Hol is tartottunk legutóbb? 2015 januárjában arról írtam posztot, hogy végre megvan a megfelelő pasi, a megfelelő idő, a megfelelő élethelyzet, jöhet a baba.
És hogy hol vagyok másfél évvel később? Ezeket a sorokat a SOTE I. számú női klinikájának nőgyógyászati osztályán írom. Szombat reggel 8 óra van.
Öt óta fent vagyok, itt korán indul a nap, és amúgy is pisilnem kellett. Éjjel már szerencsére csak kétóránként, és fel is ébredtem hozzá időben. Míg el nem aludtam - félig ülve, az ágy rácsos háttámlájának dőlve - húszpercenként mentem, és az inger jelentkezése után szó szerint csak másodperceim voltak célba érni. A katéter hatása.
Egyszer még az éppen zuhanyzó sorstársamhoz is bekéredzkedtem emiatt. Egyszer pedig nem sikerült a sprint. (Az éjszakai betét szerencsére sok mindent felfog.) Már ha nevezhetjük sprintnek a tyúklépésben, görbe háttal teljesített, rövid távú gyorscsoszogást.
Hogy a csodába és miért kerültem én ide? Az ok egyszerű: kettes stádiumú endometriózis.
Ha azonban, végiggondolom az idevezető utat, rájövök, hogy tényleg egy kisebb csoda, hogy itt vagyok. Anélkül, hogy visszamennénk Ádámig és Éváig, a történetem azzal a bizonyos poszttal kezdődött. Amikor megjelent, rögtön meg lettem invitálva a Babagyárba, de eleinte vonakodtam. Nem akartam babagyári tag lenni. Együttérzéssel olvasgattam a babáért küzdők történeteit, és féltem, ha csatlakozok, beigazolódik az a régi sejtésem, hogy ez nekem sem lesz egy könnyű menet. Pár hónap után aztán beadtam a derekam, és de jól tettem! Hihetetlen mennyiségű információt, segítséget, lelki támogatást kaptam, és bizony szükségem is volt rá.
Mert a baj csőstül jön - esetemben a történet két szálon fut. Az, amelyik ebbe a kórterembe vezetett, egy egyszeri kommenttel kezdődött. Valamelyik beszélgetésfolyamban valaki a körzetes nőgyógyászára panaszkodott, aki elég komoly bakit vétett. Feltűnt, hogy ez az én rendelőmben történt, a doki monogramja pedig egyezik az én dokiméval. Később kiderült, hogy másnak is akadtak vele komolyabb gondjai. Bennem erre elindult a vezérhangya: keressünk másik orvost! Kutakodtam, keresgéltem, szempontokat mérlegeltem, Facebook csoportokat olvasgattam, de valahogy egyik doki se volt jó.
Ezt el is panaszoltam itt a Bezzeganyán, és azóta tudom, hogy ide bármikor jöhetek rinyálni, nyavalyogni, mert valahogy mindig akad valaki, aki megoldandó problémát lát a nyafiban, és megoldást javasol.
Így jutottam el tavaly szeptemberben egy közeli, és minden szempontból ideális(nak tűnő) magánrendelőbe. Első, ismerkedős alkalommal - amikor azt is megemlítettem, hogy fél éve próbálkozunk eredménytelenül - sor került az esedékes rákszűrésre is, amikor is a kenetvétel után a doktornő, legnagyobb meglepetésemre, az ultrahang géphez invitált.
Az eleddig rajtam sosem alkalmazott hüvelyi ultrahang rögtön valami újdonsággal szolgált. Félig telt cisztikus képlet a bal petefészekben. Hogy ez mi, az akkor konkrétan nem hangzott el, csak annyi, hogy ne aggódjak, egy hónap múlva újra megnézzük.
Az októberi vizsgálatra a „képlet” már teljesen megtelt a sűrű, sötét színű folyadékkal.
Doktornő:
- Azt mondtam a múltkor, hogy ez valószínűleg endometriózis?
- Nem, nem mondta.
- Nézzünk tumormarkert, az megerősítheti a gyanút.
Ott helyben levették a vért, és mire másnap megérkezett az eredmény, én már elolvastam az összes cikket, amit itt és a kommentekben belinkelve találtam.
Az írások és vélemények három főbb téma köré csoportosultak:
- Műttetni vagy nem műttetni?
- Tünetek vannak vagy nincsenek? Mik azok?
- Mennyi idő telik el, míg felismerik, kezelik?
A műtét ellenzői voltak a hangosabbak. A doktornő sem műtétpárti. Várjunk, mondja, várjuk ki az egy évet, ilyen fiataloknál (én 35, párom 39, khm) érdemes kivárni.
Míg várunk, én mindjárt kétféle tévhitbe is beleringatom magam.
- Azon szerencsés kevesek közé tartozom, akiknek nincsenek tüneteik.
- Azon szerencsés kevesek közé tartozom, akiknél már az elején elcsípték a kis nyavalyást, nem teltek el évek a kialakulás és a diagnózis között.
Januárban újabb ultrahang: a ciszta, köszöni, él és virul, nőtt is egy kicsit. A doktornő még mindig várna márciusig, hátha megtörténik a csoda, de már ő is kilátásba helyezi a műtétet.
Futok egy újabb panaszkört a Gyárban, az eredmény: endometriózisra specializálódott doktornő mobilszáma. Sokáig hezitálok, végül mégis felhívom. Április végén járunk. Megvizsgál, optimista. Pici a ciszta, könnyű eset vagyok, máshol talán nincs is kóros szövet, bélérintettség pedig egyenesen kizárt. Május elején műtéti konzultáció, június közepére elő is jegyeznek ott nyomban.
És akkor itt térnék vissza azokra a bizonyos tévhitekre.
Amikor felébredtem az őrzőben, és jött a doktornő, hogy tájékoztasson, megtudtam, hogy kettes stádiumú volt az állapotom. Bélérintettség tényleg nem volt, de tele volt a kismedencém kóros szövetekkel.
Ez pedig igenis azt jelenti, hogy ez bizony régóta, évek óta fennálló állapot volt. Csakhogy a szakirodalmat tanulmányozva túlságosan is a drasztikus tünetekre koncentráltam, és nem véletlen, hiszen a szerzők is főleg azokat hangsúlyozták:
- heveny, görcsös fájdalommal járó menstruáció
- erős vérzéssel járó menstruáció
- szabálytalan ciklus
Nekem viszont mindig is szabályos időközönként jelentkező, könnyen viselhető menstruációm volt.
Egészen addig, amíg - betöltve a 30-at - nem lett még könnyebb, még rövidebb, még kevesebb vérzéssel, viszont előtte-utána barnázással járó, 28 nap helyett, 25-26 naponta jelentkező.
Na, ennek kellett volna gyanúsnak lennie, ezzel kellett volna orvoshoz fordulni!
Ehelyett elkövettem azt a hibát, hogy megtanultam együtt élni egy problémával, elfogadtam a testem abnormális működését, miközben abban a hitben éltem, hogy, ha az évi egyszeri rákszűrést letudom, és ott minden rendben, akkor egészséges vagyok.
Nagyon nincs az jól, hogy véletlenek egész sora kellett, elvezessen egy diagnózishoz, ám, ha már így történt, örülök a szerencsémnek, és igyekszem tanulni belőle.
Veletek is megesett már, hogy hasonló, kacskaringós úton jutottatok el egy megoldáshoz?
andiebaby
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
