Alma mindhárom gyermekét császármetszéssel hozta világra, mivel termete nem tette lehetővé a hüvelyi szülést. A teherbe esés előtt 37, a szülőszobán mindössze 52 kilós kismama első szülésénél nem hatott az érzéstelenítő, emiatt érezte, amikor elkezdték felvágni a hasát.

Azonnal elaltatták, és úgy fejezték be a műtétet. Erről és másik két császármetszéséről mesél mai szüléstörténetünkben. Te is megosztanád szülésed történetét? Küldd el nekünk a bezzeganya@bezzeganya.hu emailcímre!

Az én szüléseimben semmi elrettentő nincs, hacsak az nem, hogy mindhárom gyermekem császárral született. A császármetszés szempontjából fontos tudnotok, hogy szülés előtt 37 kg és 150 cm voltam. A magasságom persze azóta sem változott.

Testarányaimhoz képest jó nagy babát vártam, amit már az első periódusban felfedezett a dokim. Nem riogatott, de többször említette, hogy lehet, hogy nem tudom majd természetes úton megszülni. Végül is több mint 100 centiméteres haskörfogattal és 52 kilóval kerültem a szülőszobára, két nappal a kiírt időpont előtt. Otthon elfolyt a magzatvizem, nevetve ültem be a mentőbe, semmi fájdalmam nem volt. 1991-et írtunk és nem kórházban, klinikán szültem.

Hajnali kettőkor mentem be, az előkészületek után befektettek a vajúdóba azzal, hogy nem kelhetek fel, mert elfolyt a magzatvíz. Szép lassan, de biztosan elkezdett fájni a derekam. Reggel hatkor bizony már vinnyogtam a fájdalomtól, azt hittem kettéhasad a hátam (a hasamban semmit nem éreztem). Folyamatosan folyt belőlem a víz, amit én akkor vérnek gondoltam... Hét órakor bejött a dokim, mint kiderült, nem szóltak neki éjjel, hiába kértem. (Párom katona volt, egyedül voltam, szüleim több száz kilométerre). Minden felém járó orvos közölte: „megszüli ezt maga”, én pedig elmondtam, hogy császár lesz, mert nagy a baba.

Amikor végre bejött az orvosom, engedélyt kellett kérnie a császárra, és fölöttem tanakodták meg, hogy mi legyen. Az adjunktus nem akarta engedélyezni, de az én tanársegéd orvosom bizony erősen kiállt mellettem, végül is bevittek a műtőbe, ahol gerincérzéstelenítést kaptam. Ekkor már annyira reszkettem, hogy alig tudtam mozdulatlan maradni, teljesen kész voltam. Egy kicsit vártak, majd tűvel szurkálták a lábam, mit érzek. Mondom: szúr. Amikor a harmadik alkalommal is szúrt, hülyének néztek, hogy nem tudok egy tompa nyomást megkülönböztetni egy szúrástól, erre felvágták a hasam.

Nagyot sikítottam, mire megkérdezték, hogy mit éreztem. Mondtam: azt, hogy szikével felvágták a hasam. Ezek után csak arra emlékszem, kaptam egy maszkot superman-i sebességgel és elaltattak. A kisfiam 3500 gramm és 51 centiméter volt 34-es fejkörfogattal, a dokim szerint mind a ketten ott maradtunk volna. Ja, azt elfelejtettem, rendesen tágultam, nem az volt a gond, maga a medencecsontom kicsi, nem fért volna át a gyerek feje.

Mindettől függetlenül boldogan ébredtem, csak akkor szomorodtam el, amikor megtudtam, hogy az egyébként bababarát kórházban a császárosoknak nincs kint a gyermeke. Addig jártam a dokim nyakára, míg a 3.napon megkaphattam és velem is maradhatott kisfiam. A szoptatással semmi gondom nem volt, úgy cuppant a mellemre az első perctől, ahogy azt kell, az 5. napon hagytuk el a kórházat, ekkor már hízásban volt.

Jah, egy kis probléma: a második napon olyan őrülten viszketett a sebem, ami nem a gyógyulás jele volt, ekkor derült ki, hogy kapcsoztak, csak senki nem kérdezte, van-e allergiám, ami pedig van, minden fémre kivéve az arany. Emiatt hamarabb kiszedték a kapcsokat, és elég csúnya vastag vörös hegem maradt.

Következő kisfiam 1994-ben született, ugyanannál az orvosnál, aki vastag piros filccel írta a papírra, „hímezni”, ezen jókat nevettünk. Bár a második gyermekem valamivel kisebb volt – 3300 gramm és 48 centi, vele ébren voltam és odahívtak mindenkit a klinikán, aki élt és mozgott, hogy ezt nézzék meg, képtelen lettem volna megszülni. Megjegyzem, ő volt a legkisebb. Ő már részben programozott baba volt, mert bár beindították a fájásokat, nem ő akart megszületni, csak megkérdezte a dokim, hogy megkockáztatom-e, hogy visszavárom, vagy szüljünk, mert ő elutazik. Két napom volt még és nem mertem kockáztatni. A gerincérzéstelenítést viszont nagyon nem akartam, és bár most hatott, nekem rossz élmény volt utána, amikor még egy darabig feküdtem, mint egy lebénult. És amikor pakolásztam a lábaimat, felmerült bennem, hogy mi van, ha ez így marad… Szóval eldöntöttem, hogy soha többet. Szoptatás tökéletes, sárgaság nem volt, 5. napon a hízásban levő babámmal távoztunk.

Harmadik gyermekemmel 1998-ban már teljesen programozott szülésem volt, mivel két császár után meg sem lehet próbálni szülni, tehát a dokim utazása előtt megbeszéltük, hogy akkor másnap reggel 8-kor baba lesz. Előző este befeküdtem, mivel akkor vidéken laktunk. Reggel jöttek értem, mentünk a műtőbe. Dokim rábeszélt a gerincérzéstelenítésre, amit én nem akartam, ezért nem is hatott, de ekkor már hittek nekem, csak még egy hét múlva is ezen csodálkoztak. Reggel nyolckor megszületett a kisfiam 3900 grammal és 54 centiméterrel. El tudom képzelni, most mit mondhattak fölöttem műtét közben… Szopizott, ahogy kell, az 5. napon mentünk haza.

Az első gyermekemmel történt szenvedés ellenére imádtam az orvosomat, aki nem fogadott el (!!!) pénzt. Később egy ajándékkosárral kedveskedtem neki. Ja, az utolsó alkalommal elintézte azt is, hogy leköttessem magam, ugyanis még nem töltöttem be akkor a 30-at, csak a 29-et.

Kicsit sajnálom, hogy hármat szülve se láttam újszülöttet, de az elsővel történő vajúdás után cseppet sem sajnálom a császárokat. Az első alkalom utáni allergia miatti gyulladást a második alkalommal kivágták, gyönyörű, alig látszó heg van a hasamon. Függőleges vágásom van, ugyanis a bikini vágással a gyerekek mérete miatt nem lettünk volna előrébb.

Remélem, senkinek nem szegtem kedvét, én imádtam kismama lenni, soha semmi gondom nem volt. A gyerekek méretét befolyásolhatta, hogy nagyon sok vitamint szedtem és mindent megettem, amit csak megkívántam. De hatalmas hasam ellenére jól voltam az utolsó percig és nagyon boldog anyuka voltam és vagyok azóta is. Legkisebb gyermekemet 8 hónapig szoptattam, ebből 6 hónapig semmi mást nem kapott, az első három hónapban 1-1 kg-ot és 5-5 cm-t nőttek. Ki lehet számolni, 3 hónaposan mekkora gyerekeket cipeltem. A mai napig 42 kg vagyok.

Alma