Esetlen, vékonyka, esetleg túl jól tanul – ha a gyerek nagyon más, mint a többiek, ez okot adhat arra, hogy társai zaklatásának a céltáblája legyen. (Iskolai zaklatás témában  már több olvasó küldött be saját történetet.) Az iskolai zaklatás kezelése elsőként a pedagógus feladata, de a legnagyobb segítséget a szülő adhatja a zaklatott gyereknek, ha otthon szeretetteljes, elfogadó, segítőkész légkörben meg tudják beszélni a problémát. Ha nem oldódik meg a probléma, szakember segítségét kell kérni, hiszen szélsőséges esetben a zaklatott gyermek akár az öngyilkosságba is menekülhet. Soltész Krisztina pszichológussal beszélgettünk a gyermekbántalmazásról.

Mit nevezünk iskolai zaklatásnak?

A diákot zaklatás vagy elnyomás éri akkor, ha ismétlődően és hosszú időn keresztül negatív cselekedetnek teszi ki egy vagy több másik diák. Negatív cselekedetnek minősül, ha valaki szándékosan sérülést vagy kényelmetlenséget okoz – vagy próbál okozni – másnak, ami tulajdonképpen megegyezik az agresszív viselkedés definíciójával (Olweus 1973b). A negatív cselekedet véghezvihető testi érintkezés, szavak vagy bármi más segítségével, ilyen lehet például az ijesztő grimaszolás, vagy ha valakit szándékosan kizárnak egy csoportból. Bár a zaklatásban részt vevő gyerekek vagy fiatalok nagy valószínűséggel eltérően gondolkodnak arról, hogy a zaklatást hogyan érzékeli az áldozat, azt azonban valószínűleg felismerik, hogy a viselkedés fájó vagy kellemetlen az áldozat számára.

Mik lehetnek az okai a zaklatásnak?

„Amennyiben a gyengébb elnyomása jelen van a társadalomban, úgy az iskolában is megjelenik, az iskolai viselkedés ugyanis a társadalom tükre.”

Nézzünk körül, a másság elfogadása a felnőtteknek is nehezen megy, a gyerekeknél ugyanúgy céltábla lehet, aki valamilyen szempontból más: például vékonyabb, ügyetlenebb, mint a többiek, esetleg kiemelkedő valamiben.

Ha például nagyon más a norma otthon, mint az osztály többi tagjánál, akkor itt is lehet egy félresiklás – nem tud kapcsolódni a többiekhez. Például ha a szülő egyáltalán nem engedi használni a modern kütyüket: telefont, számítógépet, vagy akár a tévénézés tiltott, akkor a gyerek nem tud kapcsolódni a kortársaihoz. A kiskamaszoknál fontos szerepe van a kortársakkal való kommunikációnak, véleménycserének. Ha a fentiek miatt ilyenekben nem tud részt venni a gyerek, akkor ebből lehet probléma, mivel ebből a szempontból nagyon más, mint a többiek.

Miből lehet észrevenni, ha a gyerekünket zaklatják az iskolában?

A gyerek viselkedése megváltozik: például aki eddig beszédes volt, magába fordul, aki vidám típus volt, annak dühkitörései lesznek, vagy nem akar menni iskolába, pedig korábban szeretett járni. Akár pszichoszomatikus tüneteket is produkálhat, azaz meg is betegedhet. Ez már egy következménye annak, hogy a problémájával kapcsolatban a környezete nem volt elfogadó. Jelentkezhet még rossz alvás, felriadás, nyugtalanság, de akár közöny is. Például nem érdekli a gyereket, hogy hogy tanul, romlani kezd a tanulmányi eredménye, de akár teljes közöny is megfigyelhető. Megváltozhatnak a baráti kapcsolatai is egy zaklatott gyereknek. Igen durva tünetként megjelenhet a falcolás, ami azt jelenti, hogy a gyerek – figyelemfelkeltésből – elkezdi vagdosni magát, hogy fájdalmat okozzon magának. Az ilyen gyerek nem bírja a feszültséget és így próbálja meg levezetni.

A lényeg, hogy a gyerek korábbi viselkedéséhez képest változik meg. Természetesen nemcsak amiatt változhat meg egy gyerek, mert zaklatják az iskolában, vagy mert trauma érte, történhet a kamaszodás mint természetes folyamat miatt is, hiszen, a serdülőkor mindenképpen változást jelent a gyerek viselkedésében. Változáskor tehát érdemes figyelni és kommunikálni a gyerekkel.

Kinek a feladata az iskolai zaklatás, mint probléma kezelése?

Nagyon nagy felelőssége van ebben a pedagógusoknak: mennyire veszik ezeket észre és mennyire veszik komolyan. Van olyan pedagógus, aki csak annyit mond a bántalmazott gyereknek, hogy

„Túlérzékeny vagy.”

Fontos lenne, hogy a pedagógus a zaklatást elítélje, ne fogadja el, mint követendő példát, és hogy legyenek negatív következményei a zaklatóra nézve.

Olyan is előfordulhat, hogy az egyik gyerek módszeresen, hosszú időn keresztül be-beszólogat, piszkálja, zaklatja a másikat, aki egy ideig csendben tűr, majd egyszer csak robban, és esetleg megüti a zaklatót. Ebben az esetben ki fog büntetést kapni? A verekedő. A helyes pedig az lenne, ha ebben az esetben fény derülne az okokra is, és a zaklató ugyanolyan büntetést kapna, mint a verekedő.

Előfordul, hogy a szülő saját maga megy oda a zaklató gyerekhez és „elbeszélget” vele, megfenyegeti. Mit gondolsz az önbíráskodásról?

Azt gondolom, hogy az ilyen helyzetek kezelése első körben a pedagógus feladata.  

Hogyan segíthet a pedagógus?

Például úgy, ha kiscsoportos munkákat ad, ahol a közös cél érdekében egymásra vannak utalva a gyerekek, mert így integrálhatja azt a gyereket is, aki kirekedt. A pedagógusnak nyilvánosan meg kell beszélnie és el kell ítélnie mind a sunyi zaklatót, mind az agresszíven viselkedő gyereket. Ha viszont nincs olyan pedagógus, aki partner lenne abban, hogy megoldást találjon a problémára, akkor akár az iskolaváltás is felmerülhet.

Mit tud tenni a szülő?

A legfontosabb, hogy a gyereknek el kell mondani, hogy ezzel a problémával nincs egyedül. Éreztetni kell vele, hogy mellette vagyunk, hogy meg lehet beszélni velünk, hogy nem őt ítéljük el. Megoldásokat keresünk együtt, és olyan lehetőségeket, ahol a gyerek közelebb tud kerülni a többiekhez, kapcsolódási pontokat hozzájuk. El kell neki mondani, hogy a kialakult helyzet miatt nem ő a hibás. A szülő feladata nem az, hogy minden gondot megoldjon a gyerek helyett, hanem az együttműködés, azaz megbeszélni a problémákat, megoldási javaslatokat keresni közösen és támogatásról biztosítani a gyereket.

Mi a teendő, ha kiderül: az én gyerekem zaklat mást?

Ebben az esetben a legfontosabb empatizáltatni a gyereket: felhozni olyan helyzeteket, amikor ő érezte magát rosszul az adott szituációban, és elmagyarázni neki, hogy az általa zaklatott gyerek pont annyira rosszul érzi magát. Valamint meg kell tudni, hogy miért zaklat mást, hiszen ennek oka van, a gyerek lelkiállapotával is lehet gond, frusztráció, félelem is állhat a zaklatás mögött.

Mi történik azokkal a zaklatott gyerekekkel, akik nincsenek olyan viszonyban a szüleikkel, hogy a problémáikat megbeszéljék?

A krízisből akkor lesz trauma, ha a gyerek nem tudja megosztani a problémáját, vagy ha a szülők elbagatellizálják a dolgot. A problémával való egyedül maradás fokozza a traumát. Például előfordul olyan eset, amikor a gyerek a zaklatást úgy éli meg, hogy egyedül van vele a világban, mással ilyen nem történik meg, csak vele. Sajnos eljuthat egy olyan szintre is, amikor úgy érzi, innen nincs kiút, csak a halál. Ez is lehet egy oka a befejezett gyermek-öngyilkosságoknak. Ezért különösen fontos, hogy a problémáját a gyerek meg tudja beszélni a szüleivel, hiszen ha a kapcsolat olyan a szülővel, hogy meg tudja osztani vele a gondját, és a szülő nem csak legyint, hanem érzékenyen, segítőkészen reagál, akkor egy ilyen probléma a századrészére csökkenne.

Mikor kell szakemberhez fordulni?

Abban az esetben, ha mindent megpróbáltunk, és úgy látjuk, hogy a helyzet nem változik, akkor érdemes pszichológus segítségét kérni. A gyerekpszichológusoknak rendelkezésre állnak mérőeszközök, melyek segítségével megállapítható, hogy a gyereket piszkálják-e vagy piszkálták-e korábban, és megfelelő terápiával szakszerűen tudnak segíteni.

Köszönöm a válaszokat!

Tünde

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?