Első gyermekemet 2021. év elején szültem. Akkor még megengedett formában fogadott orvosommal és szülésznőmmel apás szülésre készültünk. Terminustúllépést követően pénteki napon (40+2) az orvosommal megbeszéltük, hogy hétfőn (40+5) - ha addig nem történik semmi - reggel befekszem, és indítanak, addig is a hétvégén lelkesen járjak egyik nap UH, másnap CTG vizsgálatokra a szülőszobára. (Akkor ebben a kórházban még ez volt a protokoll).

Szombatra a CTG volt a soros, azonban magas vérnyomást mértek a vizsgálat előtt, és a laborom sem lett jó, mivel fehérjét találtak a vizeletben. Ezért befektettek a szülészeti osztályra a gyermekágyas részlegre.

48 órás vizeletgyűjtési vizsgálatot írtak elő, amit már akkor sem értettem, hiszen az orvosom, az akkori osztályvezető főorvos hétfőn reggel amúgy is megindította volna a szülést. 

Napközben gyűjtögettem lelkesen a vizeletet nagy pocakkal, körülöttem a már megszült anyukákkal és kisbabáikkal. Túl sokat nem pihentem szombat este, fájásaim is voltak, ami nem volt meglepő, mert azelőtt is rendszeresen és sűrűn voltak jóslófájásaim, többször is azt hittem itt az idő, így már nem mertem hinni nekik. Éjjel azonban valahogy erősebbek lettek, így gondoltam jelzem ezt a nővéreknek. Kisétálva a nővérpulthoz nem találtam senkit, így elindultam a szülőszobák felé. Ott megvizsgáltak, és mivel két ujjnyira már ki voltam tágulva, így mondták, hogy pakoljam össze a táskámat és jöjjek vissza azzal a szülőszobákra. 

Felhívtam Férjet, hogy jöhet, szerencsére magától megindult a gyermekünk kifelé. Ez volt kb. éjjel fél 2 körül. Mikor beért a Férjem, még egészen vidáman viseltem a fájásokat, aztán kb. 3 óra környékén már határozottan nem voltak kellemesek, hívták is a fogadott orvosomat, aki így elindult otthonról a kórházba. Innentől eléggé összefolynak az események, mert nagyon beerősödtek a fájások, mivel a CTG rajtam volt, végig feküdnöm kellett, ami egy idő után sehogy sem volt kényelmes, de hiába kértem, hogy valamin változtassunk, akkor már az volt a mondás, hogy várjuk meg az orvosomat.

A főorvos úr megérkezve megvizsgált, és mivel már 4 ujjnyira ki voltam tágulva, burkot is repesztett. Ettől kezdve igazán sürgetővé vált a helyzet, még erősebb fájások jöttek, amik hamarosan tolófájásokká váltak.

Tapasztalatlanként nem igazán éreztem hogyan is kell nyomni, de az orvosom nyugodt, de mégis nagyon határozott hangjának köszönhetően - amiért nagyon hálás vagyok - mindenféle fájdalomcsillapítás nélkül egy pici gátmetszéssel végül kicsivel hajnali fél 6 után megszületett első gyermekünk. Mivel a tolófájások elején nem igazán sikerült jól nyomnom és lélegeznem, az orvosom aggódott, hogy nem jut elég oxigén a babának, ezért lehívták az ügyeletes gyermekorvost is, aki rögtön elvitte megvizsgálni, így nem tették rám először, hanem csak miután visszahozták. Semmi gond nem volt vele, szerencsére.

Második gyermekünket idén szintén év elejére vártuk, az utolsó hetekben nekem ismét sűrűn és rendszeresen jelentkeztek jóslófájásaim, egyik alkalommal (éppen szilveszterkor) azt hittem, hogy indul is a buli, ezért - mikor már másfél órája rendszeres 5 perces fájásaim voltak - bementünk a kórházba, ahol azok teljesen megszűntek, így, bár elég frusztráltan ugyan, de hazajöttünk. (A kórház szó szerint percekre van tőlünk, így nem kellett messzire menni.)

A terminus betöltése előtt 2 nappal a kora estét egy jó hosszú fürdéssel töltöttem hajmosással egybekötve, igazán jól esett, a kádban pedig újra elindultak a már megszokott jóslófájások, amik aztán lecsendesedtek a fürdés végére. Este sorozatnézéssel ütöttük el az időt Férjjel, 11 óra magasságában egyik mosdójárat közben pedig észrevettem, hogy diszkréten távozott a nyákdugó. A mosdóból visszatérve meséltem a Férjemnek lelkesen a felfedezést, aki nyugalomra intett, hogy innen még messze a szülés, így szinte azonnal el is aludt. Lefeküdtem, elindítottam egy újabb részt a sorozatból és arra gondoltam, milyen érdekes lenne ha ezúttal nem fájásokkal indulna a vajúdás, hanem elfolyna a magzatvíz. Abban a pillanatban egy halk pukkanást hallottam és elfolyt a magzatvíz. Felébresztettem Férjet, aki bár elég zavart volt, de gyorsan hozott egy törölközőt, és amíg én rendbe szedtem magam a fürdőben ő felhívta a Nagyszülőket, hogy jöjjenek vigyázni a “Nagyra”, mert bejelentkezett a “Kicsi”.

Elindultunk a kórházba, ahol éjfél után pár perccel megvizsgáltak a szülőszobáknál. Azonban mivel csak 1 cm-re voltam kitágulva nem akartak felvenni a szülőszobára, hanem ismételten befektettek a szülészeti osztályra. Hiába látszott a CTG-n is, valamint jeleztem is, hogy ugyan elviselhető, de rendszeres fájásaim vannak, azt mondták, mostanában ebből nem lesz baba. Mondtam az ügyeletes orvosnak, hogy szerintem műszakváltás előtt találkozunk. Nem igazán hittek nekem.

Átsétáltam és berendezkedtem a gyermekágyas részlegen ismét, és lefeküdtem az ágyba. Rövid idő után elkezdtem jegyzetelni a fájásaimat, majd mivel rendszertelenül (3-7 percenként) ugyan, de egy óra alatt 12-13 fájásom is volt, kisétáltam a nővérpulthoz jelezni. Eléggé szkeptikusan fogadott a szülésznő, de felhívta a szülőszobán az ügyeletes orvost, aki elküldött zuhanyozni. A zuhany alatt nagyon felerősödtek a fájások, 2-3 percenként folyamatosan jöttek, nem győztem szorítani a kapaszkodót. 

Nagy nehezen megtörölköztem, felöltöztem és ismét kisétáltam (vagy inkább kivonszoltam magam) a nővérpulthoz, ami közben szinten volt egy fájásom. A szülésznő megjegyezte gúnyosan, hogy 3 perc telt el. Mondtam, hogy elhiszem, viszont nekem borzasztóan fáj, könyörögtem, hogy valami történjen. Nagy nehezen mondta, hogy rendben akkor megvizsgál. A vizsgálóra alig tudtam felfeküdni, a szülésznő viszont nem érte el a méhszájamat, így összehúzódás közben kellett megvizsgálnia, ami borzasztó volt. Meglepődve közölte, hogy hát ez 6 cm. Szedjük össze a cuccomat, és siessünk a szülőszobára, hogy a következő fájás már ott jöjjön. (Valahogy nem volt erőm belekezdeni az én megmondtam című monológba, bár ideillett volna.)

Útközben szintén volt egy fájásom, pedig csak egy rövid folyosón kellett végigmenni, gyorsan hívtam is a Férjemet, hogy jöjjön, ez volt 2:17-kor. A szülőszobák előtt ismét jött egy összehúzódás és meglepődve kiáltottam fel, hogy nyomnom kell. Gyorsan felfektettek egy ágyra, és elkezdték elővenni a CTG-t. Jeleztem, hogy erre szerintem már nem lesz idő, tolófájásaim vannak, rám szóltak, hogy ne nyomjak. Szorítottam az ágy szélét és ordítottam a fájdalomtól. Kb. még 3 tolófájást követően 2:26-kor megszületett a második gyermekünk. 

Azonnal felsírt, rám rakták, majd pár perc múlva megérkezett a Férjem is, aki bár nem értette és eléggé össze volt zavarodva, hogy hogyan lehetünk máris eggyel többen, de nagyon örült, hogy senkinek semmi baja. Minimálisan repedtem, amit a méhlepény megszületése után gyorsan összevarrtak. 

Két órát töltöttünk együtt hárman, ami alatt jeleztük a családnak a meglepő hirtelenségű, jó híreket. Közben megbeszéltük a szülésznővel, hogy ez nem az a szülés volt, amit mindenkinek mesélni fognak.

Ági