Aki szerette mondjuk a Kis kedvencek titkos életét vagy a Túl a sövényen-t, esetleg rajongója a „nemvagyokcuki” harci egérnek hangját kölcsönző Jackie Channak, kedveli az ázsiai stílusú akciójeleneteket is, az nagyon nem foghat mellé a Mogyoró meló második részével. A lila mókus és a többi szakadt állati akcióhős most épp a beszédes nevű Szabadság (Liberty) Parkot kell, hogy saját érdekében megmentse egy csapat idióta embertől. Ebben a filmben ugyanis mindenki cuki – a patkány, az egér, a nyomott arcú blöki – de az emberek nagyon nem.
Bevallom, én nem láttam a Mogyoró meló első részét, de így is teljesen képbe kerültem az első pár percben, ami pont ott folytatja, ahol az első sztori abbahagyta: az állatok épp habzsidőzsiznek a megszerzett boltban, egészen addig, amíg a túl jól menő nagyvállalatok jellegzetes delegálási sémája utol nem éri őket, és az úgy hagyott bojler miatt fel nem robban az egész kajamennyország, lehet menni vissza... Nem a balettbe ugrálni, csak a parkba élelmet szerezni oldszkúl módra (elvégre vadállatok vagyunk, nem? - kérdezi Andie, a nemlila, racionális mókuslány, aki rossz szemmel nézi ezt az egész munka nélkül szerzett vagyonhegyet).
Csakhogy a parkot épp kiszemeli magának a végsőkig korrupt polgármester, aki pont úgy néz ki, mint korai kommunista propagandaanyagokban a gaz tőkés, épp csak szivarja nincs – van viszont gonosz vigyora, bőrfoteles irodája, drága autója, egy végletekig elrontott dagadt kislánya (kiköpött Evetke ő, aki Tompika modorában szadizza a játékait, köztük az eleven kutyát is...), fő bevétele a profiton túl a kenőpénz, és most épp lejárt szavatosságú vurstlit akar a szép zöld ligetbe telepíteni, ahol állati hőseink épp laknak, de ezek után végképp éhezésre és hajléktalanságra vannak ítélve.
A történet nem túl csavaros, a jellemek ízlésemhez képest a legtöbb esetben nagyon egysíkúak – a jófej állatok mondjuk nem mentesek némi öntörvényű gerillaságtól (anélkül ugyanis végképp lehalna a sztori), a lila mókus kizárólag mások által lehetetlennek tartott megoldásokban gondolkodik (vajon a HR-ben ismert „lila mókus” fogalma ihlette Grimbuszt?...), a nehéz gyermekkorú patkány pedig fogyatékosságai ellenére a legacélosabb jellemek közé tartozik, végtelen lojalitással barátai iránt. A gazemberek viszont végtelenül és egysíkúan hülyék, semmilyen jó tulajdonságukba nem lehet kapaszkodni, és így békés megegyezést elérni velük – marad tehát a harc. Itt jön képbe a stáb ázsiai (főleg dél-koreai) része, akik telepakolják rengeteg látványos akciójelenettel az egészet, még GTA-t idéző autós száguldozások is vannak bőven. Én általában túlbiztosításnak tartom, itt viszont komolyan venném az ajánlott „hat éven felülieknek” korhatárt, mert a fiatalabbak bizony pár keményebbre vett akciójelenettől akár megijedhetnek.
Miután az első parkbontó rohamot visszaverik az állatok, mégiscsak elkergetik őket, és le is mondanának a harcról, ha lenne hova költözni – de az egyetlen szóba jöhető zöld területről hamar kiderül, hogy golfpálya és kvázi lakhatatlan, sőt, közben összetűzésbe kerülnek közben a golfpálya eredeti lakóival, egy rakás egérrel, akik azóta rettenhetetlen ázsiai harcmodorú nindzsákká képezték át magukat a városi sikátorok mélyén, legjobban úgy lehet őket megsérteni, ha valaki cukinak nevezi őket, főleg Mr. Fenget, a horda vezérét, és akik annyian vannak... annyian, mint az egerek, ahogy mondani szokás.
Mivel a látvány és a helyzetekből adódó poénok kiütéses győzelmet arattak a dramaturgia felett („érezd meg egy milliméteres ütésem erejét” - rikkantja közben a főegér), az események sorában nem érnek nagy meglepetések, de közben akad néhány felnőttnek is mulatságos poén: a vurstli megnyitóján koktélozó városi méltóságok a közismert „üsd a vakondot” játékkal szórakoztatják magukat amíg „és ez nektek jó vicc???" – felkiáltással meg nem jelenik a vakond, és persze innentől fordul a kocka. Mielőtt végképp kiábrándulnánk az emberiségből, azért még megláthatjuk, hogy a szövetségi rendőrség valakitől (teljesen elvarratlan szál, kitől kaphatták a fülest) mégiscsak információt kap, hogy a park helyén épített vurstli engedélyeivel valami nincs rendben, és az állatok harca nyomán rommá váló „vidámpark” közepén bilincset csattintanak a pénz mámorában a szabályokról megfeledkező főméltóságra, akinek távoztával aztán kiderül, a városban azért akadnak jófej emberek is, akik nem gondolják úgy, hogy az állatok és a fák magasról le vannak sajnálva.
Apropó, mivel én is a városi parkok, fák és állatok elkötelezett híve vagyok, ha valaki esetleg tudná Mr. „nemvagyokcuki” Feng, a harci egér telefonszámát, privátban legyen oly szíves, közölje velem. Azt hiszem, lenne számára egy javaslatom.
Vakmacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
