Egy gyereknek, csecsemőnek szüksége van a mindennapi friss levegőre. Igen ám, de hol szmogriadó van, hol mínusz tíz fok, hol plusz negyven, hol szakad az eső, hol bokáig érő sár van, vagy épp nyálkás-trutyis az időjárás.
Vannak elszánt anyák, akik hóban-fagyban, kánikulában is babakocsira kapnak, és semmi sem tántoríthatja el őket attól, hogy sétálni menjenek a gyerek(ek)kel. Te is közéjük tartozol? Heti kérdés.
Vagy minden lehetséges okot megragadsz – vagy mondvacsinálsz –, hogy ne kelljen rónod a köröket: túl meleg van, túl hideg van, fúj a szél, jön a baba foga és nyűgös, köhög a kicsi, fáj a fejed, nincs még kész az ebéd, még neteznél egy kicsit, nem ér rá a barátnőd, egyedül meg uncsi, úgyis mindjárt itt az alvásidő, ésatöbbi.
Ha nagyon magamba nézek, inkább az utóbbi csoportba tartozom. De hogy ne szenvedjenek a gyerekek a levegő- és mozgáshiánytól, az oviból-suliból hazafelé jövet mindig megállunk 1-2 órára a játszótéren, ahol levezethetik a feszültséget. Ha épp nem szakad az eső…
Ti minden nap levegőztök?
Tünde
