2012 nyár elején kezdtük el a babatervezést a párommal, de valamiért arra voltam felkészülve, hogy nem fog rögtön összejönni. 34 éves voltam, a környezetemben rengeteg eset volt, hogy küzdeni kellett a babáért. Kb. fél évvel korábban abbahagytam a fogamzásgátlót. A ciklusom nehezen rendeződött, volt néhány furcsa periódus, előfordult, hogy 14 naponta menstruáltam, volt 25 napos ciklus is (ami egyébként nálam teljesen normálisnak volt mondható, inkább 24-25 napos ciklusaim voltak a fogamzásgátló előtti időszakban is). Felkerestem a nőgyógyászt, hozzáteszem, hogy magán, nem olcsó nőgyógyászt. Már régóta jártam hozzá, de a kapcsolatunk receptírásra és az éves rákszűrésre terjedt ki. Nézegette egy darabig a naptárat, amit elé tettem, majd megvonta a vállát, hogy szerinte majd rendeződik. Javasolta, hogy fogyni kellene (megjegyzem, lehet, hogy nem voltam nádszál karcsú, de 5 kilónál több súlyfelesleg semmiképpen nem volt rajtam...). Majd mondta, hogyha összejönne a baba, szüljek nála, de ő csak magánkórházban vállal szülést, úgyhogy úgy készüljek majd. Nem is szóltam semmit, fizettem, eljöttem, de tudtam, hogy nem fogunk többet találkozni.
Gondolkoztam, hogy felkeresek másik orvost (nőgyógyászt vagy endokrinológust) a ciklusproblémákkal, de úgy gondoltam, adok még magamnak néhány hónapot. Addig szedek vitaminokat, mozgok, stb., készülve a terhességre. Elkezdtem inni a cickafark/palástfű tea kombinációt, ajánlották ismerősök, és persze kutattam a neten is. A következő ciklusom már 28 napos volt, hogy ennek köszönhetően vagy nem, sosem fogom megtudni. Augusztus elején pozitív lett a teszt, HURRÁ!!! Kezdhetem a nőgyógyászkeresést. Barátnőktől kérdeztem, bújtam a netet, végül úgy tűnt, megtaláltam az igazit, be is jelentkeztem hozzá. Eljött a vizsgálat ideje, láttuk a pici szívét dobogni, leírhatatlan boldogság volt! Megkaptam a beutalót az első laborvizsgálatra is.
A következő vizsgálaton megkaptam a laboreredményeket, minden rendben volt, egyet kivéve és az a TSH. 8 (!) volt az eredmény. Aki már találkozott ezzel életében, nyilván tudja, hogy ez nagyon sok. A referenciatartomány alja 4, teherbeeséshez már inkább 1-2 közöttit tartanak ideálisnak. Nekem ezelőtt soha nem mérték, tünetem nem volt egyáltalán, úgyhogy nem is sejtettem, hogy lehet ilyen irányú problémám. Hogy mikor kezdődött, volt-e már a terhesség előtt vagy akkor kezdődött, nem lehet tudni. Sokan mondják, hogy a pajzsmirigy alulműködés nagyon megnehezíti a teherbeesést, nálam azonban ez nem így volt, hiszen hamar terhes lettem.
Mindenesetre a laboreredményt látva nagyon megijedtem. Utánaolvastam az interneten (amit tudom, hogy sosem szabadna, de mindig megteszek), és elég lesújtó dolgokat írtak. Nagy esély a vetélésre - a baba nem lesz okos - értelmi fogyatékosság... Rögtön irány az endokrinológus, aki viszont megnyugtatott. Igen, ez egy elég rossz eredmény, de mivel a többi pajzsmirigyhormon-eredményem teljesen jó, nem kell kétségbeesni. Gyógyszert viszont szedni kell.
A terhességem szépen haladt előre, a gyógyszert szedtem, a TSH visszakúszott normál tartományba. A terheléses cukorvizsgálaton kiderült a terhességi cukorbetegségem, diétáznom kellett. Ennek köszönhetően a 9. hónap végére 9 kilóval lettem több, mint a kezdetekkor, végig jól éreztem magam, dolgoztam. Április közepére voltam kiírva, végig fitt voltam, jöttem-mentem. A szülésem gyors volt és problémamentes, gyakorlatilag néhány óra alatt lezajlott elejétől a végéig. Picinyke babám 2800 grammal született teljesen egészségesen.
Megbeszéltük a párommal, hogy egyelőre a testvér még ne jöjjön, úgyhogy spirált tetettem fel néhány hónappal a szülés után. Menstruációm nem volt a szoptatás, aztán a spirál miatt.
Mikor kétéves lett a kislányunk, kezdtünk beszélni a következő babáról, a spirált kivetettem és vártam, hogy jelentkezzen a menstruáció. A nagykönyv szerint bármikor jelentkezhet, hiszen a spirál nem állítja le a peteérést, csak a méhnyálkahártyát nem engedi vastagodni, úgyhogy kivétel után bármikor jelentkezhet a vérzés attól függően, hogy éppen hol tartok a ciklusban. Úgyhogy vártam-vártam, nem történt semmi. Kb. 50 nappal a kivét után jelentkezett az első ciklus, megörültem, úgy néz ki, hogy helyreállt a rend, lehet a testvérrel próbálkozni. Utána 28 nappal nem jött meg, teszt negatív. Eléggé letörtem, de próbáltam magammal megbeszélni, hogy nem lehetek ilyen türelmetlen, nyilván időt kell hagynom a szervezetemnek, hogy helyreálljon és magára találjon. Végül is a terhesség-szoptatás-spirál után már lassan 3 éve volt, hogy egyáltalán menstruáltam.
Ettől függetlenül elmentem orvoshoz, aki nagyon vékony méhnyálkahártyát látott, azaz egyelőre nem is várható menstruáció, illetve az egyik petefészkemben egy folyadékkal teli képletet. Ez elég pici volt, kicsi ahhoz, hogy cisztának lehessen nevezni, de az orvos szerint elképzelhető, hogy ennek lehet olyan hormontevékenysége, hogy a menstruációt megakadályozza. Elküldött egy laborvizsgálatra, teljes hormonsorra, ugyan nem tudjuk, hogy hányadik napon is vagyok a ciklusban, de azért rá kellene nézni erre is. A nőgyógyászati vizsgálat után néhány napra megjött. Egyrészt örültem - mégis alakul valami a ciklusommal, másrészt furcsállottam, hogy jöhetett meg, mikor az orvos nagyon vékony nyálkahártyát látott?!
A laboreredmény is elég érdekes képet mutatott. Egyrészt a TSH 4 volt - referenciatartományon belül ugyan, de teherbeeséshez nem ideális. LH és ösztradiol szintén enyhén magas, 120 perces inzulin szintén nem ideális. Mikor visszamentem hozzá, újra megnézett ultrahanggal és gyönyörű tüszőt látott, ami várhatóan néhány napon belül meg is reped, a kicsi ciszta pedig eltűnt. Nagyon biztató volt, azt mondta, hogyha a TSH kicsit lejjebb megy (megemelt pajzsmirigy gyógyszerrel) akkor valószínűleg nem lesz semmi baj. A kis eltérések a hormonszinteknél inkább azt mutatják, hogy az előző ciklusban nem volt peteérésem (ami megjegyzem, egyáltalán nem meglepő), illetve oda kell figyelnem a szénhidrátfogyasztás/mozgásra, mert ugyan nincs inzulinrezisztenciám, de lesz, hogyha nem figyelek rá jobban.
A következő menstruációm ismét nem jött meg, Bosszankodtam, ugyan mi lehet már megint, hogy képtelen vagyok egy normális ciklust produkálni?! Csináltam tesztet és POZITÍV lett! Nagyon-nagyon boldog voltam és én magam is csodálkoztam, hogy a sok furcsaság és enyhe kilengés miatt mégis viszonylag könnyen teherbe tudok esni. Fel is hívtam az orvost, aki csak három hét múlva tudott fogadni, igaz akkor már 7 hetes leszek, de sebaj, legalább biztosan lesz szívhang. A terhesség elejét nagyon rosszul viseltem, már a 4-5. héten csúnya hányingerem volt, amit furcsálltam is, hiszen az előző terhességemnél ilyen nem volt. De hát nincs két egyforma terhesség, gondoltam, ennél kicsit másképp működök.
A 8. héten az orvos mosolyogva fogadott, emlékezett még a bizonyos szép tüszőre is, amit néhány héttel azelőtt látott. Én is nagyon boldog voltam, alig vártam, hogy ultrahangon is megláthassam a babát! Az ultrahangon rögtön megláttam én is a kis pöttyöt, de furcsa volt, hogy az orvos nem mondott semmit. Nézegette a képet, változtatott a szögön, forgatta és csak hallgatott. Rossz érzésem volt. Mondta, hogy hasi ultrahangon nem látszik jól, csinál hüvelyit. Igazából már akkor leesett, szinte nem is kellett kimondani. Nincs szívhang, ez a picur már nem fog megszületni... Zokogtam hangosan napokig, nem is akartam elhinni. Tudtam, hogy ilyen gyakran előfordul, a természet szelektál, és másokhoz képest remek helyzetben vagyok, hiszen nem küzdöttem évekig a babáért, viszonylag korai szakaszban történt, stb. Aki átélt ilyet, tudja, hogy ezek nem vigasztalják az embert, alig tudtam összekaparni magam. Még egy ellenőrző vizsgálatra elmentem, de az ítélet már gyakorlatilag megszületett, előjegyzés missed AB műtétre.
Addig még hivatalosak voltunk egy esküvőre, hát sok kedvem nem volt elmenni. De nem tudtuk lemondani, mivel a tanú is én voltam. Nagyon rossz érzés volt, hiszen így egy kicsit nehezen tudtam jól érezni magam, plusz a tudat, hogy a picur, aki még mindig ott volt a hasamban már nem élt. Ahogy próbálgattam az alkalmi ruháimat, szinte mindegyikben látszott a hasam (ugyan elején voltam a terhességnek, de valahogy a hasamon rögtön látszott). Arra gondoltam, hogy lehet, hogy még kellemetlen kérdéseket is fogok kapni a kistestvér jöveteléről, rossz érzés volt. Végül magamra húztam egy blézert és ki sem bújtam belőle, valahogy átvészeltük az esküvőt...
(folyt. köv.)
Zellerlevél
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
