Vörös hajú lányok cicákkal. Sünik az őszi avarban. Fájdalomcsillapító nyuszi. Ha semmilyen kemikália nem használ éppen. Egy mackó... dehogy mackó, komoly medve, komoly téli méz-készlettel és színes sállal. Tündérarcú kicsi lány magzatpózban, kilesve a képből, nagyobbacska, szitakötőszárnnyal. És persze manók, szélfútta mesevárosok, egy színes ház, egy nagyon valóságos anya-lánya páros, és persze Perec, a nagyfülű cica, aki alkotója vállán üldögél a Facebook-oldalon. Perec cica, aki életre és sorozatra kelt, hiszen nemcsak a Roger nyúlban érnek össze rajzok és valódi emberek.
Én meg csak reménykedem, hogy egyrészt nem késtem el ezzel az írással, másrészt hogy nemcsak „innen oda”, de „onnan ide” is van átjárás, és ezek a kis varázsfigurák hozhatnak némi gyógyító varázsport... vele kézzelfogható, hasznosítható bevételt, segítséget, figyelmet, gyógyulást.
Mert Baracsi Gabinak, a varázsos kis figurák, lengelányok, pimasz cicák alkotójának, a most megjelenő Kacatkuckó mesekönyvnek és a Helka-könyvek egyikének (Nyulász Péter könyvei, mi is ajánlottuk a trilógiát valaha) illusztrátorának igencsak szüksége volna most erre. Meg kéne gyógyulnia, vagy legalábbis jobban lennie, hogy műthető legyen, hogy rajzolhasson... miközben rajzol, hogy meggyógyulhasson, mert a gyógyulás pénzbe meg kapcsolatokba meg effélébe kerül, és aki abból él, hogy rajzol, az nehezen teremt másként bevételt, főleg ha mostanában alig-alig mozdul már a keze is.
Rajzolt ő már sok mindent, Alice csodaországban átirat-képregényt (én jót mulattam rajta), mutatta be mesésen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét, van önálló könyve. Vannak külön képei (lehet hozzájuk utólag költeni mesét, ő is úgy szokta...), és persze a blogoldal, amin egy ideje nincsenek ugyan új bejegyzések, de ott olvasható Perec cica születése (és muris képei), meg az alkotó indulásáról (nem volt könnyű) a történet.
Szeptemberben végképp bedőlni látszott az élet, az én szemem elé is akkor ugrott először a segélykiáltás:
"Kedves Barátaim és Ismerőseim!
Most olyat teszek, amit eddig még nem tettem. Konkrét segítséget kérek. Olyan állapotba kerültem, hogy nem halasztható tovább egy nagyműtét. Több hétbe , rengeteg infúzióba és gyógyszerbe kerül,hogy műthető legyek, mert ahogyan most állok, egyetlen aneszteziológus sem vállal. Persze mindent nekem kell megvennem hozzá ( és persze minden egészségügyi dolgozó vár egy kis pluszt is). Dolgozni ez idő alatt nem tudok. Sajna olyan a státuszom is, hogy nem jár rá táppénz. Vagyis a kiadásaim jelentősen megnőttek a bevételem pedig nullára csökkent. Ezért arra gondoltam, megkérlek benneteket, ha olyan anyagi helyzetben vagytok, akkor rendeljetek tőlem nyomatokat támogatásképp, vagy csak szimplán támogassatok tetszőleges összeggel..."
A bejegyzést ha jól emlékszem, tán Nyulász Péter is osztotta, úgy került ki tudja, milyen kacskaringós úton elém is. Sokan kértek képet, sokan mozdultak, sokan küldtek biztatást, reményt, de amennyire tudom, Gabi még mindig nem műthető, a legrosszabb gyógyszer abbamaradt, még mindig „fáj”.
Külön nekünk nem volt ereje „rendes” interjút adni, de beszélgettünk egyszer egy egész este, megkaptam egy korábbi interjúját PDF-ben, zavarba jöttem, mikor abban felsorolta nagyjából az összes kedvenc mesémet-szerzőmet (Michael Endétől a Moha és Páfrányig, Fekete Istvántól Lofting Dr Dolittle doktoráig), mint saját kedvenceit. Megtudtam még, ha épp lehetett, mindig volt macskája, sok igazi macskából született a rajzolt Perec kis figurája. Hogy a rajzok ki tudja, honnét jönnek, és ha lesz belőlük történet, az már a rajzok után születik.
Igazából nem tudom, mire biztassam az olvasót, azon túl, hogy nézze meg gyerekkel-gyereknélkül ezeket a rajzokat (és ámuljon, mint én), kövesse Perec cica történetét, ha meg van üres falú gyerek-vagy hálószobája (urambocsá kiskamrája, nagynappalija, alkotószobája, hallja...), akkor lapozza még egyszer végig a képeket, nem kiált-e rá valamelyik, hogy engem, engem tegyél oda! Mert akkor mindjárt két embernek (minimum) lesz ettől jobb: a vásárlónak, aki ezt nézi innentől, és Gabinak, akinek ez lelki...és mi tagadás, anyagi segítség is.
És nem tudom, mi kéne még hozzá égen és földön, de annyi mindenkivel történt már annyi rossz ebben az évben, hogy mostmár irgumburgum, tessék ezeknek az angyali rajzok alkotójának egy igazi gyógyító angyalt küldeni végre. Persze tudom, irgumburgummal nem lehet angyalt hívni. De rajzokkal, mesékkel, összefogással talán igen.
Vakmacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
