem el. Első munkanapon kórház, befekvés, még aznap inzulin. A második inzulint már nekem kellett beadnom. Senkinek nem kívánom azt az érzést, amikor a saját gyerekét meg kell szúrnia és tudatosul benne az, hogy ez egy életre szól.
A kórházban egy hetet töltöttünk és rengeteg információval érkeztünk haza, de nem úgy jöttünk ki a kórházból, hogy hurrá, megyünk haza, meggyógyult a gyerek! Hanem úgy, hogy innentől kezdve nekem kell megoldani, az én felelősségem. Talán nehezebb, mint egy újszülöttel, főleg, hogy ilyenkor már az az érzés, hogy túl vagyunk a kisgyerekes éveken, nagyobb a lazaság. Helyette most időre kell enni, számolni, mérni a szénhidrátot, reggel 6-kor kelni, éjszaka cukrot mérni, inzulint beadni a megfelelő időben, éppen ahol vagyunk. Helyzeteket kezelni, ha alacsony vagy magas a cukorérték.
Szerencsére a fiam nem borult ki és nagyon ügyes. Elejétől fogva adja az inzulint magának, együtt találjuk ki, hogy mit egyen. Már tudja, hogy ha magas az érték, innia kell és mozognia, alacsony érték esetén is tudja, hogy mit és mennyit kell ennie, hogy helyreálljon a cukorérték normálisra.
Próbáljuk megszokni az új életünket és ezzel együtt siratom a régit is, és teszem fel a kérdéseket, hogy vajon ezt miért kaptuk. Ugyanakkor meg tudom, hogy ezzel együtt lehet élni, és vannak ennél sokkal súlyosabb, gyógyíthatatlan esetek is. Ezen kívül pedig még egészségesebben táplálkozik az egész család.
Az, hogy miért alakult ki, senkinek fogalma sincs. Azt mondják, örökletes, nálunk nem volt, csak időskori cukorbetegség a családban, ami nem örökölhető és többnyire a helytelen táplálkozásból alakul ki. A fiam, aki korosztályához képest vékony, mindig is rengeteg gyümölcsöt és zöldséget fogyasztott, zsírszegényen táplálkoztunk, chips és cukros üdítők csak ritka alkalmakkor fordultak elő, és mégis kialakult a betegség.
Sajnos rengeteg új eset van, kétnaponta érkezett friss cukros a kórházba és többnyire 3-6 éves gyermekek. Én már bánom, hogy nem vettem észre hamarabb a jeleket, bár sajnos a betegség akkor sem lett volna elkerülhető és visszafordítható.
Lisa
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
