31. hét

Tipikusan a hol a fejem - ja, a nyakamon, de azt se tudom, fiú vagyok-e, vagy lány. E. Tegnap dicsekedtem vele (legutóbb), hogy nem vagyok egy betegedős típus, erre ma kapar a torkom. A helyettesem elkezdett betanulni, egyelőre sokallja a dolgot, de karakán csaj, bele fog jönni. Fáradok, egyre jobban, ahogy a fiam mondja, az a baj, hogy nem úgy fáradsz, anya, hogy reggelre kipihened. (Mert ő emlékszik erre még. Én már lassan nem). Szóval fáradok. Nem is fizikailag, hanem lelkileg. Várom már, hogy itthon lehessek, gyerekszobát csinosítgathassak, várhassam a gyerekemet. Nem gondoltam volna, hogy így fogok érezni, de a lendület hiába van bennem, ha a sebességnek fizikai korlátai vannak. 

Jött ma a barátnőm, látogatóba, míg még egyben vagyok. Tüneményes kislányára mindjárt három önkéntes csapott le, babusgatták teljes erőbedobással. Aranyosak voltak, mind. Azt mondja a barátnőm, megnézné a babaszobát. Mondom neki, tessék? Babaszoba? Hát az nincs. Erre ő, precíz, módszeres leányzó, néz rám: hogyhogy nincs?! Hát, mondtam, ennyi, erre még várni kell. Kész lesz. Majd. Remélhetőleg még szülés előtt.

Csütörtökön tanácsadás. Szerintem csendesen felvetem a dokinak az ötletet, hogy lassan pihennék, mit gondol? - jó eséllyel le fog döbbenni. Nekem sem tetszik, hogy így érzek. Meglátjuk. 

Meséltem, hogy kaptam egy pihenőszéket? Jobb helyeken szoptatós fotelnek hívják, nyilván ezért kerül annyiba, amennyibe - bár midőn összeraktam, megállapítottam, hogy remek konstrukció, van benne anyag, jó minőség. És nagyon kényelmes (amit annak idején, amikor még azt se tudtam, hogy terhes vagyok, lehet, hogy nem is voltam, kinéztem, ugyanilyen volt. Akkor eldöntöttem, hogy veszek egy ilyet.),  Pepe rendesen élvezi, ha hintázom benne, olyankor olyan kis úszkálós-csendes, minden erős rúgás nélkül – persze a meglévők stopperrel állnak az éppen benne ülő mellett, szigorúan mérik a hintaidőt, ez vicces. (Most szóltam az apjának, hogy jöjjön: a gyerekcse belefúrta a lábujját valahová a bordám alá, a sarka meg rendesen dudorodott a hasam felső részénél. mint az alien, szabadulás előtt. Cuki.) 

Mi volt még? Sajnálom, az agysejtjeim kollektív öngyilkosságot követtek el. Történik ezer mindenféle, de nem és nem tudom megjegyezni. Remélem, ez elmúlik a szülés után, de hogy őszinte legyek, sok esélyem nincsen.

Viszont a gyerekek... ahogy robbanok le, úgy látszik, milyen rendesek. Az egyik szinte észrevétlen átvette a mosogatógép ki- és bepakolását, a másik a szemetet viszi ki, a harmadiktól már az is csúcs, hogy mostanában érezhetően kevésbé elhagyós. Pedig ezt eddig is mindet együtt csináltuk, tény, hogy főleg a felnőttek. Tetszik nekem. Csak csendesen ujjongok, ki tudja, mi lesz majd, de most kifejezetten tetszik, amit látok. Mázlim van velük, akárhonnan nézem.

Hogy eltelt… Húsz hét még (már csak:D), mondtam, és akkor fogta magát az idő, és szédítő sebességre váltott. Durva. Vajon észbe kapok még az iskolai beiratkozás előtt?

Banyavári

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?