Az utolsó darab is elfogyott, ahogy az lenni szokott. Elégedett arcok az asztalnál, elnézem őket, ahogy írok. Együtt készítettük a lányokkal, de egyedül is megy már nekik, jóleső gondolat, hogy legalább még egy generáció továbbviszi így, ahogy én tanultam annakidején. Évekkel ezelőtt még csak figyelték, ahogy csinálom, bátorítóan fel-felkiáltva:
„Most sikerülni fog anyu, most biztos a jó oldalára esik majd!”
Néha így, néha úgy, semmi gond, elfogy mindenképp. Palacsinta magyarul, pancake angolul. Feldobva a levegőbe, átfordítva: a hagyományos módon. Tetemes mennyiség alkalmanként, hiszen mind szeretjük. Az illata sütés közben körbeölel minket, a várakozás egyre nő. „Hány darab lesz a végén? Hány darab fejenként?”- keringenek a kérdések a fejekben.
Amennyire emlékszem, a családban mindenki sütött palacsintát. Anyai nagyapám volt a mester, és mi áhítattal néztük, ahogy a palacsinták repkednek a levegőben. Beszédes ember volt, így ez egyúttal családi történetek felelevenítésére is szolgáló idő volt. A palacsintaillat máig előhozza őt emlékeimben, majd’ harminc éve. Anyám, hm, ő inkább muszájfeladatnak vette; két tini fiúval nem csoda, hogy sosem tudott eleget sütni, tíz darab betömése után is éhesek voltak még. Engem, a lassan evőt zargattak, üzletet ajánlva cserében egy pár darabért. Aztán én, néha lehangoló eredménnyel, de egyre újra próbálkozva. Közben, mint ahogy felhőkben vélünk alakokat felfedezni, próbáltam elképzelni, miket ábrázolhatnak azok az előtűnő vonalkák. Egy ország határait? Egy állatot?
Azok az idők elmúltak már régen, de mi egyre csak gyártjuk a palacsintákat. Hazalátogatások alkalmával biztosra vehetjük, hogy az egyik napon lesz az asztalon palacsinta. És velük együtt történetek: „Emlékszel, amikor ...? Na és arra, hogy ...? Igen, ő is ...” És a változatosság. Lekvárral, túróval (az egyik dolog, ami nagyon hiányzik itt), kakaóval és egy új fajta: citrommal-cukorral. Ez akkor lett opció, amikor gyerekeim apja a családunk tagja lett, hozta magával sok más fura „kűfődi” dolgával együtt. Naná, hogy volt néhány felhúzott szemöldök és „Mi a csuda...?”, de idővel hozzászokott mindenki. Ő távozott, a citromos-cukros palacsinta maradt.
Hogyan csináljuk mi:
(Hozzávalók mennyisége szándékosan nem szerepel.)
Végy néhány tojást, lisztet, egy csipet sót, kis bubis vizet és keverd össze egy fakanállal. Adj hozzá egy kis tejet, keverd, még tejet, keverd, ismételd. Amikor viszonylag könnyű bánni vele, válts át egy kézi habverőre. Adj hozzá még tejet és keverd, amíg az állaga az ösztönöd és rutinod alapján éppen megfelelő lesz. Forrósíts meg egy kanálnyi olajat egy palacsintasütőben, és mehet a móka a beleöntéssel, ügyesen eloszlatással, rázással és dobálással, míg a massza elfogy. A karod le akar szakadni a végére, de megéri, ahogy látod a végén a halmot. Mindenki tölti a magáét, ahogy szereti, tekeri, eszi. Mennyire egyszerű és mégis ellenállhatatlanul finom fogás.
Storiesofold
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
