A múltkor feltettem a kérdést, hogy csalnátok-e jobb alakot alakformáló ruhákkal. Sok olyan komment érkezett, amely elgondolkodtatott, így beszereztem kétféle alakformálót tesztelésre. A félelmek nagyrészt alaptalanok, nem izzadtam, nem éreztem satuba zárva magam és nemhogy kényelmetlen nem volt, egyenesen fittnek éreztem bennük magam. (És itt nem az erőnlétemre gondolok, az még javításra szorul…)

Még mielőtt a konkrét tesztelési folyamatra és élményeimre térnék ki, meg kell említenem, hogy szerintem ez az alakformálósdi azért nem olyan, mint amikor az AA-s méretből push-uppal, szivacsokkal és/vagy egyéb eszközökkel tuningoljuk C-s méretre a kebleinket. Ugyanis egy ilyen ruhadarab nem csinál belőlünk látványra sem húsz kilóval véknyabbat, csak pont annyit, amitől jobban érezhetjük magunkat a bőrünkben egy kicsit (legalább addig, amíg kitartó tornázással, edzéssel a kívánt alakot el nem érjük). Ja, és a feszes farmer is jobban felcuppan a testünkre.

Kétféle alakformálót teszteltem, az egyik egy body, a másik pedig egy biciklisnadrágra hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a felső része a köldök fölé ér és nem fényes-lasztex. Meglepő módon egész könnyen sikerült magamra húzni az utóbbi ruhadarabot, és hálistennek nem tapasztaltam tevepata-jelenséget sem. A bodyba nem volt könnyű belebújni, kicsit úgy éreztem magam, mint egy kötözött sonka, a karjaim valahogy nem találták a kiutat, a ruhadarab pedig felpöndörödött, természetesen befelé fordulva. Miután a bénázástól leizzadva végre a megfelelő helyre került minden, megállapítottam, hogy simán kapok levegőt. A tükörben pedig egy feszes csajt láttam – és abban a pillanatban jött az elhatározás, hogy mozogni fogok, mert milyen jó nem szétfolyva látni magam…

A feszülős farmerem, amit egyébként kínkeservesen tudok csak magamra erőltetni, pillanatok alatt feljött rám, a felsőmet is felvéve oldalról pedig a máskor pimaszul vigyorgó hurkáim sem látszottak. Leülve sem. Újabb plusz, hogy a body kvázi sportmelltartóként is funkcionál, szépen tartja a melleket. Mivel nekem különösen fontos, hogy ne legyen elszorítva a felsőtestem bal oldala, féltem tőle, hogy a body bevág majd, vagy túlságosan szorítani fog. Bár a felvétel utáni pillanatokban úgy éreztem, hogy biztosan szorítani fog, meglepő módon órákkal később sem volt kényelmetlen, sőt, a pántja sem hagyott nyomot az érzékeny bőrömön.

Bár jelentős hőmérséklet-különbség volt azok között a helyek között, amiket felkerestem beöltözve, nem izzadtam át a cuccokat, és bár előfordult, hogy melegem volt, mégsem éreztem úgy, mintha nejlontoalettben mentem volna szaunázni. A mínusz kettőben viszont a komfortérzetemet jelentősen javította a ruházat, ki fogom próbálni aláöltözetként is a síruha alá. Remélem, a mínusz huszat is bírja.

Szívesen csatolnék előtte-utána képeket, de nem szeretnék senkit sokkolni a narancsmezőimmel. De elhihetitek, hogy a különbség szembetűnő. És hogy csalás-e? Lehet. De aki az én koromban eljut odáig, hogy ruha nélkül lásson (szemtől szemben a narancsbőrömmel, haha), az valószínűleg megszeretett már annyira, hogy nem fogja érdekelni az a pár kiló plusz, amit esetleg a ruhának köszönhetően elrejtettem. Addig meg hadd érezzem egy kicsit feszesnek magam…

Tünde