Szülőként mindenki arra törekszik, hogy gyermeke biztonságban legyen, és meg tudja óvni a környezetében leselkedő veszélyektől, ám a valóságban a teljes védelem soha nem lehet százszázalékos.
Ezért rendkívül fontos, hogy már egészen kicsi korban megtanítsuk a gyermekeinket arra, hogyan lehetnek óvatosak és elővigyázatosak anélkül, hogy állandóan rettegésben élnének. A megfelelő egyensúly megtalálása a biztonságra törekvés és az egészséges szabadság között kulcsfontosságú, hiszen még felnőttként is gyakran nehéz megkülönböztetni a jó és rossz szándékú embereket, hát még gyermekkorban, amikor a világ sokkal kiszámíthatatlanabbnak tűnik.
A közösségi oldalakat bejárta, ahogy egy szimpatikus fiatal férfi egy cuki fehér kiskutyával fogadásokat kötött játszótéren üldögélő szülőkkel, hogy ő bizony el tudja csalni a gyereküket. És ezeket a fogadásokat sorra meg is nyerte. Elég volt a kis fehér kutyus és a nagy mosoly hozzá.
Soha ne menj el idegennel!
Az egyik legfontosabb dolog, amit szülőként megtaníthatunk a gyermekeinknek, az az, hogy soha ne menjenek el idegenekkel, és ha valaki megkínálja őket valamivel, vagy elhívja őket valahova, mindig válaszolják azt, hogy „Megkérdezem a szüleimet!” Ez az egyszerű válasz nemcsak biztonságot nyújt, de segít a gyermeknek abban is, hogy határokat húzzon a felnőttek világában. Ha ilyen helyzet adódik, és a szülők nincsenek jelen, fontos, hogy a gyermekek tudják, az óvónőhöz, a tanítónőhöz vagy egy másik megbízható felnőtthöz kell fordulniuk. Meg kell értetni velük, hogy soha ne fogadjanak el semmit a szülők, tanítók vagy óvónők jóváhagyása nélkül, bármennyire is csábító vagy barátságos legyen az idegen ajánlata.
Az ilyen szabályokhoz hozzátartozik az is, hogy meg kell tanítani a gyermekeket arra, milyen határok között mozoghatnak például a játszótéren. Érdemes konkrétan megfogalmazni, hogy csak addig mehetnek el, ameddig a szülők látják őket, például csak a homokozóig vagy a mászókáig.
Ahogy nőnek, és iskolába kerülnek, a legfontosabb, hogy mindig pontosan tudják, ki és mikor fog értük menni. Különösen érdemes figyelmeztetni őket arra, hogy ha egy idegen megszólítja őket azzal, hogy a szüleik kérték meg, hogy hazavigyék, ne menjenek vele, hiszen ez egy gyakori trükk, amelyre a gyerekeket előre fel kell készíteni. Tanítsuk meg nekik, hogy minden esetben várják meg a szüleiket vagy a megbeszélt családtagokat, és ne hallgassanak az idegenre, bármennyire is meggyőzően adja elő a történetét.
Ahhoz, hogy a gyerekek könnyebben megértsék ezeket a bonyolultabb helyzeteket, érdemes mesék formájában elmagyarázni a veszélyeket. A mesevilág közelebb áll a gyermeki gondolkodáshoz, és például a „Ne állj szóba idegenekkel, Micimackó!”, vagy a „Bori nem áll szóba idegenekkel” című történetek remek példák arra, hogyan lehet játékos módon, mégis hatékonyan megtanítani az önvédelem alapjait.
Kérj segítséget!
Végül, de nem utolsósorban, talán az egyik legfontosabb dolog, amit a kicsinek meg kell tanítani, hogy ha bármikor veszélyben érzi magát, ne habozzon, legyen nagyon hangos és merjen segítséget kérni! Ha valaki bántja őt, megfogja a karját, vagy nem hagyja békén, akkor torkaszakadtából sikítson és próbáljon meg elmenekülni. A hangos sikítás gyakran elrettenti a rossz szándékú személyt, de legalábbis felhívja a járókelők figyelmét arra, hogy valami nincs rendben. Ez a látszólag egyszerű tanács rendkívül fontos lehet egy valódi veszélyhelyzetben.
Kerüljük el a gyerekek dolgainak felcímkézését, különösen a nevük vagy címük feltüntetését, mert az idegenek könnyen leolvashatják ezeket az információkat a táskájukról vagy sapkájukról. Ha egy idegen a nevükön szólítja őket, az azonnal bizalmat kelthet bennük, és így veszélyes helyzetbe kerülhetnek.
A cikk folytatásában ötleteket írunk arra, hogy mit érdemes mondani a gyermeknek a témában, hogy ne ijedjenek meg, de megjegyezzék a veszélyekkel kapcsolatos tanácsainkat.
