Nagy fába vágta pár hónapja a fejszéjét a TASZ: országos közérdekű adatigényléssel mérte fel, mire számíthatnak a családok, ha a gyerek kórházba kerül, vagy szülni indul az anya: mennyire tartják be a szabályokat, mennyire gyerekbarát az adott kórház házirendje, környezete, mik a legfontosabb problémák és hiányosságok. A felmérés után egy ajánláscsomag is elkészült, amit az egészségügyi intézmények, és persze a szülők figyelmébe is ajánlanak.

 A „Gyerekkel vagyok” című  projekt keretében először elemezték a kapott adatokat, hogy teljes képet kapjanak a kórházban születő, illetve ott gyógyuló gyerekek és szüleik helyzetéről. Ezek alapján konkrét javaslatokat fogalmaztak meg annak érdekében, hogy az egyes intézményekben már működő jó gyakorlatok egységesen, országos szinten is megvalósulhassanak. A 64 megkeresett intézmény közül 45-en adtak választ a TASZ kérdéseire. 

A TASZ szerint sok esetben a megfelelő hozzáállás kialakítása nem feltétlenül pénzkérdés: sok  esetben annak elismerése a szűkös anyagi  keretekre  való  hivatkozás,  hogy  az  intézmény a kapcsolattartáshoz való jogot nem kezeli prioritásként. Igazán pénzbe csak szülő éjjeli bent tartózkodása, esetleg étkeztetése kerül. A gyógyulást a deprimáló környezet hátráltatja, míg a szülő biztonságot adó jelenléte felgyorsíthatja – a legtöbb szülő segíteni, nem akadályozni szeretne, ami sok esetben a dolgozók válláról is levehet terheket.  A jó gyakorlatok nem csak a beteg gyerekeknek előnyösek.

Az intézmények természetese eltérnek, más vonatkozik az intenzív osztályra, a szülészetre vagy mondjuk egy belgyógyászati osztályra. A felmérés azonban azt mutatta, hogy egyforma funkciójú osztályok látogatási rendje is jelentősen eltér, és a kapcsolattartást, információáramlást is eltérő módon értelmezték. Volt, ahol az apák kapcsolattartását korlátozták, máshol a napszak határozta meg, lehet-e látogatni, máshol kiskorú nem léphetett be látogatóként. A felmérés 7 „haladó  szemléletű”,  23  „fejlesztendő”  és  4  „szigorú/korlátozó”  gyakorlatú  intézményt  azonosított a megkeresettek közt.

A szülészeten nehéz néha a legjobb gyakorlatot megtalálni: más jó a hozzátartozónak, és más a szomszéd ágyon más látogatóját pokolba kívánó páciensnek. Abban viszont mindenki egyetértett, hogy anya és újszülött érdeke az első, és a „pihenjen anyuka!” felkiáltással lehetőleg sehol se vegyenek el senkitől babát.

A folyamatos szülői jelenlétet számos esetben kötötték többletfeltételhez, miközben az egészségügyi szabályozás nem szab efféléket. A feltételek főleg az alábbi három csoportba voltak sorolhatóak:

a)  csak  „indokolt”  esetben  engedélyezik  a  folyamatos  szülői  jelenlétet,

b)  a  szülői  jelenlétet  osztályvezetői  jóváhagyáshoz  kötik,

c)  a  folyamatos  szülői  jelenlét  csak térítés  ellenében lehetséges.

Az utolsó feltétel érthető, ha a szülő szállást vagy étkezést vesz igénybe, a TASZ álláspontja szerint azonban a puszta ott-tartózkodás nem lehet térítésköteles.

A TASZ javaslatai pontokba szedve:

1.  Javasoljuk, hogy  a  Szakállamtitkárság  fogalmazzon  meg  protokollt  az  egységes  és  nyitott  látogatási  rend  egységes  megvalósítása  érdekében. 

2.  A házirendek kidolgozásáért felelős főigazgatók számára javasoljuk, hogy a látogatást korlátlanul biztosító kórházak gyakorlatára iránymutatásként tekintsenek.

3.   Javasoljuk, hogy a szakmai protokollban egységesen határozza meg a Szakállamtitkárság, hogy mik azok a minimumfeltételek,  amelyek  biztosítják  a  zavartalan  látogatást   olyan   módon,   hogy   mind   a   betegek,   mind   a   látogatók   egészséghez   való   joga  érvényesüljön.

 4.  Javasoljuk,  hogy  erre  vonatkozóan  a  Szakállamtitkárság  dolgozzon  ki  protokollt  olyan módon,   hogy   az   anya   választása   és   az   újszülött   érdeke   legyen   a   meghatározó,   ne   a  megszokások,  illetve  a  feltételek.

5.   A   gyermekkorú   betegek   ellátásával   összefüggésben javasoljuk a  kórházaknak,   hogy   amennyiben  mindkét  szülő  szeretne  jelen  lenni,  ne  akadályozzák  azt.

6.  Álláspontunk  szerint  ezen  probléma  és  jogértelmezési  kérdés  megoldását  szolgálná  a   jogszabály   módosítása.   Javasoljuk,   hogy   a   Szakállamtitkárság   kezdeményezzen   jogszabálymódosítást,   hogy   a   vonatkozó   rendelkezés   a   gyermek   mindkét   szülője   vagy   egyéb   közeli   hozzátartozója   számára   egyértelműen   megengedje   a   gyermek   mellett   tartózkodást. 

7.  Javasoljuk,  hogy  mivel  általános  korlátozás  semmiképpen  nem  elfogadható,  a  kórházak törekedjenek   olyan   gyakorlat   kialakításra,   ahol   az   egészségügyi   dolgozók   a   szülőkkel  együtt  az  adott  helyzetet  mérlegelve  együtt  döntenek  a  mindenki  számára  legmegfelelőbb megoldásról.

8.  Javasoljuk,  hogy  a  Szakállamtitkárság  kezdeményezze  a  jogszabály  módosítását  olyan   módon,  hogy  egyértelmű  legyen:  a  széken  vagy  az  ágyon  történő  tartózkodás  nem  minősül   külön  szállásnak,  így  térítés  nem  kérhető érte.  A  külön  térítés  előírása  ugyanis  ebben  az   esetben  a  kapcsolattartás  jogának  korlátozását  jelenti.

9.   Javasoljuk   továbbá,   hogy   amennyiben   higiénés okból   szükséges   külön  ruházat   a   kórházban   való   tartózkodáshoz,   annak   finanszírozása   ne   a   szülőket   terhelje,   így költségtérítéshez  kötve  a  jog  gyakorlását.  

10.  Amennyiben  ez  rövid  távon  nem  lehetséges,  javasoljuk  továbbá  jó  gyakorlatként,  hogy  a   kórházakban  működő  alapítványok  tegyék  elérhetővé  a  higiéniás  okokból  szükséges  ruha   elérését  a  kevésbé  tehetős  családok  számára  is.  

11.   Javasoljuk,   hogy   az   Országos   Betegjogi   és   Dokumentációs   Központ   vizsgálja   meg   a   felmérésünk   nyomán   a   létező   gyakorlatokat,   s   tegye   meg   a   szükséges   lépéseket   annak   érdekében,  hogy  a  kórházakban  a  joggyakorlásnak  egységes  feltételei   adottak  legyenek,   korlátozás  pedig  csak  tényleges  orvosi  indok  (pl.  járvány)  esetén  érintse  a  kapcsolattartás   jogát.   

Szülészetekre vonatkozó ajánlások:

12.   Javasoljuk,  hogy  az  intézmények   alkalmazzanak   paravánt vagy  függönyt mint megoldást. (sokan jelezték, hogy férfi jelenléte zavarja a szoptatást, ugyanakkor az apának joga van gyermekét meglátogatni)

13.   Javasoljuk,   hogy   az   OBDK (Országos   Betegjogi  és Dokumentációs Központ)   fogalmazzon   meg   ajánlásokat   erre   vonatkozóan   a   már működő  jó gyakorlatok  alapul  vételével.

A tapasztalatok azt mutatják, a házirendek az egészségügyi törvény megengedő lehetőségeit sok esetben jelentősen szűkítik, ezért szükség lenne arra, hogy a betegjogok érvényesülését egy hatóság kényszerítse ki - a betegjogi képviselők rendszere szükséges, de nem elégséges feltétel, ráadásul érkezhet panasz a betegjogi képviselők tevékenységére is. Bár örvendetesen nőtt a jó gyakorlatok száma a hazai kórházakban, a betegközpontú ellátásban a TASZ szerint nagy áttörés még nem következett be, és ez nem mindig fogható anyagi hiányosságokra.

A TASZ kezdeményezte,  hogy  az  országos  tisztifőorvos utasításban határozza meg,   hogy   az   intézmények   vezetői   milyen   szempontrendszer alapján vizsgálják felül  a  házirendeket, majd az Országos Tisztifőorvosi  Hivatal ellenőrizze, hogy az intézményekben megtörtént-e a  belső  szabályzatok javítása, illetve helyszíni ellenőrzés alapján győződjön meg maga  is  az alkalmazott gyakorlatról.

A beérkezett válaszok értékelésekor a forrás az intézmények önbevallása, valamint a megküldött házirend, szervezeti és működési szabályzat, valamint a betegellátási szabályok voltak. A Nagy Kórháztesztnek nevezett adatigénylés összesítése elolvasható a TASZ honlapján.

Vakmacska 

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos taratalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?