A házastársi hűség témája gyakran felvetődött az utóbbi időben a Bezzeganyán. Úgy tűnik, egyre ritkább az életre szóló kapcsolat. A 18. századi skót költő, Robert Burns nagyon szépen megírta, hogy milyen lehet, ha mégis sikerül.
Robert Burns: John Anderson, szívem, John
John Anderson, szívem, John,
kezdetben valaha
hajad koromsötét volt
s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John,
hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre
John Anderson, szívem.
John Anderson, szívem, John,
együtt vágtunk a hegynek,
volt víg napunk elég, John,
szép emlék két öregnek.
Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen,
s lent együtt pihenünk majd,
John Anderson, szívem.
Szabó Lőrinc fordítása
Ínyenceknek eredetiben:
John Anderson, My Jo
John Anderson, my jo, John,
When we were first acquent;
Your locks were like the raven,
Your bonie brow was brent;
But now your brow is beld, John,
Your locks are like the snaw;
But blessings on your frosty pow,
John Anderson, my jo.
John Anderson, my jo, John,
We clamb the hill thegither;
And mony a cantie day, John,
We've had wi' ane anither:
Now we maun totter down, John,
And hand in hand we'll go,
And sleep thegither at the foot,
John Anderson, my jo.
Deborah
