Zuckerberg pelenkát cserél (Forrás: Facebook)
Jó tizenöt éven át az anyák uralták a gyerek- és család témájú blogokat és felületeket az interneten. Ez önmagában véve természetes volt, hiszen nemcsak, hogy a nők hordják ki a gyerekeket és szülik meg őket, de általában ők maradnak otthon velük kicsi korukban. Amióta a világ világ, mindig a nők közös témája volt a gyereknevelés, és ez akkor sem változott sokat, amikor a beszélgetések, sztorizgatások, viták és tanácsadások a digitális mezőkre vonultak át a játszótéri padokról. Ám az elmúlt időkben, eleinte szinte észrevétlenül, majd egyre látványosabban, az apák is a színre törtek, és egyre nagyobb teret követelnek maguknak az azóta divatossá vált területen, ami nem kis mértékben üzletággá is vált. Először csak mint kommentelők tűntek fel az anyablogokon, és gyakran arról regéltek, hogy a feleségeik hogyan álltak hozzá a gyerekkérdéshez. De most már lépten-nyomon apákkal találkozni a népszerű portálokon, akik nem elégednek meg a szombati pelenkavásárló és „láthatatlan kenyérkereső” szereppel (aki a blogolásra és böngészésre használt számítógépet megvásárolta és a szoftvert frissíti), de a gyerekek mindennapi tevékenységeiből is kiveszik a részeiket, és mindezt saját maguk örökítik meg, blogjaikon, Facebook oldalaikon, és reklámjaikban. Ezek az új apák nem csak mint „bébiszitter” vigyáznak a gyerekeikre, hanem teljes értékű szülőként. Sikereiket, büszkeségeiket és bénázásaikat ugyanúgy megörökítik, mint az anyák, de a saját maguk módján és szemszögéből. Nem akarnak a háttérben maradni, hanem helyet kérnek a nyilvánosság előtt.
Azt, hogy az apák mindennapi tevékenységei mennyire a közszférába kerültek, semmi sem bizonyítja jobban, mint a Facebook alapító Mark Zuckerberg posztjai az elmúlt pár hónapból.
Mark először akkor döbbentette meg követőit, amikor első kislánya megszületésekor, tavaly decemberben 2 hónapos apasági szabadságra vonult el. Egy olyan országban, mint az Egyesült Államok, ahol a dolgozók kevesebb, mint 20 százaléka kap bármiféle fizetett szabadságot a gyermeke megszületése után (beleértve a nőket), Mark döntése forradalmi volt. Az, hogy ő a világ egyik leggazdagabb embere, és az egyik legtöbbet érő vállalat vezérigazgatója, csak része ennek a képnek. De távolléte alatt folyamatosan intim családi képeket osztott meg, amiken pelenkát cserélt, a kislánya első oltásakor az orvoshoz vitte őt és a babaúszáson a vízben lubickolt vele. Szinte elképzelhetetlen lett volna akár pár évtizeddel ezelőtt, hogy egy milliárdos vállalatigazgató ezt az arcát mutatja a részvényeseinek, és a publikumnak (nem csak Rockefeller lenne elképzelhetetlen így “apáskodva”, de még a 20-30 évvel ezelőttiek is, mint pl. Bill Gates, vagy Steve Jobs). De Mark közel sincsen egyedül ezzel, ő már egy új generációt képvisel.
Az amerikai foci legnagyobb éves mérkőzése, a Superbowl alatt az egyik legcukibb reklám neves focistákat mutatott be, amint kislányaik haját fésülik, fonják és kontyba rakják. A teljes reklámsorozat a YouTube-on megtekinthető, és igazán édes, ahogy a kétméteres izompacsirta apukák próbálnak jó humorral megbirkózni az izgő-mozgó kislányok balett-kontyaival és copfjaival. A Superbowl alatti reklámok általában az éves reklámkínálat krémjei, a reklámhelyek kemény milliókért kelnek el. Minden gyártó számára nagyon fontos, hogy a legkreatívabb arcukat mutassák. Nemcsak a hajat fonó überférfias apukák kiválasztása a nagy dolog, de az is, hogy azon kívül, hogy bár a reklámok fogadtatása nagyon pozitív volt, nem volt nagy visszhangja a dolognak, senki nem esett hanyatt tőlük, és nem csak hogy csorbult a focisták “férfiassága”, de igazán meg sem lepődött senki. Megint csak: alig pár éve azt sem tudtuk, hogy a világklasszis férfi sportolóknak vannak-e utódaik, most meg a hústorony amerikai focisták kislányfrufrut próbálnak (sikeresen) kicsomózni a tévében, és Andy Murray angol teniszező azt nyilatkozta a sajtónak, hogy abban a másodpercben, hogy a felesége szülése megindul, ő otthagyja az aktuális teniszbajnokságot, és odamegy hozzá, akkor is, ha éppen döntő folyik (erre szerencsére nem került sor).
Nehogy azt higgye valaki, hogy csak a gazdag és híres apukák részei ennek a változásnak, csak mert megtehetik, és mert népszerűsíteni szeretnék magukat. Az internet “kirakatapái” között nagyon sokan mindennapi emberként kezdték, és apablogjaik révén lettek hosszútávon, vagy pár órára ismertek az elmúlt pár évben. Doyin Richards egy egyszerű apuka volt, aki egy nap a munkába siető felesége helyett elvállalta, hogy a gyerekeket ő indítja útnak az iskolába. A feleségét akarta szórakoztatni azzal, hogy a folyamatról egy képet készít. A később híressé vált képen egy hordozóban a kisbabája lóg rajta, miközben a másik kislánya haját fésüli. (Azt hiszem, itt megfigyelhetünk egy visszaterő jelenséget. A kócos kislányok hajának megszelidítése egy stresszes reggelen az egyik leghorrorabb szülői feladat. Aki ezt sikeresen végrehajtja, férfi, vagy nő, bezzegszülői plecsnit kap. Doyin esetében pártizezer blog-követőt). Doyin Facebookra feltett képét felkapták az emberek, és mire észbe kapott, 200 ezer ember nyomta meg a “tetszik” gombot.
„Van egy álmom”
-nyilatkozta.
„Az álmom az, hogy az emberek látnak egy ilyen képet, és nem gondolják, hogy nagy dolog, és nem osztogatják tovább.”
Doyin blogjának címe „Daddy Doin’ Work”, azaz Apu dolgozik. A boltjában például olyan pólót is lehet kapni, aminek felirata, az, hogy
„Az igazi férfiak nemcsak vigyáznak a gyerekeikre, hanem felnevelik őket.”
Számtalan jelentős amerikai újság és televíziós csatorna készített már vele interjút, könyvet írt (mégpedig arról, hogy hogyan tehetik az ANYÁK lehetővé azt, hogy gyermekük apja kibontakozzon) és instagramos oldalára bárki feltölthet olyan képet, amin apukák mindennapos tevékenységekben vesznek részt gyerekeikkel. Ezt jó ezer büszke férfi már meg is tette.
A megalapozott, ismert blogok mellett persze vannak apák, akik csak párpercnyi hírnevet tudnak megkaparintani képeikkel, vagy videóikkal. Ezeknek is az a lényege, hogy kreatívan megörökítenek olyan pillanatokat, amiket ugyan apák (és természetesen anyák) évszázadokon keresztül átéltek gyermekeikkel, de nem hozták nyilvánosságra. Eric felesége a szülés után az USA-ban megszokott 6 hét elteltével visszament dolgozni, és az otthon lévő apa a gyereket levideózta egy éven át, majd a vicces pillanatokat összevágta, és ezt a szórakoztató videót osztotta meg:
A szülői blogok nagy részét még mindig az anyák írják, és hatalmas számban. Csak az Egyesült Államokban több mint négymillió anyának van blogja, ezekből több mint ötszázat tartanak számon, mint jelentősen olvasott blog. Az anyák 20 százaléka vezet blogot, vagy látogat anyablogot naponta. A gyerekes élet mindennapjait megszámlálhatatlanul sok anya örökíti meg, és osztja meg ismerőseikkel. De jobb, ha hozzászokunk, hogy az apás blogok, és pelenkacserélős videók ugyanolyan természetesek lesznek hamarosan, és senki nem fog rajuk csodálkozni. A tavalyi év 9 legjobb szülői blogjából TimeOut New York-ban már 3 blog szerzője apa. És mindenki őszintén reméli, hogy ez nem csak egy kirakat, hanem a modern apák egyenlő részt vesznek ki a gyerekellátásból, nevelésből és az élet apró pillanataiból. Mint például a bénázásból, az ügyeskedésből és a sírásból. Obama amerikai elnök, akit most már sokan az USA eddigi legsikeresebb elnökének neveznek, januárban azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a várakozás ellenére nem fog lánya ballagásakor beszédet mondani a gimiben, mert csak elbőgné magát. „Majd csak ülök ott és sírok”, mondta, és mindenki elhitte neki. Neki ugyan állítólag még nincsen saját apablogja, de nyilván már azon se lepődne meg senki, ha lenne, csak nem nyilvános.
Másutt
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
