Nyakunkon az első szülinap! 

Egyáltalán nem értem, mikor olyanokat mondanak anyukák, hogy "Jaaaaj, neked már nem akkor cucc, hogy... elindult, az első szó vagy első szülinap!"  Már annyiszor átélted.

Már hogy ne lenne?!?!? 

Ez másik gyerek!

Minden gyerekem első lépése, szava, szülinapja igenis nagy dolog! Hiszen neki az az első.

Van is nagy készülődés. KicsiLány naponta jelzi, hogy még hány nap van hátra. Azt hiszem ez saját magának is egy figyelmeztetés, mert ő kitalálta, hogy ír egy mesét PiciLánynak ajándékba, amit feltétlenül olvassak el neki minden este. Nanáhogy! Remélem rajz is lesz hozzá, mert annyira különlegesek a figurái. 

Kedves elképzelése, hogy legyen saját trancsírozható tortája az ünnepeltnek. Hát legyen! Egy muffin méretű tejberizs torta lesz rózsaszín gyertyával, természetesen. 

A lelkes apuka fejébe vette, hogy ő márpedig megtanítja ebben a pár napban a kislányának, hogyan kell elfújni a gyertyát. Mondtam: haha, de azért figyeltem a folyamatot. A játékba a lányok is beszálltak és lelkesen fújkálták a mécsest hármasban. És egyszer csak a tanítás beért, mert igaz, hogy ráliheg a lángra, de az elalszik. Cuki.

Az én fejemben már készül a csajtorta. A Hello Kitty pezsgő ott lapul a kamrában, csillogó pink 1-es a tortába és szivárvány színű happy birthday lufi is van már. 

Az első lépések.... rémesen bizonytalanok és az állás is ingtag még. Kb kikényszeríteni tudjuk csak, azt az 1-2 lépést is vagy a felállást. De muszáj. Ez a házifeladatunk. Lenne, ha menne, de nagyon nem akar együttműködni a lányzó. 

Kedves (nem égő) pipával a szájában leült az előírt módon, na az volt olyan izgi, hogy elindult érte. Meg a Monsteres doboz...szuper. Ezek is mindössze néhány lépésig. 

Szombaton megtört a jég! A rémes péntek éjszaka után félkómában nyögtünk az ágyban, a kicsik meg babáztak. Hál'Isten.

Egyszercsak halljuk a lelkes számolásukat, ami egészen 11-ig tartott! Milyen kár, hogy nem láttuk. De semmi erőnk nem volt megmozdulni. 

Részemről a fogyókúrát felfüggesztettem karácsonykor és mitagadás, úgymaradtam. Pedig már simán az ugribugrit is csinálhatnám. 

Kedves is nyafog egy ideje, hogy hová tűnt az ereje és mi ez az aputest. A könyöktörés elég rendesen kicsinálta ezen a téren. Meg kikapcsolódás is neki az edzés. Végre vett egy nagy levegőt és beszerezte a terembérletet. 

Az életben nem vágytam ilyen helyekre. Jááájjjj. Alapból közöm nincs a fitness cuccokhoz. Sosem számoltam kalóriákat, néztem testzsírt, hasonlók. Kedvenc ruhákban és a tükörképemben mérem magam. Sosem voltam modell alkat, de nem is akartam az lenni. Voltam 50kg, de 70 is. Mindez még "megboldogult lánykoromban". 

Folyton mozgásban vagyok, nem hiányzott az edzőterem, de leginkább a vele járó feeling.

Van egy csaj, aki ilyen riszatornát csinál. Még száz éve töltöttem le. Azt bírom. Szórakoztató és hasznos is. Nekem már bizonyított. 

Így, hogy húzzuk egymást, sokkal könnyebb. És milyen jó, hogy támogató háttérben csinálom és nincs bennem az, hogy ne nézzenek! Kedves távoltartja PiciLányt én meg ugrizom. Nincs beszólás meg poénkodás, csak dicséret. 

Nálam kb egy hónap után már elég látványos szokott lenni az eredmény. Feltéve, hogy nem.zabálok, csak eszem.

Jól is esik a mindennapi ugribugri, meg szeretném mielőbb látni a munka gyümölcsét. 

Sajna a melleim nem lesznek tőle kisebbek, a debella hatás megmarad. Nyeh.

Ha a kedvenc pólóim ugyanúgy hordhatalan haskilógósak is lesznek, legalább a nyári sortjaimba beleférek remélem.

Büszkék vagyunk magunkra és egymásra.

Előirányoztuk, hogy a strandszezonra baromi jól fogunk kinézni. Én mondjuk megelégszem a terhesség előtti alakommal.

Az sem mellékes, hogy edzeni zene nélkül nem lehet! Így minimum tíz szuper dalt is meghallgatok egy nap. Meg amúgy is. Jön a koncert, értelemszerűen több Beast In Black szól, mint máskor. 

PiciLánynak is van kedvenc dala tőlük. Ilyenkor ugrál a hintában és szélesen vigyorog, miközben nézi ahogy ritmusra keverem az ebédet. 

Újabban az etetőszékben is ugrál és rájött, hogy ez több, mint szórakoztató! Ugyanis közlekedik is így. Csak fél métert mondjuk, de tetszik neki a dolog.

Ahogy közeledett a hétvége, úgy lettem egyre kialvatlanabb. Nagyjából félóránként max óránként ébredt PiciLány két egymást követő éjszaka, de az előzőek sem voltak hej de vidámak. Bennem kb a lidocain gél tartja a lelket, meg az, hogy már mind a négy fog szinte kint van. Kár, hogy csak szinte.

Azt hiszem ez az anyasági minőségem szintmérője. Hogy tudok-e pihenni. Nem 8 órát egyben, de mondjuk viszonylag zökkenőmentes 6 óra (értsd: ébred-cici-alvás) már megteszi. Ha ez nincs több éjjelen át, akkor zombizom. Aztán nőnek a fejeim vagy simán HP leszek, ami nem Harry Pottert jelenti. 

Belőlem igen gyorsan csinálna pszichopatát pár alvásmentes éjszaka. Ezért nincs se külön ágy, pláne külön szoba.

Nem kicsit izgultam, hogy ilyen éjszakák után, milyen lesz a vasárnap, amikor lelépünk. 

Arra a napra szabit intéztem magunknak. Csak PiciLány és mi. Jujjjj de jó lesz! Majd lakkozgatom a körmeimet míg alszik és felkenek egy pakolást a képemre, kipróbálom a szájmaszkot és a szemtapaszt, amit NagyLánnyal vettünk a csajosdrogériás sétánkon, Kedvessel nem főzünk, hanem eszük egy kínait. 

Ugye milyen zen?

Persze nehogymár...

Az élet pedig jött és anyut ledöntötte valami influenza. Szerencsére se láz, se semmi komoly, de nyilván nem vállal gyerekeket.

A bulit nem hagyjuk veszni, az biztos. Legrosszabb esetben megyek KicsiLánnyal.

De én Kedvessel akartam!

Barátnőm húzott ki az aggódásból és bevállalta az összes gyereket. Neki is van három. Az enyémekkel egyidősek. Van rutin és nagyon hasonló rendszerben működik, mint mi. Jó lesz.

Ha nem is zenben, de minden tervezett szépítést megcsináltam. Persze minek... hiszen kit érdekel? Pláne a sötétben ki látja. Hehe.

Még én sem, de a tudat, hogy én most női minőségben megyek el itthonról, az egyszerűen követelte bennem ezt a kényeztetést.

PiciLány annyira nem volt boldog, mikor barinő megérkezett este. Megvetően fürkészte őt.

"Szóval te vagy, akivel el kell majd aludnom..."

Nyekegett meg brekegett. Aztán belekezdett a szívszaggató panaszba. 

Akkor most tényleg???? Tényleg elmentek és itthagytok. Így, hogy sírok és még a krokodilkönnyeim sem hatnak meg????

Barinő rámpiritott, hogy öltözzek, de mint a villám. Ez nem lesz jobb úgysem. 

"Húzzál le egy felest, és indulás!"

Mindent bevetettünk és megpróbáltunk. A pálinkás kenyéren kívül.

Ugrás a macskás harisnyába, miniszoknya fel, szegecses öv be, smink fel, illatfelhő szissz.

Kabát, táska, Sziapusziszeretünkmajdjövünk!

Már az ajtócsukódás után hallottuk, hogy csendesedik. Alig ültünk a villamoson, mikor jött az üzi:

Elaludt mei-taiban.

Juhuhúúú!

A későbbi ébredésnek is ez volt a kulcsa. Mei-tai és Bóbita. Nem zavarta, hogy nem anyu illata és hangja, de valami hasonló a szitu. Szódával elmegy....

A nagyoknak sem lehetett okuk panaszra. Barinő még esti mesét is olvasott nekik. Szóval szinte én voltam, hihi.

Mi meg rohadtjót buliztunk! 

Kedves olyan fáradt volt, hogy aggódtam mennyire tudja majd élvezni, de az én lelkesedésem lassan átragadt rá is. A zene pedig vitte magával. Eszeveszett hangú fickó az énekes. Nem lehet nem meghalni ettől a hangtól! 

Másfél óra őrjöngés pipa, napi edzésnek is megteszi simán. Csak a nyakam.... meg a hangszálaim voltak szomorúak már hazafelé.

Koncertezni együtt a legjobb. Mert az én haverom, ahogy az ő barinője sem szeret előre menni. Így ha nem egymással megyünk, akkor valahogy nem olyan felszabadult a buli. 

Nekünk a harmadik sor közepe a kedvencünk. Jól is látsz, de élet is van. A barátaink meg a hátsó sorokban érzik jól magukat.

Sittysutty elrepült ez a pár óra. Kezdtem volna elölről szívesen. Hazafelé már azt fejetegettem, hogy vajon PiciLánytól mikor mehetünk fesztiválozni több napra. Mondjuk ha napközben együtt vagyunk és csak éjszakára lépünk le. Mert sátorozni jó!

Nem holnap lesz. Most ennek a jól alakult estének is örülünk. És várjuk a júniusi bulit. Oda KicsiLány is jön. De csitt! Mert neki meglepi!

Nanta