Néhány hét múlva ünneplem az egyéves szülinapom, mint anya. Persze nyilván nem én leszek a fő ünnepelt, hanem kis Babcsókám, akivel és aki miatt hatalmasat változott az életem, és aki miatt már „nyavalyogtam” nektek. Mivel régebben is volt ilyen hajlamom, most is úgy éreztem, hogy az írás segíthet egy kicsit könnyíteni a lelkemen. Igazi megkönnyebbülést jelentett a sok pozitív válaszotok, kommentetek. Voltak, akik nem voltak annyira az én oldalamon, de azokból is igyekeztem építkezni, és nem észrevenni a rosszindulatot, ha volt is ilyen.

Most úgy érzem, ha már kétszer elnyöghettem bánatom, el kell nyögjem az örömömet is, mert azt szeretném, ha látná a világ: a sok panasz mellett igenis meg tudom látni és élni a szép pillanatokat is az anyaságban. Egyik ismerősöm nemrég megkérdezte, hogy milyen anyának lenni, mire én a fáradtságomból kiindulva kissé durván csak annyit mondtam:

„Hát ne várd lécci, hogy ömlengeni kezdjek, jó?”

Mert jó, persze, de amúgy rettentő fárasztó is, meg nehéz is. De persze, ja, ja, amúgy nagyon jó. Erre szegénykém annyit mondott: persze, hogy nehéz, de épp ezért jó. Pár nap gondolkodás után jöttem rá, igaza van. Akkor lesz a szépnek hatalmas nagy értéke, ha megéljük a nehezebb oldalt is. Az én életem így lett kerekebb. A nyígás megvolt, jöhet az örömködés.

1. Terhesség, szülés

9 hónapig kiskirályként élni azért elég klafa, ezt el kell ismerni. Jó, jó, a végén jön a szülés, ami nem egy kellemetes dolog, de nem hiszem, hogy sok olyan dolog van, ami vetekedhet azzal az élménnyel, mikor meglátod először a gyermeked. Nekem ezen felül még egy nagyon pozitív emlékem megmaradt, méghozzá az a fajta megkönnyebbülés, amit lelkileg és fizikailag éreztem, mikor megszületett a fiam.

2. Szeretet

Nyilván nem azért szül az ember, hogy majd legyen, aki szeresse őt, hanem éppen fordítva működik a dolog, mert én szeretem őt először és örökre. De az a fajta ragaszkodás, érdekeltség nélküli ragaszkodás, amit a gyermeked adhat, összehasonlíthatatlan minden más szeretettel, és kész, szót se többet, mert erre nincsenek is.

3. Család

Azon túl, hogy egy család a gyermek(ek)től lesz család, a tágabban vett családot is meg tudja változtatni. Számomra érdekes volt látni, ahogy a jól bevált szerepeikből a családtagjaim hogyan váltak „mássá”. Merthogy megszületett mama, papa, keresztanyu és apu, dédikék és persze mi, anyu és apu. Sosem látott mosolyok cseréltek gazdát, sosem mondott mondatok kerültek halló fülekre és emberek kerültek közelebb egymáshoz egy apró pici embernek köszönhetően. És ez az ember az én fiam. Azért ez elég jó érzés.

4. Új szokások

Mindamellett, hogy az életritmusunk megváltozott, szokásaink is újabbak lettek. Van, amit elhagytunk, pl. esti sorozatnézés. Elég vicces úgy követni az eseményeket, hogy közben játszunk, mászunk, iszunk, gurulunk, stb. De nem is bánjuk igazán, mert így esténként összeülünk a nagy szőnyegen a sok-sok játék között, és így játszunk, beszélgetünk, ez lett a mi új szokásunk. Aztán számomra az is új, hogy megtanultam sétálni. Komolyan elfelejti ezt az ember, mert nyilván ha gyalogolunk valahova, akkor sietünk a boltba, munkahelyre, sztk-ba, stb. De Babcsóval (és a monstrum) babakocsival újra sétálni kezdtem, és nagyon élvezzük mind a ketten. A sok nemalvás után jó is kicsit felfrissülni a levegőn, Babcsó pedig jókat alszik, vagy beszélget az autókkal, bbbrrrbbbrrr.

Nyilván listába szedve elég abszurdnak tűnik és erőltettetnek, de gyorsan kellett írnom, így talán könnyebb lett.

Gyakran olvasom a blogot, (már amennyire lehet) és tudom, vannak olyan emberek, akiknek nehezebb a sorsuk, nehezebbek a mindennapjaik, mint nekem és azt is látom, hogy sok ember könnyebben veszi a megpróbáltatásokat. Mások vagyunk, éppen ezért tudunk tanulni egymástól. Remélem egy-két valakinek én is segítettem.

Betti

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?