Facebook-oldalunkon azt kérdeztük, kinek mi a kedvenc nyári emléke. Úgy tűnik az emlékekből, inkább az idősebb korosztály tagjai válaszoltak, és szinte kivétel nélkül a nagyszülőknél töltött napokra, a szabad bandázásokra emlékeznek igazán szívesen.
A saját emlékekből évekkel ezelőtt már sokat idéztem. Egybevág azokkal a visszaemlékezésekkel, amelyek a Lassan Folyó Idő korszakát idézik meg, a végtelen szabadságot. Furcsa módon nem azok ragadtak billentyűzetet, akik egzotikus helyeken vagy különleges táborokban töltötték a nyarakat, bár van az idősebbek közt olyan ismerősöm is, aki a gyerekkori nyaraiból a végtelen olvasáson túl arra emlékszik, hogy a család egy ismerőse révén minden évben mehetett egy bizonyos táborba, amelynek a közösségi játékai egy életre emlékezetesek maradtak.
Néhányan említették a később majdhogynem szitokszóvá tett napközis táborokat is – és nem éppen úgy, mintha kellemetlen emlékek kapcsolódtak volna ezekhez. De ami mindent vitt: a szabad, csoportos játék más gyerekekkel, unokatestvérekkel, barátokkal, vagy épp odacsapódott idegen gyerekekkel is. A napközis táborok is sokszor azért voltak emlékezetesek, mert valami igazán eredetit sikerült a többiekkel kitalálni – néha nem egészen veszélytelen kalandokat. Hetekig tartó szerepjátékot, kincskeresést, kerti sátrazást, felfedezőtúrát, kísérletezést ehető és majdnem ehető, esetleg felgyújtható anyagokkal.
Képernyő előtt gubbasztani, vagy „élménytáborban” szervezett programon részt venni nyilván biztonságosabb, valamit tanító táborokban elsajátítani valamit meg persze hasznos – a szörfözéstől a robotprogramozásig. De van-e még szabad bandázás? Kellően laza, de mégis szerethető, türelmes nagyszülők? Helyek, Ahol Elmehetünk A Falig (és néha át is mászhatunk, vagy meg is koccanhatunk rajta)?
Vajon ha húsz év, negyven év múlva valaki felteszi a kérdést, milyen emlékek fognak jönni?
Szemezgettünk párat a kérdés alá érkezett kommentekből:
„Nyári szünetben a nagymamámnál voltam vidéken. Sosem voltam egyedül, mindig voltak utcabeli gyerekek, vagy unokatesóim.
Reggeltől estig bicikliztünk, játszottunk, szalmakazalba ugráltunk. Ha éhesek lettünk, hazamentünk, a mamám a kezünkbe nyomta a cukros kenyeret, vagy zsíros kenyeret. Megettük, és már mentünk is. Este mosdás a lavórban, hetente egyszer fürdés a kádban, a nyári konyha előtt volt kirakva. Egymás után: először a kisebbek, aztán a nagyobbak.
Minden szerdán piac volt a faluban, akkor a mamám hozott parizert meg kólát. Az volt a hét fénypontja !
Érdekes módon nem féltett minket (vagy csak nem mondta). És mi mindig épségben hazaértünk... Imádtam ezeket a nyári szüneteket!”
„A szabadság. Akkor még volt, lehetett. Reggel kimentünk, aztán ettünk ott, ahol épp ért minket, mikor kinél, sötétedésig be sem mentünk. A folyóra jártunk fürdeni, nem kellett 10 percenként kenegetni magunkat, sosem égtünk, nyár végére olyanok voltunk, mint az afrikaiak. Együtt olvastuk a kötelezőket valamelyik fa alatt az árokban, az utcán szedtük a fáról a gyümölcsöt, nem szóltak ránk. Sőt, még tálat vagy szatyrot is kaptunk sokszor, ha megláttak minket.”
"A szabadság érzésére. Csak enni mentünk haza.Egész nap bicikliztünk, fogócskáztunk, játszottunk."
"A szabadság. Hogy alhatok. A galambok burukkolása. A balatoni nyaralások. A bandázások a barátokkal."
„Nagyszülőkkel, unokatesókkal mentünk vonattal Fonyódra egy napos kirándulásra. Mentünk még Budapestre és egésznap sétáltunk. Másik nagyszülőknél meg amikor ott aludtunk volt egy leves amit imádtunk (sajnos valószínűleg már sosem tudom meg milyen volt az a leves) meg a híres derelye és lavórban mosogatás. Mindig mesélt a mama nekünk, és dunyhával takaróztunk (igen még melegben is). Foteleket összetoltuk, az volt az ágy. Hirtelen ezek jutottak eszembe a nagyszülőkről.”
„Tükörtojás reggelire, paprikáskrumpli papaféle, sárga-kék csónak, hintaágy, kártyapartik, fürdés... talán reggelig tudnám sorolni. Hiányzik nagyon.”
„A nagyszüleimnél töltött hetek. És mikor a szomszéd néniékhez jöttek haza az unokák.”
Egy baráti társaság egymás szavába vágva idézgette a „régi szép”, csínytevésektől se mentes nyarat:
A nagyszülőknél töltött időre- csodálatos volt!
Az apai nagymamánál az unokatesókkal töltött idők a legemlékezetesebbek-annyi van, h el sem tudnám mindent írni, az anyai nagyszülőknél a szőlősben töltött idő vagy amikor elvittek horgászni, de rémlik egy erdős rész is, ahova elmentünk együtt
A dédszülőknél is az unokatesókkal voltam , ahol sárból főztünk és a tyúkok alól ki szedtük a tojást , amit szintén a sár tortába tettünk , annak ellenére , h a dédi megtiltotta , de itt nagy emlék,h egy rokon néni a ház végében folyó Sióból fogta a kárászokat és a dédi paprikás lisztbe forgatta és sütötte nekünk vagy amikor a kukoricával teli góréba ugráltunk fejest a zsizsikes kukoricába. Olyan is volt, hogy a vendégek poharából a megmaradt pár korty bort megittuk- szerintem én ott rúgtam be életemben először….
…mire a barátnő így folytatta: hogyne emlékeznék! toplistás a kukoricás górés magassarkús bemutató, azon még mindig nagyon jókat nevetek arra is emlékszem, mind ott hagytatok a dédinél,mert mindenkiért előbb jöttek! Versenypisilés a lépcsőn??? A lavórból hajmosás és fürdés az udvaron??
És hát a mamánál nyaralós emlékek mások, mint a dédinél de sosem felejtem el őket! Szerencsések vagyunk, hogy megélhettük ezeket együtt."
Vakmacska
