Menza
„Májfasírt. Amikor sokadjára mondta a lányom, hogy megint ez volt ebédre, akkor gondolkodtam el, hogy mivel felsős, nemcsak a napközit mondjuk le, de az ebédet is. Ugyanis a csaj előadta részletesen milyen is a májfasírt. A végére nekem is hányingerem lett” – mesélte Krisztina a hétvégén. Krisztina évek óta hasnyálmirigy-problémákkal küzd, ő és lánya is enyhén túlsúlyosak, tehát az étkezési reform „célcsoportjának” számítanának, de a cél messzebb, mint valaha. Fruzsina ugyanis nem eszi a májfasírtot, a Facebookon „felismerhetetlen katyvasznak” titulált halételt és az összes többit, csomagol inkább magának reggel még egy szendvicset, aminél talán még az is egészségesebb volt, amikor a menzán ette a „hagyományos” spagettit vagy oldalast. Krisztina, aki nem főzött hétköznaponta esténként, most komolyan fontolgatja, visszatérnek a meleg vacsorához, mert Fruzsina ugyan nem éhezik, de a mostani étkezési rendje finoman szólva sem egészséges.
„Azért ez már! Ez került ma a gyerekeim uzsonnájába. Mosatlan, hámozatlan, nyers, koszos egész cékla”
– írta egy másik szülő a Facebookon, fotóval bizonyítva a skandalumot.
„Tényleg nem volt az egész konyhában senkinek se jobb ötlete???”
- kérdezi a felháborodott apa, és tényleg döbbenet, elég a fél ország által kedvelt Mautner Zsófi bármilyen megnyilvánulását fellapozni, hogy kiderüljön, a céklát lehet enni sütve, salátának, lének préselve, savanyítva meg még vagy ötféle módon, de ebben a formátumban nagyjából a II. világháború éhező hadifoglyai vagy a háztáji sertések ették volna meg.
Alapos és fokozatos bevezetés, a szülők és tanárok bevonása, kóstolgatás, ismerkedés, tudatosítás nélkül nem megy. Ízetlen vagy gusztustalan külsejű ételekkel meg pláne – mondják kórusban a megkérdezettek, iskolaigazgatóktól szülőkig, belvárosi főorvos apukától a zsákfalukban segítő Igazgyöngy Alapítvány vezetőjéig, L. Ritók Nóráig. A jómódú család gyereke szerint ízetlen a só nélküli leves, a szegény gyerek is gyanakodva szemléli a vadidegen színt, ízt, állagot (Ritók Nóra beszámolója szerint a helyi főzőklubban még a felnőttek is látható idegenkedéssel ették a saját maguk által termelt cukkíniből készült fasírtot is), a „gasztroforradalom” által érintetlenül hagyott „magyaros” konyhán felnőtt gyerek hozza apja-anyja előítéleteit a zöldségek vagy az újfajta gabonák iránt. Sőt, az anyag-és eljárásimeret nélkül elkészített menzaételek lassan elérték, hogy a főzőműsorokat lelkesen szemlélő Jamie Oliver-rajongók táborának egy részében is szitokszó lesz lassan a hal meg a hajdina, mióta az állítólag ezekből készült ételeket a gyerek lefotózta a telefonjával, és bemutatta otthon.
Mint annyi mindenben ebben is mintha a fordított Midász király-effektus érvényesülne: a sok jó szándékkal elég volt rosszul hozzányúlni a témához, hogy nem épp arannyá váljék. Ahol kihagyták a szülőket, vagy egyszerűen só, cukor, fűszerek nélkül főzték ugyanazt, ott megtelt a moslékos kondér, és hétről hétre kevesebb a gyerek a menzán, már ha nem olyan környékről beszélünk, ahol bármilyen főtt étel kincs, bár még ott se aratott sikert a natúr céklás túrókrém.
Vannak persze iskolák konyhakerttel, ételkóstolókat is szerveznek páran, ahova a szülőket is meghívják, nyilván ők lesznek a kivételek, ahol meg lehet enni a menzai ebédet, meg ahol olyan kicsi a település, hogy hamar kiközösítenék az ehetetlen ételt főző szakácsot, bár lehet, ott kevésbé is tartják be az „egészséges” előírásokat.
Mit lehetne csinálni? A Bezzeg közönségét elnézve sok család igenis fogékony az új alapanyagokra és ízekre, sokan kedvelik más népek konyháját is a Zsuzsi főz rovat alapján, szeretnének tudatosan és változatosabban étkezni, legalábbis elméletben majd mindenki támogatja, hogy a friss, helyi, szezonális alapanyagok legyenek többségben. Tömegek néznek főzőműsorokat, valakik veszik már a sarki boltban is a vörös lencsét, a brokkolit, a kínai kelt, a birsalmát, az egzotikusabb fűszerféléket – ha nem vennék, nyilván nem pakolnák ezeket hétről hétre a polcra.
A gyerek ugyan nehéz ügy, egyszerre féktelenül kíváncsi és végtelenül konzervatív (van periódusa, hogy kóstol éretlen szilvát, macskaeledelt és árokparti lósóskát is, hogy a következő hetekben kizárólag májkrémes kenyéren, tejbegrízen és almán éljen), de sok múlik a tálaláson: a mieink két pofára tömik a paprikát, karalábét, körtét, retket, uborkát is, ha gusztusosan, szép színes csíkokban kínálom egy szép tányéron. Akit meg elvittek nyáron Bulgáriába, Erdélybe, Görögországba, az nyilván megkedvelt néhány addig ismeretlen ételt, tehát az újdonságnak is adhat esélyt.
Persze tudom, valamiből az aluljárói gyorspékség is él, valakik megveszik a zacskós levest, a szörnyűséges alapanyagokból álló kész szószokat is, tömegek ülnek minden nap a gyorsétteremben és tömegek talicskáznak haza egész kartonnyi cukros lónyálakat hétvégére. Nyilván ezért indult a fránya menzareform, hogy aztán alkalmatlan kivitelezőkön és néhány betarthatatlan előíráson megbukjon, amivel sikerült elérni, hogy valamivel rosszabb helyzetben legyünk, mint két éve.
Ha pedig bebetonozott szerződések védik az alkalmatlanokat, akkor nem tudom, hány szülőnek kell lemondania a menzát ahhoz, hogy azok a bebetonozott szerződések mégis felbonthatóvá váljanak.
Merthogy ugye nincs sok alternatíva, amiből választani lehet. Nagyjából ezek a lehetséges kimenetek:
- Visszavonják a legelborultabb előírásokat, amitől valamivel ehetőbb ételek jönnek, viszont látványos javulás nem lesz.
- Kirúgják az újításra és tanulásra képtelen szállítókat, kőkeményen vizsgáztatva az újakat, aztán lehet döbbenni, hogy nem a hajdina és a cékla volt a ludas. Az előítéletekkel persze így is meg kell küzdeni.
- A minőségjavítást azzal érik el, hogy megemelik az árakat, hiszen így könnyebb drágább alapanyagot venni. Ekkor nem a finnyásabbak, hanem a csóróbbak lépnek le majd tömegesen, de az állam feje is fájhat a nagy tömegű támogatott étkezésben részesülő ovis-iskolás miatt.
- Feladják az egészet, a magyar nép erre alkalmatlan, a gyerekkori elhízást meg majd EU-támogatásból kutatják és küzdik (nem hülyéskedek, itt van, ni), éljen a grízes tészta és a piskóta csokiöntettel, forever.
- A nép megébred, saját kezébe veszi ételes tángyérját, és néhány erre fogékony séf (Buday Péter már korábban jelentkezett a feladatra) támogatásával afféle önfejlesztés keretében zavarja el az alkalmatlanokat, a pedagógusokkal és diákokkal közösen alakítva ki az egészséges étrendet. Gasztroforradalom ide vagy oda, az erősen központosított magyar oktatásban és a nem túl aktív magyar társadalmat figyelembe véve ez a legvalószínűtlenebb forgatókönyv. Pedig de jó volna… aztán kihúzom a kezem a biliből.
Jó is legyen, olcsó is legyen, egészséges is legyen – ez úgy hangzik, mint a „gyors, olcsó, minőségi, és ebből ön legfeljebb kettőt választhat” régi szlogenje, alighanem valamiből engedni kell majd. Ráadásul, akár az oktatás egésze, ez is olyan jószág, amit mi használunk, de nem mi rendelünk meg, pedig mégis kéne valami beleszólási jog abba, hogy valóban „egészséges”-e az a bizonyos májfasírt, amit ezzel a szlogennel akarnak letolni a gyerek torkán. Amíg ilyen nincs, addig tényleg csak a lábával szavaz a kölyök, aki a sarki gyorsétteremből vigyorog, jól kicsesztem az egészséges menzával. A felnőttek egészségi statisztikáját elnézve, leginkább magával csesz ki, de nem csak az ő hibája, ha ezt negyvenévesen fogja majd felismerni valahol a belgyógyászaton.
Források:
http://civilhetes.net/a-menzareform-kovetkezmenye-amivel-senki-sem-szamolt
http://mno.hu/oktatas_es_neveles/menzareform-inkabb-eheznek-a-gyerekek-1308351
http://www.nlcafe.hu/ezvan/20151104/menza-reform-/
http://www.nlcafe.hu/ezvan/20150915/menza-kozetkeztetes-reform/
http://www.nlcafe.hu/gasztro/20130730/menza-recept-iskola-ovoda/
Vakmacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
