PiciLány azt hiszem belátta, hogy túltolta a drámázást a múlthéten és átment cukiba. Rendesen aludt, ami azt jelenti, hogy kb kétféleképpen lehetséges a nap alakulása. Vagy egyszer alszik száz órát, vagy kétszer ötvenet. 

Baromi boldog, ha sikerül felállni, de ezt még akadályozzuk. Egyrészt nem nagyon van hol, de ami komolyabb akadály, hogy a cipőcske, ami rajta van -egy ilyen kocsicipő- nem segíti, hanem pont ellenkezőleg. Hogy mi a konkrét ok, azt nem tudom, de csak ebben nem áll fel. Zokniban vagy rendes járós bőrcipőben pedig azonnal és mondhatni bárhol.

A teperés gyorsul és a bebarangolt terület is nő. Már nem viszem magammal mindenhová, csak megyek, ő meg jön utánam. Szóval jó kutya. Hihihi.

Hatalmasat nem nőtt. Most 70 centi és 8560g, azaz két hónap alatt olyan másfél centivel lett hosszabb és 600 grammal nehezebb. Enni továbbra sem hajlandó mennyiséget, de megkóstolni mindent muszáj. Az, hogy a bulátát a tányéromról a hambi mellől... 

Te teljesen hülyének nézel, anyu!?!?

Hát odaadtam neki a saláta keményebb részét. Csak mondom, hogy a kedvenc falatomat dobtam oda rágókának. Brühühü. Mert ha megenné, mitbánomén! De csak nyálazta.

Doki néni kicsit aggódik, hogy nem lesz ez így jó. Kellene lassan enni, mert le fog fogyni. Már ezt is megjártam egyszer, szóval nem aggódom magam betegre emiatt. Nem kizárt, hogy most lesz egy olyan gyerekem, aki "körömpörkölttel" kezdi az evést. 

Pancsolni még mindig nem szeret. Na ebben (legalább) rám ütött. A zuhanynak viszont visong. A kád vízben meg... mintha csak ülne a szoba közepén. Fogja a játékot és rágicsálja, de tökre nem érdekli a más közeg.

És most mindenkiről néhány szó...

NagyFiú,

ahogy sejtettem kicsit belehal a melóba, de természetesen nem fáradt. Hahaha. Nyolc óra suli után hat óra munka. Iskola után belapátolja a kaját, feldobja a táskáját a szobájába és már megy is dolgozni. Este fél 11-kor ér haza. Eszik, fürdik és eldől, mint egy zsák krumpli. Ez heti kétszer. Plusz hétvégén délután is megy. 

Nekem nyolc. Persze csak addig, amíg nem látszik meg a jegyein. Mert az éppencsak megvolt a kettes gyerekem, jelenleg 4,5-ös tanulmányi átlagot mondhat a magáénak.

NagyLány,

telefon idejét jócskán visszavettük úgy egy hónappal ezelőtt. Addig maradhatott a nyári üzem, amíg minden simán megy. Nem ment. Tanulás a sarokban és búbánat nemevéssel. Szóval drasztikusan szűkebbre húztuk a képernyőidőt és mellé a videós alkalmazásokat is lekorlátoztuk. Nagyon látható volt minden rossz a gyereken, amik ezekről keringenek.

A tajparaszt stílus egy jellegzetes kamasz vonás, de Kedves a napokban így is megelégelte. Fogta és nullára vette a telefonozást. Használhatja arra, amire való. Telefonálni. Na jó, zenét hallgathat. Pont. 

Azóta sokkal normálisabb és folyton olvas, fest. 

Persze nyilván mi vagyunk a "Köcsög anyámék", de nem baj.

KicsiLány

és a fésű valahogy nem tudtak megbarátkozni az elmúlt tíz év alatt sem. A haja viszont elképesztő gyorsan nő. Mindig nagyon hosszú  és nagyon sok. Meg folyton kócos. Néhol időnként rasztás. Amúgy neki való stílus lenne, de majd egy öt év múlva...

Elkapott az ideg, hogy akkor mostazonnal hajmosás! De le is vágtam vagy húsz centit. 

Nem volt feszkó, csak toltuk gyorsba fekvés előtt fél órával. 

A haja még mindig hosszú, de fokozatosra vágtam. Kicsit csini, de még oké a stílusához. Sokkal könnyebb kezelni, de ettől még a fésű nem lett jobb haverja.

Ha nem láttam volna már ilyen lelakott hangulatú kiskamaszt a családban, biztosan tördelném a kezem -ahogy akkor tettem...

Milyen felnőtt lesz ebből a gyerekből???

Hát gondolom azért normális. A másik is az lesz. Mostmár látom.

KicsiFiú

egyre ügyesebben babázik, így már rá lehet bízni kisebb vigyázásokat. Mondjuk míg elszaladok egy valamiért, vigyáz rá az etetőszékben, pelenkázón, ágyon.

Imád PiciLánnyal játszani, ami hát... nehezen nevezhető valóban játszásnak, de amíg mindketten élvezik....

Azzal, hogy korán sötét van, a lent játszás hétköznap kizárva. Hiányzik neki, de cserébe jut ideje autózni és legózni. Persze ő mindent szeretne abban a két szabad órában, ami suli után jut. Mondjuk vagy tíz órányi ötlete szokott lenni.

Kedves

igazán klassz apuka és bár nyilván totál magas neki a női bonyolult észjárás (hahaha), nagyon jófej férj is. Ha ki is kattintjuk egymást, akkor is tök cukin próbál egyszercsak megfejtést találni arra a bizonyos 

-Mi a baj?

-SEMMI!

vagy a 

-Mi a baj?

-MINDEN!

jellegzetes szitura.

Én meg

azta dejótbuliztaaaaam! 

Nem a legjobb napunk volt. Jutott feszkó bőven. Kiben miért. Én izgultam, hogy PiciLány mennyire lesz jófej este, Kedves meg.... azt hiszem nagyon fájt neki, hogy erre a bulira ő készült a barátaival még tavasszal, de jött az élet és odavert. Nekem viszont jött a haverom, hogy "Itt a jegy, gyere velem! Egyedül nem jó."

Nem bírtam nemet mondani. Imádom ezt a bandát. Én is. Hát szemlesütve vázoltam a felvillanó lehetőséget Kedvesnek. Nyilván megértette. Nekem is fájt, hogy nem együtt megyünk. Pláne, ha csak ő ment volna.

Próbáltam nem látványos izgalomban készülni. Aztán azt gondoltam, hogy 

"Nehogymááár! Nekem is jár!"

Persze ebben nem volt kétség benne sem.Totál éreztem ami benne kavargott. Helycserés szívfájás.

Belecsúsztam a neccharisnyámba, meg vagy négy féle cuccot cibáltam magamra. Minimum olyan jól akartam kinézni, mint múltkor.

Végre meglett a szuperdögös szerkóm. Kedves is elismerően pillogott utánam, én meg ellibbentem az éjszakába. 

Kicsit késve értünk, mert az előzenekar is szívügyem, de csak az utolsó két számot láttuk. Viszont mire jött a lényeg, mi teljes hangulatban voltunk. Én kb totál extázisban őrjöngtem végig a másfél órát! Telitorokból üvöltve tomboltam. 

A haverom nem bírja úgy a tömeget, hát viszonylag hátulról néztük. Én viszont imádom a fullasztó heringezést, szóval a zúzósabb nótáknál mentem is a sűrűjébe. 

A ráadáson is túl voltunk, mikor kis fájdalommal a szívemben indultam a ruhatárhoz -megelőzve a tömeget. A kedvenc dalom nem volt. Nyüssz.

És akkor kabáttal a kezemben hallom a közönség énekeltetését:

"Uhh-ahh"

      Werewolves of Armenia-a-a-a

Ordítottam, ahogy a csövön kifér és kabátostul romboltam a tömegbe a pogókört keresve. Amit nem találtam. Bánat. Azért elég őrült pasik közé keveredtem, szóval az élmény teljes volt így is. 

Igaz, a fincsi meleg kendőm a Barba Negra padlóján végezte...valahol, de bánja fene!

 Intravénás nyugtatóként hatott az este.

Kedves meg szuper volt! Nála aztán nincs kecmec! 

PiciLánynak esélye nem volt sztrájkolni. Fecskendővel belelőtte a kaját a szájába. Cicababa etetés. Hehe.

Ezután -ilyen a világon nincs!- gyermekecske 5:30-ig úgy aludt, mint a bunda. 

Szombat. Férfiak napja.

Kedves chilli challenge-re készült a srácokkal, de a banda fele lebetegedett. Szegénynek rossz kör volt ez a hét. Pénteken azért lelazult a kollégákkal.

Én meg vasárnap este leléptem barátnőzni. 

Igaza volt, mikor leosztott.

Ez már nem az a kapcsolat, nem az a háttér. Szóval leszek szíves legalább havonta egyszer elhúzni és megőrülni valahol, valakivel.

"Oké, Apu. Úgy lesz!"

Nanta