Ha a kortárs mese-és rajzfilmtermés kelet-európai felhozatalát vesszük szemügyre, a csehek egész biztosan elvinnék az első díjat. Kiváló mesék és mesefilmek jöttek Bulgáriából, Romániából, a néhai Szovjetunióból és, tőlünk is, de a csehek egészen kiemelkedőt alkottak a műfajban. Néhány kedvencünket soroljuk fel ebben a posztban, nagyon ismerteket és kevésbé ismert, de ismertségre méltóakat.

Rumcájsz:  Václav Cvrtek cseh író alkotta meg a jicíni rabló figuráját, Radek Pilar pedig megrajzolta. Könyvben és filmen is népszerű, a várost pedig (aminek kapuja állítólag tényleg úgy néz ki, mint a rajzfilmen) híressé tette. Rumcájsz a feleségével, Mankával és fiával, Csibészkével a Jičín melletti erdő közepén lakik.Rumcájsz   zsivány létére becsületes. A gonosz jičíni gróf mindig megpróbál keresztbe tenni Rumcájsznak, aki agyafúrt módon túljár a lüke gróf eszén. A rajzfilmsorozatot  a „csehszlovák” időkben készítették, s az első epizódokat 1967-ben mutatták be. Összesen 39 rész dolgozza fel az erdei betyár történeteit,amik Václav Ctvrtek és Radek Pilar írásai alapján, Ladislav Capek rendezésében kerültek a televízió képernyőjére. A magyar gyerekek hamar megszerették a tréfás kedvű szakállast, számos epizód a Youtube-on is elérhető, magyarul is.


Moha és Páfrány: Ezeket a szürreális történeteket akét hálósapkás manóról szintén Václav Ctvrtek alkotta, Zdenek Smetana pedig megrajzolta, aztán ebből is filmsorozat lett. A mesék igazából egyetlen népmesei kritériumnak sem felelnek meg, az állatok véletlenszerűen jóindulatúak vagy gonoszak, a két manó pedig hol nagyon bamba, hol nagyon rafinált. Személyes kedvencem a kakukkos óra: mikor Páfrány az órát készíti, annyiszor mondja hogy „Azt a kutyafáját!”, hogy a végén a kakukk sem mond mást, viszont szaporodik, a ház lassan megtelik kutyafájázó órakakukkokkal, míg Tina, az erdei macska félmondata alapján a cimborák nem festenek föl egy  kandúrt a falra, amitől rémülten elrepülnek. De megismerjük a mesékből a folyton szikrázó Tűzemberkét, a hirtelen haragú Vízmestert, vagy a korcsolyázni vágyó Napocskát is.


Kisvakond és társai: Zdenek Miler zsenialitása nem ismert határokat, a vakond hazájában kultfigura lett, de Európa minden országában megszerették a gyerekek, sőt, ha jól tudom, Európán kívül is rendkívül népszerű, és óriási ipar épült a figura köré. Miler nemrég bekövetkezett halála sok elemzőt indított arra, hogy felnőttszemmel is megnézze a filmeket: az öregúr hihetetlen váteszként jósolta meg a környezetpusztítás rémes hatásait, szemléletesen mutatta be a nagyvárosi és ipari lét futószalagjait, a hatvanas évek (inkább Nyugatra jellemző) boldog szabadossága és színkavalkádja is tettenérhető a filmekben.  A két-három évesek szabályosan függők lehetnek, de ezek a történetek azon mesék közé tartoznak, amelyeket a felnőtt is szívesen (és néha döbbenettel) néz, a mondanivalónak legalább két-három rétege van minden mesében.   

A Kisvakond mellett más figurák is születettek: a Kistücsök-sorozat beillik a vakondos filmek közé, de Miler több epizódot szentelt a hangyáknak is.

Ki kakált a vakond fejére? Ez a vakond nem az a vakond – de szintén érdemes végiglapozni. A könyvet anno még a Porontyon ajánlották, és mivel hivatalos úton pont akkoriban jártam Prágában, mindjárt meg is vettem egy jókora könyvesboltban (ahol hatalmas gyerekkönyv-választékot találtam, messze nem csak Kisvakondot). Az, hogy cseh nyelven volt írva az egész, ez cseppet sem zavart, mivel egy oldalon nagyjából egy-két mondat volt található, ahogy a vakond megkérdez minden arra járó állatot: te pottyantottál a fejemre? Az állatok egymás után mondják: nem, én egészen másmilyet szoktam… Végül a legyek segítenek: azt ugyan ők sem tudják, ki kakált a vakond fejére, de készséggel leeszegetik a fejéről a kakát.  

Milos Macourek- Adolf Born:  Mach és Sebesztova: évek óta az első könyv, amelynek már az illusztrációján halálra röhögtem magam, de a meséket is nagy lelkesedéssel olvastam esténként, és kifejezetten sajnáltam, mikor elfogytak.  A könyv két teljesen átlagos kisiskolás és osztályuk egyáltalán nem átlagos napjait mutatja be, amikor egy jótett után egy varázslatos telefonkagylóhoz jutnak, amibe csak bele kell mondani a kívánságokat. De használati utasítás nincs hozzá, ezért a két gyerek először csak egy letépett telefonkagylót lát, hát ezzel mit csináljunk? Belemondják viccből: hallga, csak hallga, hol egy macska farka, megugatom, az a jó, jöjjön ide millió!  És máris indul a millió macska, az illusztrációként odatett képen negyvenötnél hagytam abba a számolást, akkor már pukkadoztam a vihogástól, olyan macskákat rittyentett oda Adolf Born, a könyv illusztrátora, a mi Sajdikunk távoli stílusrokona. De ezzel még nem érnek véget a kalandok, sőt, elvégre az egész osztály táblástul és tanító nénistül keveredik a kalózok hajójára, Kropácsek tengeribeteg lesz, de a végén megszerzik a kalózok kincsét, az őskorból pedig rábeszélik az ősembert, tartson velük mint rendkívüli, eleven szemléltetőeszköz.  A könyv filmsorozat formában is létezik, mi csak cseh nyelven találtunk epizódokat a YouTube-on, de úgy is nézhetőek, a mesét a mi Márkus Lászlónkhoz hasonló orgánumú színész mondja.

Ota Hofman: A kék elefántok órája:  Ez volt egész kisiskolás korom legkedvesebb karácsonyi meséje, egy osztálytárstól kaptam a könyvet, és annak ellenére nem kopott semmit a varázsa, hogy nincs benne se Jézuska, se fa, se kifejezett jócselekedet, van viszont benne egy fiú és egy lány (csak itt nem Machnak és Sebesztovának, hanem Zuzankának és Tomásnak hívják őket), egy teljesen átlagos ovi, egy átlagos és egy kevésbé átlagos család (elvégre ha az embernek artista az összes felmenője, az mégse mindennapi), egy teljesen átlagos város, egy kopott vidámpark, benne egy elefánt, akinek ha eltörik az üvegszeme, akkor nem lesz karácsony. Így hát Zuzanka és Tomás bemennek a mi Corvinunk hetvenes évekbeli változatára kísértetiesen hasonlító áruházba, felszállnak a szivárványig felmenő liftbe, ami a Karácsony-szigetig meg sem áll, ahol ajándékok és elefántszemek és trópusi halacskák vannak, a mellette lévő szigeten pedig Tomás és Zuzanka meg nem született öccse és húga, akik már előre készülnek, milyen társasjátékot játszanak a nagytesókkal…..karácsony előtt felolvastam a lányomnak, akit épp úgy elvarázsolt a történet, mint hajdan engem, és felfújható kék elefántot kért a fa alá, akárcsak Zuzanka.

Karel Capek: Dásenka, egy kis foxi élete. Capek voltaképpen felnőtt író, de ezt jó sokáig nem tudtam, ezt a könyvet viszont nagyon szerettem gyerekként. A kutya valódi, a rajzok zseniálisak (kevés író rajzol remekül, Capek egyetlen vonalból hihetetlenül kifejező kölyökkutyát alkot), de van bőven fénykép is a könyv főszereplőjéről, és rengeteg okos és mulatságos dolgot lehet közben megtudni a kutyákról, főleg a drótszőrű foxikról. Kutyakedvelő gyereknek kiemelten ajánlott, kutyás humort és szellemes rajzokat kedvelő felnőtteknek pláne.

Vladimir Jiránek -   Jaroslav Pacovsky: Bob és Bobek - A sorozat forgatása 1978-ben kezdődött, és 91 epizód készült a két nyusziról, akik egy cilinderből masíroznak elő, és mindenféle kalandba keverednek. "Ébresztő! Gyerünk dolgozni!- De miért.- Mert a munka nemesít." - mondja a szorgalmasabbik nyúl a lustábbiknak, nehogy a szocialista munkaerkölcs feledésbe merüljön. A nyulak kalandjaiban azonban már semmiféle agitprop nincsen, a felvállalt munkákat rendre elbénázzák, hogy aztán a nagyobb balhét megúszva visszasunnyogjanak a kalapba. Aztán megint kijönnek, és munka előtt tornáznak...

Ha kihagytam bárkit, aki cseh és gyereknek való, szóljatok!

Vakmacska