Szociális munkások, meseírók és illusztrátorok, önkéntesek és művészek az otthonteremtésért
„A régi kastély egy dombon állt. A faluból csak a füst szállt fel idáig, és piros motorján néha megjelent Róza, aki híreket hozott, vagy nagy ritkán egy-egy levelet valamelyik gyereknek. Mindig tudni lehetett, ha Róza jött, mert a piros motor kerekei hangosan nyikorogtak. A kis toronyablakból egy szénfekete szemű kisfiú leste, hogy jön-e aznap a piros motor. Robinak hívták.
A kastélyban százhat gyerek lakott, de a kis toronyszoba csak az övék volt, négyüké: Robié, Ábrusé, Teofilé és Natáliáé. A Lomnici gyerekek, csak így emlegették őket. „Ej, ezek a Lomnici gyerekek” – mindig így kezdték a nevelők, ha róluk beszéltek, és úgy folytatták, hogy már megint folyton együtt vannak, ha megszólítják őket, udvariasan, de kurtán felelnek, nem beszélgetnek senkivel, csak egymással. A kis Teofil folyton a nővérén csüng, Ábrus folyton olvas, Robi folyton álmodozik, és a fülüket sem mossák meg rendesen, biztosan azért nem hallják, ha hozzájuk szólnak.
Most is a kis toronyszobában kuksoltak, míg a többiek a feldíszített fa körül, a nagy társalgóban zsibongtak odalent.
Robinak volt egy távcsöve, olyan, mint régen a kalózoké, azzal leste Rózát a kis toronyablakban. Csakhogy aznap nem nyikorgott a kerék, a piros motornak nyoma sem volt. Odalent, a falu mögött a tó vize égkéken csillogott, és fázós varjak repültek át felette. Robi a vízre irányította a távcsövet, hátha meglát rajta egy kalózhajót. De sem kalózhajó, sem piros motor nem volt a láthatáron.
- Jönni fog nemsokára – vetett rá kökénykék pillantást Natália, aki a földön ülve fésülte éppen Teofilt. – Maradj nyugton! – szólt rá, mert a kicsi folyton elhúzta a fejét.
- Nem jön. Levél sem és ajándék sem – mondta Robi, és letelepedett melléjük a szőnyegre.
- Miért jönne? – nézett fel Ábris a könyvéből. – Harmincnégy napja nem írt egy sort sem.
- Cssss – pisszegte le Natália. – Küld valamit. Karácsonyra biztosan.
- Milyen karácsony? – vont vállat Ábris, és lapozott. Teofilnak lefelé kunkorodott a szája.
- Nem lesz karácsony? Otthon akarok lenni Mamuval és karácsonyt akarok!....”
A mese szerzője régi szerzőtársunk és kommentelőnk, Kertedi (az egyetlen valóban olyan szerző itt, aki igazából író…) és ennek a mesének természetesen van folytatása, itt meg is kereshetitek. Sőt, licitálhattok is rá, a hozzá tartozó illusztrációval együtt. Online aukción talál ugyanis új otthonra a kortárs gyerekírókat és illusztrátorokat tömörítő három alkotóközösség az Író Cimborák, az Illusztrátor Pajtások és a Hetirajz csoport alkotóinak 32 alkotáspárja. Három különleges alkotóműhelyről van szó, amelyek a kortárs gyerekirodalom alkotóit és illusztrátorait tömörítik. Tagjai formabontó, izgalmas alkotásokat készítenek, tehetséget gondoznak, iskolákkal, könyvtárakkal együttműködve közelebb hozzák a gyerekekhez az irodalom, az olvasás szeretetét.
Pontosan 10 éve, a Terebesi erdőben indult a történet. Mint egy igazi mese. Lerombolásra váró, szegényes kunyhók. Bajba jutottak, akik segítséget kértek két talpraesett lánytól. A két lány nyakába vette a világot és addig talpalt, míg a történet jó véget ért: a kunyhók lakói megmenekültek és boldogan éltek, míg…
Ha ez egy mese lenne, itt véget is érne a történet, csakhogy az idén 10 éves Utcáról Lakásba Egyesület története itt kezdődött.
A Város Mindenkié 2 koordinátora: Bende Anna és Kovács Vera ekkor még nem tudták, hogy egy olyan mozgalmat indítanak el, mely 10 év alatt több mint száz embernek segít visszatérni a hajléktalanságból bérlakásokba és több mint 300 embert támogathatnak rendszeres bérleti díj kiegészítéssel. Akkor még csak érezték, ami mára egy folyamatosan növekvő közösség hitvallása lett: a biztos lakhatás nem csak emberi jog, de a társadalmi részvétel és a személyes jóllét egyetlen lehetséges alapja is.
Az elmúlt 10 évben a mozgalom egyesületté alakult, partnerségre lépett a Kőbányai Önkormányzattal, Lakásügynökséget alapított, Mobilház projektet valósított meg, könyvet jelentetett meg hajléktalanok történeteiből Utak az erdőben címmel. A szomszédban zajló háború kitörése után nem csak magyar, de menekült rászorulókat is segített. Fellépett a hajléktalanság kriminalizációja ellen és munkatársai folyamatosan dolgoznak a szemléletformáláson és azon, hogy a lakhatási nehézségekkel és lehetséges kiutakkal kapcsolatos információk minél többekhez eljussanak.
“A munkánk nem könnyű. Nehéz helyzetben élő embereket segítünk nap mint nap, néha kilátástalannak tűnő helyzetekből kitörni. Az elmúlt 10 év céljainak megvalósításában hatalmas segítséget nyújtott a szilárd meggyőződésünk, hogy mindenkinek joga van egy helyhez, ahol élhet. És az, hogy rengeteg olyan ember, közösség, sőt cég állt mellénk, akik nem sajnálták szabadidejüket, két kezük erejét, szakértelmüket, pénzüket arra, hogy munkánkat támogassák. Végtelenül hálásak vagyunk nekik és bízunk benne, hogy újabb eredményes 10 év áll előttünk. Együtt adni új esélyt, új életet a rászorulóknak.” - mondta el Kovács Vera, az Utcáról Lakásból Egyesület egyik vezetője.
Az ULE a 10. évfordulót a 2017 után rendszeressé váló közösségi adománygyűjtő akciók összevonásával is ünnepli.
A mesékből lett alkotáspárokra itt lehet licitálni 2023.05.12-ig.
A licitre bocsátott alkotások 2023.04.12. és 05.12. között a budapesti FUGA-ban élőben is megtekinthetőek.
Felnőtteknek is
Idén ismert kortársak, a Szépírók Társaságának tagjai és ismert képzőművészek, többek között Analóg Angelika, Bukta Imre, Erdős Virág, Kemény Zsófi, Nádasdy Ádám, Nádler István, Rutkai Bori, Szabó T. Anna alkotásaira, vagy felajánlott személyes tárgyaira (kézirattól piros cipőig!) lehet élő aukción licitálni 2023.05.12-én a FUGA-ban.
Az aukció katalógusa és a felajánlók teljes listája itt tekinthető meg.
Kertedi és Vakmacska
