Sohasem foglalkoztam a sakkal, épp hogy a lépéseket ismertem. Két éve azonban betört a családunk életébe a sakk. Az egész egy látogatással kezdődött. Karácsony előtt egyik nagycsaládos ismerősünk meglátogatott, és az este folyamán megemlítették, hogy nagycsoportos fiuk igen komolyan sakkozik, és szívesen játszana egy partit.

A férjemnek, aki matematika-fizika szakos nem kellett kétszer mondani, s már játszottak is, miután nagy nehezen megtaláltuk a sok-sok éve nem használt készletet. Férjem elmondása szerint a partiban végig rosszabbul állt, de a végén sikerült megfordítania az állást, mire a nagycsoportos kisfiú közölte vele, annyit gondolkodott, hogy ezentúl, csak órával hajlandó játszani ellene. Később a viszontlátogatáskor ez meg is történt, és két rapid partiban (már ilyeneket is tudok) vissza is vágott a férjemnek.

Na ettől a férjem teljesen belelkesedett. Úgy gondolta, hogy a sakk jó hatással lesz a gyerek gondolkodására, logikai képességeire, ami később majd az iskolában is kamatozni fog. Elkezdte tanítani a legnagyobb, akkor még középsős fiamnak a lépéseket, és előkereste Polgár László: Nevelj zsenit című könyvét, amit 20 év után ismét elolvasott. Majd az interneten ráakadt a Hogyan verjem meg aput sakkban? című könyvre, és innentől nem volt megállás. Ebben a könyvben 50 - hozzáértők által szépnek nevezett - kombinációs, áldozatos mattsémák vannak, amiket őszinte csodálatomra az 5 és fél éves fiam is rendkívül élvezett. Gyakran ő ment a férjemhez, hogy nézzenek meg egy-egy újabbat. Áprilisban már elkezdtünk sakkversenyekre járni. Elképzelni nem tudtam, hogy az én izgága, és közben rendkívül szétszórt középső csoportos fiam, hogyan lesz képes 7 partit 15-15 perces gondolkodási idővel végigjátszani egymás után. Végigjátszotta, nyert is, vesztett is, de a végén mindenki kapott valami kis csecsebecse ajándékot, és ettől ő is boldog volt. (A férjemet az első versenyek sokkal jobban megviselték, mint a fiamat. Mára már jobban viseli az esetleges rontásokat, és inkább benevez a kísérő versenyekre, minthogy nézze a fiaim partijait.) Későbbi versenyeken előfordult, hogy a gyerek egy-egy vereség után sírva fakadt, de gyorsan fel kellett dolgoznia, mert újra asztalhoz kellett ülni a következő partiban. (Egyébként ez is egy fontos képesség!)

Amikor vendégek érkeztek hozzánk, férjem mindig kirakott nekik néhány mattfeladványt, amit nem tudtak megfejteni, és akkor az óvodás fiam megmutatta nekik. Ettől persze lelkesedése, ügybuzgalma és önérzete tovább fokozódott. Tavaly nyáron egy erdélyi családos néptánctáborban az egyik délután 5 apuka kapta a feladványokat, akik némi pálinka mellett igen jókedvűen próbáltak megbirkózni a feladatokkal, sikertelenül. Egyre fogadkozva újabb és újabb feladványokat kértek. Hitetlenkedve nézték, hogy egy nagycsoportba készülő kisfiú kiugrik a fociból, és ránézésre mondja a megoldást arra, amit ők 20 perc alatt se tudtak együtt megoldani.

Közben természetesen elkezdtünk sakkra is járni. Egyből két helyre a Barczába, és az MTK-ba, ami ma már KSC. Amikor először vittem hétfőn este fél hattól fél nyolcig edzésre a fiamat, nagyon elfáradt, majd elaludt mire hazaértünk, de gyorsan megszokta a terhelést. Alig várta, hogy mehessen. Az MTK-ban és az utódjában a KSC-ben az nagyon jó, hogy egyszerre jár több gyerek, akik tudás szerint 3 csoportba vannak osztva, és 3 edző is foglalkozik velük. Van sikerélmény is, hiszen nagyjából azonos tudásúakkal vannak egy csoportban, de az elején és a végén játszanak a jobbakkal, vagy közben folyamatosan hallgatják a kommentárjaikat. A gyerekek nagyon sokat tanulnak egymástól is. A sakktáblát, mint koordinátarendszert kezelik, és már az egész kicsik is meg tudják mondani, hogy az e4, a h6, vagy bármelyik más mező milyen színű. Sok különböző játékot játszanak, a legnagyobb kedvenc a tandemsakk, amit négyen játszanak, ketten vannak ellentétes színnel együtt, és az ellenféltől leütött figurákat a párjuk lépés helyett felhelyezheti a táblára. Nagyon jó kis közösség is kialakult, amihez nagyban hozzájárultak a csapatversenyek, különösen a vidékiek. 

 

Én is elkezdtem a fiammal tanulni. Az internetes sakksuli leckéiből átnéztük együtt néhányat. A sakkpályafutásom azonban hamar véget ért. Egyszer rábeszélt a fiam, hogy sakkozzunk, akkoriban már tudtam, hogy kevés esélyem van, de szíven ütött, amikor a fiam megkérdezte: Anya, te mit csinálsz? Sakkozom. Mire ő: mert olyan, mintha nem tudnál! Utána nem sakkoztam már többet vele. Azóta lassan a második fiam is elhúz mellettem. Igazából csodálva nézem őket, hogy hogyan óvodásként ilyen logikusan tudnak gondolkodni. A sok játékszabály mellett, rengeteg kombinációt, állást képesek memorizálni és mindezen túl még élvezik is az oktatást és a játékot is. Már egész az elején előfordult, hogy egyszerűbb programokat képes volt pontosan ugyanúgy megverni egymás után, mire persze a férjem tiltakozott, hogy ennek semmi értelme sincs. A gyerekek komplett játszmákat képesek visszajátszani, bonyolult állásokat visszaállítanak. Hazajön edzésről, és lejátssza az apjának egyik partiját. Más hasonló korú gyerekekkel hosszasan elemeznek partikat, lépéseket. A 8-10 éves gyerekek már felnőttekkel is versenyeznek, és a legszorgalmasabbak nem is eredménytelenül. Bármilyen hihetetlen, egy aktívan sakkozó 8-9 éves gyerek ellen, egy amatőr sakkozónak, aki ezt nem tanulta, legyen az mérnök, vagy matematika tanár, szinte semmi esélye sincs. A férjemnek is azt mondta az edző, hogy év végén büszke lesz, ha néha egy-egy partit meg tud majd nyerni a fiunk ellen.

Természetesen fontos, hogy valamilyen fizikai sportot is űzzön mellette a gyerek, ha teheti. A fizikai állóképesség, az ügyesség fejlesztése rendszeres mozgást, edzést igényel. Azt mindenki elfogadja, hogy a rendszeres testedzés következtében erősebbek, kitartóbbak, ügyesebbek leszünk. Szerintem, ez ugyanígy van a gondolkodással is. Ha mindennap intenzív gondolkodásra késztetjük az agyunkat, akkor jobb teljesítményre lesz képes, és ráadásul később is fog elfáradni. A sakk pedig azért jó erre, mert egy játék, és a gyerek észre se veszi, hogy közben folyamatosan és rendkívül intenzíven gondolkodik. A fiam közben nagyon érdeklődővé vált minden más logikai játék iránt is, a bűvös kocka kirakása éppúgy érdekli, mint a számítógépes logikai játékok. Érdekességképpen említem, hogy a fiam egy, a sakktól távol álló, labirintusos logikai játék minden szintjét hamarabb tudta a számítógépen megoldani, mint a férjem.

Szeretném eloszlatni azt a tévhitet is, hogy ezt a sportot a fiúknak érdemes űzni. Az edzéseken, versenyeken vannak nagyon ügyes kislányok is, aki gyakran mattolják a fiúkat. Az egyik óvodás kislány nemrég szimultánt adott sakk továbbképzésre járó óvó- és tanító néniknek. 16 partiból 15-öt nyert meg. Erről részletesebben itt olvashatnak.

Mi nem akarunk sakkozót nevelni a gyerekeinkből. Azt gondoltuk az iskola előkészítésére biztos nagyon hasznos lesz, hiszen a szétszórt gyerekünket megtanítja összpontosítani, dönteni, kreatív módon gondolkodni, stb. Most elsős, és valóban nem okozott semmilyem megrázkódtatást neki az iskola. Ez ugyanígy van a többi sakkozó kisgyerekkel is. Magyarországon Dúró Zsuzsa készített a sakk képességfejlesztő hatásáról egy vizsgálatot,  amiben megállapította, hogy a sakkozó gyerekek szignifikánsan jobban teljesítenek az iskolában, mint a kontrol csoportba járó gyerekek. Én mindenkit csak bíztatni tudok: bátran vágjanak bele a középsős vagy nagycsoportos gyerekével a sakkba. Ha viszonylag intenzíven foglalkoznak vele, és fenn tudják tartani az érdeklődését, meg fognak döbbenni, hogy a gyerekük milyen hihetetlen teljesítményre képes. Azt, hogy memoriban, a párkeresős, fordítgatós játékban néhány alkalom után megver a gyerekünk, azt már tudjuk, de, hogy ez akár sakkban is előfordulhat, azt kevesen gondolnák. Először a mattfeladványoknál, később már a partiknál is egyre gyakrabban következik ez be. Ezután pedig nem lesz túl nagy kihívás első osztályban 20-as számkörben számolni. A sakkba befektetett energia, tapasztalatom szerint, bőségesen megtérül az iskolába járás során.

Ma már azt is elképzelhetőnek tartom, hogy néhány év múlva egy hosszabb utazás során a gyerekeink az autó hátsó ülésén tábla nélkül, fejben sakkoznak…

Négyanya

A feladvány a Sakk-ovi honlapjáról való.