Nemrég meséltem az elsős kislányom értékelőfüzetéről, mely időközben olyan színes lett, mint az őszi erdő. (Gy.k. a magatartása még mindig hagy kívánnivalót maga után.) Kíváncsian vártam a tanulmányi eredményeivel kapcsolatos visszajelzést is. Nézegettem a munkafüzeteit, amiben az eleinte reszkető cicabetűk egyre erősödnek (bár egy jó nagy hisztit levágott év elején, hogy az írás neki NEM MEGY – nem tudom, kitől tanulta…), és a számokat is csodásan le tudja írni már rendezett sorokban.
Aztán egyszer csak élesedett az e-napló, és megkaptam ömlesztve az első hetek értékeléseit. Jó és jeles „minősítés” szerepel a legtöbb tantárgynál, kivéve egy olvasás értékelésnél, ahol MEGFELELŐ került a naplóba (témazáró nagydolgozat). És itt egy kicsit elbizonytalanodtam, mivel kapott már JELES értékelést is a tantárgyból. Szóval akkor hogy is van ez az értékelőrendszer?
Ha a MEGFELELŐ-ből indulunk ki, akkor a kategóriák így alakulnak:
- nem felelt meg
- megfelelt
- jól megfelelt
- kiválóan megfelelt
Ha viszont a JELES szerepel az értékelési rendszerben, akkor az osztályzatoknál ezek szerepelhetnek:
- elégtelen
- elégséges
- közepes
- jó
- jeles
Erre rá fogok kérdezni a következő fogadóórán, lehet, hogy csak elírás volt.
És akkor térjünk egy kicsit vissza az e-naplóhoz. Tök jó, hogy van, én szeretem azonnal látni, hogy milyen jegyeket kapnak a gyerekek, és nincs több trükközés azzal, hogy nem írja be az ellenőrzőbe vagy nem mondja el aznap, ha rossz jegyet kapott. Ezzel viszont csak az a gond, hogy nem minden tanár vezeti rendszeresen az e-naplót, azaz ugyanott vagyunk: hiába látom rögtön, ha kap egy karót a hatodikosom, vagy hogy ötösre sikerült a matek témazárója, ha a tanár nem rögzíti az összes jegyet (folyamatában). Így előfordulhat az, hogy a beírt jegyek alapján örömködök, hogy a gyerek milyen jól teljesít, aztán kiderül, hogy két egyest még nem írt be a tanerő. Szóval csak úgy van értelme az elektronikus rendszernek, ha a tanárok rendesen vezetik az e-naplót. (És most akkor itt abba ne menjünk bele, hogy ehhez megvannak-e a tárgyi feltételek úgy mint normális számítógép normális wifivel, esetleg otthonról való hozzáférési lehetőség az elektronikus rendszerhez. Mert gyanítom, hogy nem mindig a tanár lustaságán múlik, hogy mikor írja be az e-naplóba a gyerekek jegyeit…)
Tünde
E-napló, az októbertől elvileg nálunk is élesedik. Elvileg mondom, mert eddig gyakorlati megvalósításról egy vak hangot nem hallottunk, sem hivatalos, sem nemhivatalos közlés formájában, arról sem, mikor várható valódi elérés és használat. Nem mintha egyelőre sok pluszt nyernék ki belőle: az ellenőrzők, sőt, maguk a dolgozatok is időben elém kerülnek, a tartalmuk meg kevésbé hektikus. Én egyébként mindig a fejemet csóválom, ha valaki tudása páros héten elégtelen, páratlanon jeles, ott valami hiba van a kréta körül. Már hogy konkrétan a kréta körül kell keresni a magyarázatot, mert ez a kép aligha tükröz valódi, hitelesen mért teljesítményt, ergo a gyereken mi alapján is kérnék számon és mit is.
Bár idén kevésbé mutatott extra fáradtságot bármelyik gyerekem (a tavaly első félév a hatodikosnak konkrétan horror volt, nekem is, és a vége egy ingerült feljegyzés lett, amit kolléga-szülőtárs-barátnőnek írtam ugyan, de kacskaringós úton elérte az iskola igazgatóját is, aki nem bűnbakot keresett, se bennem, se a kollégáiban, hanem megoldást. Ilyen is van...), de nem jött rosszul az őszi szünet, hogy az időnként túlpörögni látszó hatésféléves higgadjon. Neki ugyanis ez kell: személyre szabott figyelem, mozgós-mesélős képernyőmentes napok (bár a pörgést néha pont a képernyő előtt vezeti le esténként), hogy hagyhassam néha akár este kreatívnak lenni, ha épp akkor jön rá (megtalálta például a két éve tesztelt filctollkészítőt, és két vidám estét töltött vele, míg ki nem fogyott az alapkészlet).
Az ő osztálya egyébként sporttagozatos, és felvetették a szülők közt, nem sok-e a heti két délutáni edzés, hiszen van, aki emellett még jár más foglalkozásra is (labdás tornára, focira), nem hajtjuk-e túl puszta jó szándékból őket. A reakció meglepő volt: a legtöbb szülő egyrészt megkérdezte a gyereket (nem a feje felett mondott valamit), másrészt úgy látta, fizikailag nincsenek túlterhelve. Az én fiam konkrétan emelt és visító hangon közölte a kocsi hátsó üléséről, hogy nem kevesebbet, TÖBBET szeretne akár a kérdéses edzésből. Piros pont E. bácsinak, az iskola veterán testnevelőjének, aki huszonéve bírja energiával és fantáziával.
Nem csak ilyen vidámságok történtek azért: az egyik tanító néni családjában baleset történt, lehetett volna akár rosszabb is, jó pár napig a párja és a hirtelen bevont helyettesítő igyekeztek helyt állni. Aztán hősiesen visszatért, őszintén szólva fogalmam sincs, hogy osztja meg az energiáját a saját gyerek megszaporodott problémái és a mieink közt, mindenesetre a szülőin és utána is pontos volt, összeszedett, figyelmes. A helyében én nagyjából úgy estem volna széjjel, mint kutyagumi a nyári napsütésben.
Vakmacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
